Csernus Imre idézetek (beszélgetés)
"Mindenki olyan évet fog zárni, amennyit beletett magának. És mindenkinek csak olyan éve lesz, hogy merni fog felnőni, vagy sem. Ha valaki érzelmi szempontból nem fog felnőni, vállalni a felelősséget az érzésekért, nincs azzal gond, csak ne akarja a felnőtteknek kijáró boldogságot. Mert az nem jár neki. Az nem jár! Csak felnőtteknek járnak a felnőtteknek járó dolgok. Akik meg görcsök akarnak maradni, maradjanak azok. Minden ember saját sorsának a kovácsa."
/Csernus Imre/
"Egyszer élek. Engem az érdekel, hogy szívvel-lélekkel zárjam le a mai napomat, tudván azt, hogy mindent megtettem az életemben."
/Csernus Imre/
"És önmaguk? Önmaguk felelőssége soha nincs kihangsúlyozva. Nem csak a racionális dolgokért nem vállalják a felelősséget, az érzéseikért sem vállalják a felelősséget, hanem mint a mulyák, hallgatnak erről, nyelnek, és eközben a belső feszültség meg ugrásszerűen fokozódik."
/Csernus Imre/
"Tudva azt, hogy az életem mindig ebből a napból áll, és ezen a napon belül is ebből a pillanatból, amit most élek. Ha ebben a pillanatban nem teszek meg mindent, ha nem teszek bele mindent, amit tudnék, akkor ezt a pillanatot elszúrom, és a következő pillanatba ennek a pillanatnak a negatív terhével fogok belemászni."
/Csernus Imre/
"A legnagyobb önbizalmat mindig úgy lehet szerezni, hogyha én tudatosan, odafigyelve, olyan kihívást választok, amitől iszonyúan félek."
/Csernus Imre/
"Mindenkinek más a megrohadási ideje!"
/Csernus Imre/
["Akkor mi a te kezelésednek a lényege?"]
"Bevállalni mindazt, amit csináltam! Felvállalni érte a következményeket! És hogyha nap mint nap csinálok valamit, azt én "főzöm", tehát egyem is meg! És egy a gyökerekig lemenő önismeret! A gyökerekig!"
/Csernus Imre/
"Amit csinálok, az durva! Kétségtelen, durva!"
/Csernus Imre/
"Az egész világ amiben élünk egy kifejezetten álszent és hazugságokat követő világ. És hogyha te egy ilyen világban elkezdesz mondjuk őszintén beszélni és még megpróbálsz következetes is maradni mindahhoz amit kimondtál, akkor rögtön 'agresszornak' titulálnak."
/Csernus Imre/
"Szeretném, hogy tiszteljenek, hogy megbecsüljenek, mégis hallgatok, nyelek, tűrök. Tudom, hogy fösvény vagyok magamhoz, mégsem változtatok. Fájó seggel hazaballagok, de magamnak azt mondom: nem baj! Holnaptól másképp fogok cselekedni. Másnap reggel aztán ismét bedugom a fejemet a homokba, és aznap véletlenül nem történik semmi. Megnyugszom, hátha mégis ez a megoldás. Harmadik nap megint bedugom a fejem a homokba, és onnantól kezdve két héten keresztül mindig megtalálnak. Majd egy hétig megint semmi. Aztán a következő öt hónapban rojtosra csinálják a seggem."
/Csernus Imre/
"Ebben a rohanó világban élve elképesztő méretekben zsákmányoljuk ki önmagunkat, és azt hisszük, hogy az energiánk végtelen."
/Csernus Imre/
"Én mégis azt hiszem: nincs elbaszott idő, csak tanulópénz. Azok az emberek, akik nem ismerik fel, hogy minden pillanatban hazudnak önmaguknak, és csak zabálnak és zabálnak, majd utólag bosszankodnak a múlton: azok nem fejlesztik az önismeretüket, ezért azt sem tudják, hogy amíg valaki él, lélegzik, megvan a két keze és lába, és ép a tudata, bármin változtathat. Bármin. A durva kríziseink alapjaiban változtathatják meg az életünket. Ha nem kezdünk el siránkozni. Ha nem kezdünk el jajveszékelni."
/Csernus Imre/
"Ezzel a tudatosulással elfogadom, hogy emberből vagyok, tudom, hogy énrajtam múlik a döntés: elmenekülök, behúzva fülem-farkam, vagy sem. És innentől kezdve megváltozik minden. Más lesz a kisugárzásom, más lesz a tartásom. Nem felejtem el, hogy a távirányító az én kezemben van. Tehát nézegethetem tovább a Facebookot, orrba-szájba posztolhatok, netezhetek. Vagy elkezdhetem mérlegre tenni, hogy miben és hogyan hazudok önmagamnak."
/Csernus Imre/
"Az egyik út: bedugom a fejem a homokba, és habzsolom, falom a külsőségeket, hogy majd a segítségükkel jobban érezzem magamat. A másik út: ki merem mondani azt, hogy gyáva vagyok kockáztatni, vagyis elfogadom, hogy a gyávaság ott lakozik bennem. Csakhogy azt is tudom, hogy csak rajtam áll, hogy másként döntök -e. Vagyis rajtam áll, hogy a gyávaság körét választom, vagy bátran beleugrom abba, amitől félek."
/Csernus Imre/
"Abban a pillanatban, amikor felhangosítjuk a félelmeinket, az azokkal járó feszültségtől szabadulunk meg, és megfogalmazhatjuk a kiutat. Valójában ez a pszichoterápia lényege."
/Csernus Imre/
"A fogyasztói társadalom mindig gondoskodni fog róluk, és nem engedi el a rabszolgáit. Kellenek a csicskák. Ezért aztán mindig újabb és újabb eszközöket dob piacra - legyen az telefon, fényképezőgép, akármi -, amelyekkel, bármi bármikor történjék is, azonnal és mohón rögzíteni lehet a pillanatot. Meg is teszik, királynak érzik magukat, és posztolják gőzerővel. Úgy járnak, mint a légy a mézzel. Édes, de beleragadnak. És hiába van szárnyuk, nem szárnyalnak, hanem egyszerűen éhen döglenek."
/Csernus Imre/
"Úgy érzem, hogy bizonyos tárgyak és bizonyos folyamatok jelentősen többre vannak értékelve, mint amennyire valójában fontosak. Ami pedig igazán fontos lenne, arra az emberek nem, vagy alig fektetnek hangsúlyt. De nem akarok meggyőzni senkit sem arról, hogy adja fel a falánk életét. Hiszen mindenki úgy gazdálkodik az egyre inkább fogyó idejével, ahogy akar. Előbb-utóbb mindenki eljut az utcája végére."
/Csernus Imre/
"Ha az okostelefonjukkal - a falánkság fő eszközével - valami történik, egyszerűen kikészülnek. Gerzson mesélte nekem, hogy amikor elromlott az okostelefonja, és be kellett adni a készülékét három órára a szervizbe, rájött, hogy képtelen nélküle élni. Nem tudott parkolni, nem tudta, hogy hány óra van, és olyan ideges lett, hogy jobb híján elővette a kameráját, és azt kezdte el felvenni, hogy ő maga mennyire idegbajos. Abban a három órában nagyjából hárompercenként nyúlt a telefonjáért. Brutális függőség. Én nemrég elmentem bevásárolni, és szándékosan nem vittem magammal a telefonomat. Elképesztően jó érzés volt, hogy nem vagyok bedrótozva. A múltkor pedig a hálószobában felejtettem elnémítva, és egy álló napig rá sem néztem. Nem akartam senkit sem hívni, és az sem érdekelt, hogy engem ki hív. Már egy ideje tudom, hogy mobil- vagy okostelefon nélkül is jól lehet élni."
/Csernus Imre/
"Ha egyik napról a másikra megszűnnének az energiaforrások, megszűnne az internet, az emberek azonnal rohannának a késhez, hogy felvágják az ereiket. De fogalmuk se lenne róla, hogyan csinálják, mert azt is a Facebookon akarnák megkérdezni... Szóval nem lenne Facebook. Akkor mi lenne?!"
/Csernus Imre/
"A falun élő ember állandóan az évszakok ritmusában él, ma is. Tavasz, nyár, ősz, tél. A születés és a halál a szeme előtt zajlik, egy adott tempóban, amit nemcsak megfigyel, hanem ő maga is benne él. A szeme előtt lesznek kopárak a fák, majd kezdnek újra rügyezni, zöldelleni, lombozni, ősszel összeszedi a lehullott leveleket, majd jön a köd, a fagy, a tél, és ismét újra itt a tavasz."
/Csernus Imre/
"Az életünk egyik legnagyobb félelme, hogy nyomtalanul és értelmetlenül halunk meg. Így aztán a legegyszerűbbnek látszó megoldás az, hogy élményeket gyűjtünk, hátha akkor az életünk üres papírja megtelik valamivel, valami irkafirkával."
/Csernus Imre/
"A torkoskodás és habzsolás mellett belső üresség van. Csak az a fontos, hogy az ember állandóan szórakoztatva legyen. A földi mennyországban érezze magát. Vannak, akik egész életükben erre rendezkednek be. Habzsolják azt, amit valójában senki nem visz el magával. Ezért van, hogy ha valaki hazaér buli után, óriási kontrasztot érez. Egyedül van a szobában. És hiába vannak ott a kitűzői, a cuccai, az órái, a Facebook, a zene. Olyankor mindez nem elégíti ki, nem kell. Csak magány van és félelem. A rohanó habzsolókról nekem egy cső jut eszembe. A cső akkor érzi jól magát, amikor állandóan átfolyik rajta valamit. A cső látszólag mindig tele van, de a cső valójában üres. Akkor érzem jól magam, ha maximális intenzitással száguld minden. Száguldanak az infók. De ahogy az információ intenzitásának a hatása csökken, jön a gáz, hogy már nem vagyok fontos."
/Csernus Imre/
"Jövés-menés, csetelés, pörgés. Miközben valójában félnek. Görcsölnek. De kifelé teljesen mást mutatnak."
/Csernus Imre/
"Mert a tulajdonságainkat kitépni magunkból nem lehet. Amit lehet: napról napra levágni az ártalmas oldalhajtásokat."
/Csernus Imre/
"Aki a belső törvényét feladja, az feladja a belső hitét, az önbecsülését. És megszünteti a méltóságát, a női vagy férfi tartását, és nem lesz többé önbizalma."
/Csernus Imre/
"Az egyik legfontosabb belső törvény: boldognak lenni."
/Csernus Imre/
Azért lényeges különbség van a diplomás pszichológus és a diplomás pszichiáter között ;)
Elég lényeges! :)
Amúgy nekem arról, hogy "feladat-munka-eredmény" nem a pénz jutott eszembe, mint irigységforrás, és szerintem dr. Csernusnak sem. :)
Ehhez nem kell diplomás pszichológusnak lenni.
Anno volt az ismeretségi körben egy zöldséges, aki nagy köteg pénzzel járt mindig. Sokan irigyelték. De amikor megkérdeztem, kimenne-e még sötét hajnalon a nagybanira áruért, és állna-e télen-nyáron a standon egész nap akár estig, akkor már nem irigyelték annyira.
Persze a pasi is villogott, szerintem a nagy köteg jó részét visszaforgatta áruba hajnalonta.
"
Mit csinál a legtöbb ember? Kis feladatot vállal be és nagy sikerélményt szeretne. De a kis eredmény az nem lesz nagy durranás. Márpedig ők nagyot szeretnének. És ebből jön a frusztráció. A frusztrációból pedig az irigység. Irigyek lesznek arra az emberre, aki sikeresebb, de azt nem veszik számításba, hogy a nagyobb siker mögött mennyi munka áll."