Császármetszés érzelmi szempontból (beszélgetős fórum)
sziasztok! Én 4 éve szültem, végülis császárral ... Nagyon sokan vígasztaltak, hogy attól még lehetek jó anya, hogy nem "sikerült simán" megszülnöm a babát. Hittem is meg nem is ... Annyira szerettem volna, mint Ti, hogy természetes módon érkezzen. Mostanra elfogadtam, hogy így alakult. Hiszen a kisfiam okos, gyönyörű és egészséges! Nemrég olvastam egy cikket erről és nagyon jó volt így visszatekinteni. Kezdem elfogadni, hogy nem az én hibám. És örülök, hogy vagyunk egymásnak! :)
Sziasztok, én is császárral szültem novemberben. Még pocakosan azt képzeltem, hogy nagyon csalódott leszek, ha vmi okból császárra lesz szükség. Nem így lett. A baba miatt volt szükség rá, túlhordtam, elhalt a méhlepény egy része, a baba már nem mozgott, a szívhangja sem volt jó, császár lett (spinális érzéstelenítésben). Nem bánom, a lényeg, hogy a kisfiam egészséges és gyönyörű. Hajnal fél egykor született, amint kiemelték, odatartották nekem. Majd visszahozták, s odatartották a fejemhez, mellemhez, amíg varrtak. Ahogy a szobába vittek, újra hozták és a mellemre tették. Ahogy letelt a kötelező 6 óra mozdulatlanság, felkeltem, zuhanyozni mentem és kértem a gyereket, s onnantól végig velem volt. Nem mondom, hogy nem fájt, de nem érdekelt.Annyira akartam csinálni. Így éreztem természetesnek. Jól szopott, szopik:) Nem bánom, hogy így lett. S kevesebbnek sem érzem magam.
Sziasztok.Látom,kihalt ez a fórum.Mindkét szülést átéltem.A sima után 2 órával nem mondták meg rólam,hogy akkor szültem.Egyedül fürödtem,törökülésben ültem az ágyon,stb jó dolog.A császár után viszont napokig nem tudtam kiegyenesedni,felkeléskor azt hittem,szétreped a sebem.De muszáj volt,mert ikreket vártam,és a kisfiam élete volt a tét.Leginkább lelkileg volt rossz,és emiatt hagytam el magam,mert a fiamat elvitték egy másik Kórházba,ahol van gyerekintenzív.Amikor visszahozták,mintha elvágták volna a fájdalmamat.Azokat a nőket nem értem,akik mindenképpen császárral akarnak szülni csak azért,hogy lennt minden maradjon olyan,amilyen.
Egyébként a gátseb, rosszabb volt az első napokban, mint a császárosheg, de sokkal hamarabb meggyógyult.
hát igen a hozzá állás nagyon fontos.
az én dokim végig biztatott hogy sima ügy a szülés én is ügyes leszek-így tényleg nem is izgultam miatta, és a szülőszobán semmilyen orvosi kifejezést nem hallottam, nem vitatkoztak a fejem fölött, de még hangosan sem gondolkoztak hogy mikor mit tegyenek stb.úgy vettem észre erre nagyon odafigyeltek-ha egymással akartak megbeszélni valamit a doki meg a szülésznő azt a folyosón elintézték.így semmi stressz , vagy idegesítő dolog nem ért.persze mindent elmondtak-hogy állunk, mi fog következni meg válaszoltak.de így nekünk se volt túl sok kérdésünk.a baba értékeit az enyémmel mindig mondták azt is kb mikor lesz meg.egyébként meg magunkra hagytak bennünket.a dokim szerint sok múlik a kismami lelki állapotán.
pl. sokáig faros volt, de sosem mondta hogy jaj még nem fordult meg meg sem jegyezte-csak a papíron láttam amire leírta-de mindig azt mondta sikerülni fog higgyek.
talán ezért nem viselt meg a gátmetszés-azt is pikk pakk megcsinálták.
jó mondjuk frontra mostanában lett érzékeny-pedig eddig nem volt vele bajom:(
Én is úgy éreztem az elsőnél, hogy a dokim tartott képtelennek a szülésre és ettől voltam lehangolt, bár ez a múlté és a lényeg, hogy most találtam egy orvost akivel mindent megbeszélhettem, nagyon sok érzelmi támogatást adott és megszültem a gyerekem. Amúgy szerintem nem a szülés módja a döntő, hogy milyen érzések alakulnak ki egy anyukában, hanem a személyzet hozzáállása. A második császárom után kifejezetten jól éreztem magam, az nem okozott semilyen lelki törést.
nem hiszem hogy bárki is lenézné a császárosokat.
persze a baba mama élete egészsége a legfontosabb.
de sokszor van hogy a doki eldönti előre a császárt
mert akkor be tudja tervezni a szülést stb. a barátnőm is így járt a 6 hónaptól a fogadott orvosa folyamatosan azt mondta hogy császározni fogja mert biztos benne hogy nem lesz képes megszülni a babát-ettől a barátnőm totál kivolt.
de elhatározta nem engedi magát császározni-ha minden rendben halad-úgy is történt-bár a doki még a vajúdás utolsó perceiben is a császárt erőltette-de sem a baba sem a barátnőmnél semmiféle indoka nem lett volna!sikerült neki megszülnie simán.és nagyon haragudott a dokira hogy egy műtétet erőltetett főleg hónapokkal előtte és hogy az önbizalmát így lerombolta.
a fórum címében is inkább az van hogy magát a császárt-ami egy komoly műtét, ki hogy éli át, hogy viseli stb.azért az elég fájdalmas és hosszasan gyógyuló beavatkozás.
[link]
Sziasztok! Találtam egy látványos dolgot a császárról.Mostmár legalább van valami fogalmam mi is történt velem. Nagyon durva,akinek nincs gyomra ne nézze meg!...és ezek után mondja még azt valaki,hogy a császár lenézendő!!!
Nekem is életmentő volt a műtét főleg a baba szempontjából.Mindegyik fajta szülésnél/születésnél édesanya is születik,ezt kell szem előtt tartani!!!
Szia! Igazad van,nem kell azért leszólni a másik kismamát,csak mert császárral tudta világra hozni a gyermekét!!! Attól függetlenül,ugyanolyan értékes ember,nő,anyuka lesz,marad,mint aki spontán szült. A műtétnek mindig oka van(ha nem hobbiból akar így szülni a kismama,mert sajna erre is van példa),ha az orvos úgy ítéli meg,hogy szükséges a beavatkozás,akkor ez van,a lényegen nem változtat,a baba és az anyuka egészsége,élete fontosabb.Akik ezért meg "lenézik" a császáros kismamákat,tudom "sajnálni" a butaságukat!!!!!!!!!!!!
Szerintem nem kellene annyira leszólni, azokat akik rosszul viselték a császárt. Mindkét módon született gyerekem és nekem is gondot okozott a császár. Rossz volt, hogy a célegyenesből hipp-hopp a műtöbe toltak. Voltak tolófájásaim, a doki biztatott és a végén közölte, hogy nem bírom megszülni. Aztán jött a rokonság (anyós és társai), lesajnáltak. Most hogy szültem igenis kiderül számomra,hogy a női társadalom egyrésze(sajnos) lesajnálja a császározot nőket. Ami persze fokozza az érzelmi rossz hangulatot. És most hogy szültem, "mindenki" idiótának tart, mert kockáztattam az életünket. A gyerekek közötti hozzáállásomban nem érzek semmi különbséget.
Sziaaa. Azikreimet én rendesen szültem,pedigazegyik farral volt.Igaz ennek már 12 éve.Mostvanegylassan 6honapos kislányom,azt hittem ötis rendesen szülöm,denem viseltemjol aterhességet,nagyonmagas volt avérnyomásom ésmégsok másdolog.Adoki ugydöntött 1 hónappal elöbbcsászárt csinál. Mindkettönk érdekében. Altatva se voltam. Nekem mekmutatták a kicsit.Szerintem a császár okkal van ezen ne bánkodj a lények hogy a baba jol legyen!!!!
Hát ez az,de én hiába harcoltam érte,mégis megtörtént a baj :((((
Nagyon szomorú, hogy neked kell harconi érte, hogy ne legyen baj. Ezt az orvosnak kell a legjobban tudni. De ezt is orvosa válogatja. Nem szabadna szenvedni, vagy veszélyeztetni sem a mamát sem a babát.
Persze,az a természet rendje,hogy a szülés úgy történjen,ahogy a "nagy könyvben" meg van írva!De,ha arra utaló jelek vannak ,akkor nincs mese,be kell avatkoznia az orvosnak,hogy ne történjen tragédia.Nekem,ha lett volna lehetőségem és előre tudom,hogy baj lesz,jobban harcoltam volna a császárért :((
nem hiszem itt a lányok kétségbe vonják a császármetszést-de én se szerettem volna ha így történik-mégis csak egy műtét-altatnak sietnek stb.
és szerintem minden nő várja hogy segítség nélkül megszüli a babáját-de a végeredmény az tényleg mindenkinél az hogy egészség.
Igazad van!!!A legfontosabb ,hogy él és egészséges.Az,hogy milyen úton sikerült Neki életet adni,az nem "számít"
Én is császárral szültem, igaz nem altattak el, de mégsem láttam a picilányt, a könnyektől. 20. héttől felkészültem, mert már akkor megmondták, hogy császár lessz. Már nagyon vártam, hogy behozzák a szobába, láthassam és megérinthessem. Ez pedig kárpotól mindenért, mindegy volt hogyan született. Gyönyörű és teljesen egészséges. Ez az ami számít.
Én egész éjszaka fenn voltam életem egyik leghosszabb éjszakája volt csak pityeregtem csendben és néztem az ágyszomszédom ahogy egymás mellett alszik a kisbabájával.........és mikor délbe behozták a picurkám Istenem csak folytaka könnyeim és nem hittem el hogy ilyen tökéletes kicsikincsem van..........és ahogy nézem megnyugodtam hogy minden rendben van és olyan álmos lettem hogy alig bírtam nytva tartani a szemem:)
Az biztos rossz volt, hogy nem adták oda. Én kerek perec kértem, hogy hozzák szopizni, hiába mondták ne forogjak, meg mozogjak a spinális érzéstelenítés miatt, mert migrénem lesz, nem érdekelt. Nem is volt:). A kötődésről meg annyit, hogy el sem bírtam aludni első éjjel, mert egész éjjel nézni akartam, annyira örültem neki:)És bár 3-an voltunk a szobában anyukák, és csak az enyém volt császár, csak az én kisfiam haladta meg a születési súlyát már a hazaindulás napjára. Cáfolandó, hogy nehezebben indul a szopi ..
Ilyenkor az a legjobb a babának.Az inkubátor olyan,mintha a baba az anya pocijában lenne azzal a különbséggel,hogy nem érzi az anya közelségét.
Az első 12 órát töltötte inkubátorba aztán mikor szopiztattam akkor kivették majd megint 24 órát volt bent......kivéve a szopikat
Nyílván a gyermekem volt a cél ......de itt a szülésről van szó legyen az császár vagy természetes.......szerintem a legtöbb első gyermekes kismama mikor még nem tudja mi vár rá azért elképzeli hogy hogy is szerené világra hozni a kisbabáját,gondolok itt a "jajjj csak ne vajúdjak tizenórákat,ne repedjek szét, és ami pl.nálam a leginkább szímított hogy ne vigyék el azonnal(hacsak ezt nem indokolja valami olyan dolog....)tegyék a mellkasomra még úgy ahogy kibújt kis maszatosan.......és utána szopizás......stb. na ennek ellenére 26órát vajúdtam abból 8 órányi oxitocinos infuzíós szigorúan fekvős vajúdás, a doki volt a hunyó mint útóbb kiderűlt......ha pl.felálhattam volna akkor a gravitáció talán segít.......de ezt lehetné még sokáig taglalni,én ezeket a perceket sajnálom de a végeredményt tekintve mind1 mi volt csak jó lett volna úgy átélni ahogy szerettem volna......
még csak annyi hogy mikor már az x-edik tolófájás után voltam és préselték ki a hasamból a babát a másik doki meg vákummal nyúzott akkor is csak arra gondoltam hogy ne legyen semmi baja a kislányomnak és mindegy ez a fájdalom mert mindjárt itt lesz a karomba.........igazából ez az amit kicsit rosszúl éltem meg,én nem hiszem hogy az érzelmi kötődés a császáros babáknál más mert ez egy baromság.........csak maga az élmény más....szerintem
az meg megint más hogy valaki tervezett császárral szűl vagy nem tágúl olyan ütembe,vagy a tolófájások előtt döt úgy a doki hogy inkáb császár és még van idő érzéstelenítésre és műtét után ha csak egy pillanatra is de láthatja a babáját.......
Gondoltam,hogy konplikáció lehetett a háttérben :( Általában minden baba inkubátorban tölti élete első perceit,óráit,hogy az oxigénhiány ne léphessen fel,illetve ne okozzon károsodást.Sok baby születés után elfelejt levegőt venni,ezért teszik inkubátorba is.De remélem azóta minden rendben van a picivel,szépen fejlődik :)))
mert lélegeztetni kellet mivel sokáig volt a szülőcsatorába a placenta kivérzett és engem meg azonnal altattak már nem volt lehetőség a tolófájások miatt epire...........viszonylag kicsi súllyal is született(2800gramm) és ezért inkubátorba tették :(
Így van!!!A legfontosabb a baba,az már másodlagos dolog,hogy mi módon sikerült életet adni neki!!!Annak kell örülni,hogy él és egészséges
Miért mi a cél? A gyermeked..Az meg összejött ahogy tervezted nem?
Én mondjuk a fél 6 kor született császáros kisfiamat 7 kor már szoptattam. A term. úton született kislányomat, aki majdnem meghalt, csak 8 naposan..
Nagyon sajnállak:(. Ennél nincs borzasztóbb.
Erről beszélek én..mikor nyávognak a népek, hogy jaj császár..így meg úgy..
Miért csak 12 óra elteltével láthattad a babyt??Amikor én az őrzőben voltam,az előttem császározott kismamának is vitték oda a picit,igaz csak néhány percre,de a nővérke,jött,odatette a kismama karjaiba,megkérdezte,hogy rendben van-e minden és elment.Kis idő múlva visszajött és vitte a babát az újszülött osztályra vissza.
Hát én nekem ez "sikerült" is :((((((((((( Mire megcsászároztak,addigra megfulladt a baba
További ajánlott fórumok: