Főoldal » Írások » Babák & Mamák témák » Csoda, vagy csak most jött el az ideje?

Csoda, vagy csak most jött el az ideje?


9 hónapot vártunk arra, hogy újra bekopogjon a gólya az ajtón. Szenvedtem nagyon sokat, bár feleannyit sem, mint akik évek óta próbálkoznak az első babával. Szerencse volt ez, vagy csak így volt elrendelve? Azt hiszem, ez sosem fog kiderülni.
Csoda, vagy csak most jött el az ideje?

Kisfiam 1. születésnapján határoztuk el, hogy nem védekezünk tovább. Nagyon vágytam még egy babára, azt szerettem volna, ha nem lenne a korkülönbség a két gyerek között. Teltek a hetek, a hónapok. Sikertelen ciklusok sorozata, sok-sok fölöslegesen elhasznált teszt ébresztette bennem a gondolatot: baj van. És nem a párommal.

Tudni akartam, mi lehet a gond, de végül sosem fogtam bele a végeláthatatlan orvosi „kínzások” sorozatába. Végül is beletörődtem, hogy hiába akarom én azt a babát, nem fog jönni.

Idén tavasszal elkezdtem egy tanfolyamot, ami a családom mellett teljesen lefoglalt. Már nem figyeltem magam annyira. Nem érdekelt, mekkora a reggeli hőmérsékletem, nem néztem, hogy mikor kell késnie a havinak. Újra sportolni kezdtem, visszaültem a kerékpárra és az iskolával párhuzamosan szövögettem a nyári terveket.

Hová megyünk majd nyaralni, mikor kezdek dolgozni, terveztem a szülinapokat (húgom, párom, kisfiam – sorrendben) és minden mást.

Április 4-én reggel döntöttem úgy, hogy még egy utolsó teszt és vége, többet nem. Természetesen negatív lett. Lassan telt a hónap, bár a tennivaló sok volt. Nem figyeltem semmit, ami velem és a testemmel kapcsolatos. Jó érzés volt iskolába járni, sokat biciklizni. Majd a hónap legvégén egy nap éreztem valami furcsa késztetést. Pestre készültünk, rohantam, hogy minden meglegyen, mire megyünk. Délelőtt vásárlás közben bementem a Rossmannba és válogatás közben csak betettem a kosárba egy tesztet.

Teljesen hülyének éreztem magam. „Ugyan már, hogy lehetne? Ez is megint csak fölösleges pénzkidobás, mint a többi…!” ezek és még hasonló gondolatok jártak a fejemben. Mégis, indulás előtt megcsináltam a tesztet. Nem bámultam, nem szorongattam.

Letettem a mosógépre és otthagytam. 5perc elteltével bementem és megláttam, hogy POZITÍV. Nem akartam elhinni és szó szerint tiltakoztam ellene.

Akkor nem akartam, hogy úgy legyen. Csalódtam, mert minden tervemet keresztülszelte ez a teszt. Komolyan szomorú voltam, de még aznap elmondtam páromnak. Ő nagyon örült a hírnek, bár megjegyezte, hogy nem jött jókor. Ezt én is így gondoltam. Hetekig rágódtunk, de úgy gondoltuk: itt van, oka van, megtartjuk. A 7. héten mentem először orvoshoz, aki azonnal látott szívhangot, és minden a helyén volt. Akkor már örültem, de még mindig voltak bennem kétségek.

Azóta sok idő eltelt és amikor ezt a cikket írom, már a 12. hétben járunk. Öröm és boldogság. Főleg mert a minap 15 percnyi ultrahangos előadást láthattam, és könnyeztem a nevetéstől, olyan bukfenceket vetett már most a hasamban.

Boldog vagyok, hogy újra kismama lehetek, újra átélhetem a várandósság minden szépségét, nehézségét. Nem tudom, hogy azért-e, mert lemondtam Róla, nem vártam már, vagy csak egyszerűen mostanra volt elrendelve az „érkezése”, de itt van a pocakomban. Egészséges, mozgékony baba. Én pedig nagyon-nagyon boldog vagyok!


A végére azért annyit megjegyeznék: hiszek abban a lehetőségben, hogy a Lemondás segített. Lemondtam, elfelejtettem, elmúlt a görcsös vágy és akarat. Elfogadtam a helyzetet.


Kívánom minden babát tervezőnek, akinek nincs egészségügyi problémája, hogy próbálja ki ezt a lehetőséget is. Hátha tényleg hatásos az „Elterelem a gondolataim, inkább foglalkozom mással!” módszer.


Köszönöm, hogy végigolvastátok a cikkem!




Írta: Kriszti1212, 2011. július 8. 10:08
Fórumozz a témáról: Csoda, vagy csak most jött el az ideje? fórum (eddig 39 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook