Család és szerelem (beszélgetés)
Ne a családra halgas,a te érdekeidet,boldogságodat tartsd szem elött,persze ezt a családodnak megkelene h ércse...
Igen, értelek. Nekem az biztos tanulandó életfeladatom volt, hogy tudjak váltani, és nem mások elvárásai alapján tegyek. Merjek nyitni, és ne ragaszkodjak olyas valamihez, ami nem működik, még akkor sem ha nagyon akarom. Igen, ez az esemény eljött, én úgy érzem, valami szinten újjászülettem. Ő is tanult valamit belőle. Ez biztos, nekem elárulta. :)Már ráléptem egy útra, ha vissza tántorgok a régire, az önmagam feladása lenne úgymond. Tehát bárhogy is alakul, már elindultam egy úton, és ezt szeretném véghezvinni. :)
A karmikust nem úgy értem, hogy előző életetekben találkoztatok, vagy hogy ő az ikerlángod (bár ezt így nem tudnám megmondani ennyi infóból sem, meg amúgy is, azoknak kell érezniük, akik benne vannak, szóval ezt nem tudhatom), hanem arra, hogy mindenkinek az életében vannak karmikus szituációk, amiket meg kell oldanod.
Van, aki azt mondja, hogy ezekből van max 14 és nem biztos, hogy mindet meg tudod oldani ebben az életben, de lényeg, hogy olyan szituációkról van szó, amik gyökeresen megváltoztatják az életedet, soha nem lesz olyan semmi mint előtte, és mindig úgy fogsz visszaemlékezni ezekre a dolgokra, hogy kardinális pontok voltak az életedben. Ezeket nevezik karmikus szituációnak, és mindig kötöttek egy másik személyhez, vagyis karmikus párhoz (amiből van több is ugye, míg ikerlángod csak 1 van), és azért ő a karmikus párod ebben a szituációban, mert neki is kell tanulnia ebből valamit, és neked is.
Ezért mondtam, hogy menj bele nyugodtan, most döntened kell valamiben, utána semmi sem lesz a régi, és hogy ez most egy szenvedő döntés lesz vagy boldogság felé vezető, azt sem kerülheted el igazán (és ezt nem tudhatjuk), csak ha már itt vagy, és van egy minimális rálátásod és terveid a dologgal kapcs, miért is hagynád veszni?:)
Nos, neki is vannak kételyei, hogy a családom, hogy fogja fogadni, de ő mondta nekem, hogy nem hagyja rám ezt, hogy oldjam meg egyedül, hanem, szeretne mellettem lenni, velem együtt elmondani, normálisan tisztázni.
Tudom, hogy karmikus, előző életünkben találkoztunk. Mivel amit érzek iránta nem hétköznapi, és nagyon megváltoztatta az én előítéleteimet is, amik korábban voltak. Balhé már volt, hát nem mondom, hogy nem félek a felvállalástól, de igyekszem pozitívan állni hozzá.
Gondolod, hogy ő is így vélekedik erről? A "barát"?
Egyébként amiket leírtál, nagyon karmikus kapcsolat jellege van, akárhogy is végződik közte és közted, ezt meg kell élnetek. Szóval fuss bele és megtudod, mit tartogat neked az élet vele kapcsolatban és mit kell egymástól tanulnotok:)
Lehet, hogy ez egy bazi nagy csalódás lesz, az is lehet, hogy nem, általában én mindig azt mondom, hogy a családunkat nem választhatjuk meg (tudom, marha nagy közhely), de pont emiatt, de visszautasíthatod a családi karmádat is, ennek lehet egy olyan vége is, hogy soha többet nem találkozol, nem beszélsz velük, vagy csak közülük eggyel, aki ebben a helyzetben melletted állt. A többieket le fogod morzsolni. A karmikus kapcsolatokban, ha ez az, nincsenek arany középutak sajnos, szóval ha balhé, akkor nagy balhé lesz, nem pici, erre készülj fel, sok sikert:)
Én poztívan gondolok a jövőre. :) Csupa szép dolgokat, s ha van is akadály, legyűrjük.
Próbáld elképzelni életed 3-5 év mulva.
Valószínű a válaszom is látod.
Nem fogják elfogadni és nem is lesz könnyű, de a te életed! Sok szerencsét! :)
El, de sajnos, még anyagilag függök tőlük, bár minden erőmmel azon vagyok, hogy ez változzon.
Nekem 2 kérdésem lenne csak. Elmúltál már 18, és megtudsz állni a saját lábadon?
Ha igen, akkor ki nem carja le mit mond a családod és nekik mi hogy jó? A te életed, a te érzéseid a te döntésed.
Legyél erős! A Te életed!
Az irásodba megfogalmaztad a megoldást.„Nem érdekelnek mások elvárásai”.
Igen, ezzel tisztában vagyok. Egyenlőre az ami elszomorít, hogy folyton rágják a fülem, és össze akarnak hozni a volt párommal. Miért nem értik meg végre, hohy az úgy nem volt jó nekem? Miért csak a látszat boldogságot akarják rám húzni, miért nem akarnak igazán boldognak látni?
Nem hiszem,hogy elfogadják,de talán idövel beletörödnek.De szerintem nem is ez a lényeg te fogsz vele élni.Neked kell elfogadni,hogy sokan nem fogadják el a választásodat.
Könyörgöm, mondd, hogy nem nekem írtad?????::::))))))
inkabb nem irom le...
vajon te mit szolnal, ha veled teszik ugyanezt?
mar reg leszedted volna rola a keresztvizet es elmondanad mindennek;
mar fekete lenne, mint az ordog :(
Kb. egy hónapja szakítottam a párommal, hosszú évek után, hogy miért tartott eddig, legfőképp azért mert nem mertünk váltani, sokmindent együtt éltünk át, s sok közös dolog volt, de sosem volt felhőtlen a kapcsolatunk. Évek során többször volt úgy, hogy vége lesz, de aztán, az elvárásoknak, s a saját félszegségünk miatt nem léptük meg. 1 éve kezdek rátalálni önmagamra, kigyógyultam a pánikbetegségből, önerőből. S kezdek nyitni mások és a világ fele, merek küzdeni magamért és az álmaimért.Ezért én mondtam ki, szakítsunk, mert ennek így nem lesz jövője, nem vagyok így boldog. Szakításunk nagy port kavart, családom egy önző dögnek és miegymásnak tart, mert miért nem elégszem meg azzal, hogy egy jó ember, dolgos stb. Nem tudják elfogadni, hogy én mélyebb érzésekre vágyok, s vágytam a kapcsolat alatt is, s próbáltam ezt megteremteni vele, de nem ment. Így hát én vagyok a rossz, bár már 100 féle módon elmondtam nekik, hogy mit érzek, s miért akarnak egy boldogtalan kapcsolatba kényszeríteni, s csak látszat boldogságot fenntartani. 3 éve ismertem meg egy férfit, akihez csak a közös érdekődési kör kötött, mindemellett tökéletesen megérjük egymást, egyforma a világszemléletünk. S a sors mindig mindig összehoz minket, családom nagy bánatára. Szerintük csak szédít, át akar vágni, rossz hatással van rám. Rossz hatással van rám, szerintük, mert merek kiállni magamért, és nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, nem érdekelnek mások elvárásai. Unszimpátiájuk annak is betudható, hogy az illető sötétebb bőrű embertársaink közétartozik, tehát nagy az előítélet. Én úgy érzem, hogy ezzel a személlyel nem csak baráti a viszonyunk... viszont ezt beadagolni a családnak... ha ő is komolyan gondolja (elmondásai alapján igen), előbb utóbb eléjük kell állnunk. Vajon el tudják fogadni, beletörődni, belenyugodni... ?
További ajánlott fórumok: