Boldog-boldogtalan (beszélgetés)
Az én férjemnek egyáltalán nem lehet örömet szerezni. Soha nem mondja, hogy mit szeretne (igazából nem is szeretne semmit, elvan úgy ahogy van), de ha odafigyelek rá, és pl. megveszek neki egy ruhát, vagy sapkát, vagy akármit, akkor azt nem is veszi fel. Ha szólok érte, mindig van valami kifogás (most nincs olyan hideg, most nagyon hideg van és nem tudom a fülemre lehúzni azt a sapkát, stb).
Szóval szerintem ő az, aki így boldog, de én ettől nem leszek az.
Szeretem...ezért nem futok a világ végére...de a türelmem fogy nagyon
Húúúú... Te szegény.... én világ végére futnék az ilyen emberektől... :)
Anyósom is ilyen, bár ő egymagában is nagyon boldog. Épp azért költöztünk el tőle, pedig jól meglehettünk volna. Két emelet, két család...Inkább építkeztünk, csak ne kelljen a közelében maradni. Karácsonykor meg is mondta, hogy nagyon jól elvan egyedül. Ez Szenteste volt! Párom minél idősebb, annál jobban jön belőle elő az, amit anyósomban annyira gyűlölök! Mindent kritizál, mindent kézenfekvőnek vesz, pl. szomszédba átmegyünk, ha süti van, akkor nem várja meg, hogy kínálják, kér belőle...Mert anyóstól ezt látta. És anyósom az, akinek semmi nem jó, aki mindenbe beleköt. Ahogy "idősödik", úgy válik ő is házsártossá, ami pasiban még rosszabb, mint nőben szerintem :\
Az az igazság, hogy szerintem nem jellememben változtam. Egyszerűen a "dupla" gyerek, a munka, jobban mondva nem is a munka, hanem az utazás, ami sok időt elvesz...nagyon leszívja az energiámat, és türelmetlenebb vagyok. De ki nem? Pláne, ha arra jövök haza, hogy romokban a ház, a 2,5 éves gyerek az autó tetején állva pisil, apjuk meg tévézik...Ezeket nem tudom megállni, hogy ne szóljak...
Talán nem szenvedni szeret, de nem képes arra, hogy elégedett legyen, vagy állandóan a hibát keresi mindenben. Édesanyám is ilyen. Boldogtalan és szenved pedig nem kéne neki, nem is kellett volna soha. Az ilyenekkel az a baj, hogy másokat is boldogtalanná tesznek maguk körül. :(
Megnéztem... ha minden igaz 30 körül vagy... biztos, hogy meg akarsz neki felelni? Ilyenkor már nem kell változni....EZ VAGYOK! Szeretsz ilyennek és kellek... vagy nem? Mi lesz, ha ott lesznek a gyerekek... hány ember önbizalmát/lelkét fogod építgetni?
Ezt szoktam csinálni...Próbálok nem szólni dolgokért, csak akkor, ha nagyon muszáj. Ha egyszer véletlen szólok valamiért, akkor máris az van, hogy b@szogatom...
Szerinte nem vagyok a régi, változnom kell...Ahogy neki is. Szörnyen infantilis, amit az anyjának köszönhetek. Sosem dícsérte, sosem volt az jó neki, amit a Párom csinált, így mindig mindenért bizonygatni kell, hogy jól csinálja, ügyes, és még akkor is azt mondja, hogy csak úgy mondom...és ez a legkisebb dolog...És hiába mondom neki, hogy nemcsak nekem kell változni. Azt mondja, szeret, és tudom is, hogy ez így is van, mégis hihetetlenül fáj, hogy tudom: bármit teszek, nem tudok neki megfelelni.
Rákérdeztél ezekre a dolgokra? Ha igen , ő mit mond?
Váll megvon (mármint a tiéd) és mosolyogsz rajt ezerrel... és magadnak akarj megfelelni! Nincs más lehetőséged! ;)) Voltam ilyen helyzetben... mesteri fokra fejlesztettem a nem meghallás/nem észrevevés képességét... :o))
Nem tudom, mit tudnék tenni...reggel 5.30-kor megyek el itthonról, este 5.45-kor érek haza...van három órám, hogy bizonyítsak, legyek anya, legyek feleség, legyek háziasszony, szerető, meg minden egyben...és neki semmi nem jó. Mindig azt keresi, még a tökéletesben is, amibe beleköthet, csak, hogy szenvedhessen :(
Huh, mennyi válasz...egyenlőre csak jelezném, hogy vagyok, csak dolgozni voltam...Páromról van szó, 4 éve vagyunk együtt...Igazából tavaly vált "komollyá" ez a probléma, folyton azt mondogatja, hogy boldog szeretne lenni, én meg hónapok óta csak ígérgetek...folyt köv
..... az a fránya skorpió ...... igaz? ;o))
Szerintem van, nem hiszi el, hogy nem csak szenvednie szabad! Sajnos...
Éééééééééértem én amit mondasz persze... Tudod, hogy a kisgyerek hogy veszi észre, ha otthon gáz van... pedig anya-apa bűbájosan mosolyog előtte? Jajaja... sugározzuk... ő pedig fogja az energiákat. Olvasgattalak már itt a fórumon, nem tűnsz Te szenvedősnek... inkább tüskék vannak benned, azokat meg majd elengeded, ha megérsz rá. :o))
Én nem mindenkit szeretek!Nekem ahhoz rengeteg idő kell,hogy szeressek!Na jó,a gyerekeket,állatokat imádom,ölni tudnék értük!!!
Ha utálok,azt látványosan teszem,azt észreveszi! :)
Miért háborog a lelkem?hmm...régi sérelmek,sajnos nem vagyok az az ember,aki felejt,ha egyszer nagyon szeretett! :))) Túlléptem rajt,megbocsájtottam,de NEM FELEJTEK!Képtelen vagyok úgy tenni,mintha nem történt volna semmi!:)
Neeem,senki nem veszi észre,hogy szenvedek,jó mélyen körbe van az betonozva!A háborgást ne úgy értsd,hogy állandóan morgok,meg panaszkodok!Alaptermészetem nagyon jókedvű,sokat nevetek,viccelődök!Nem tudom,és nem is akarom sok mindenkinek a dolgaimat mélyebben kiadni!
Figyu:nincs sok barátom,inkább csak ismerősök!A barátaim,bent vannak a munkahelyemen!Hidd már el,hogy nem mutatom ki,ha van valami bajom?!Nem foglalkozom,minden egyes szarsággal,ami velem történik,nem fogom elemezgetni...engem nagyon hamar fel lehet vidítani,de én is értek hozzá!Nem vagyok savanyú ember,sőt!Én max 1 embernek mondom el a problémáimat,Ő is nekem,mert egyformák vagyunk!Mi ezt nem vesszük energialehúzásnak!:))
vili????
Nem szeretek mindenkit... tudok felmutatni egy embert, akit ugyan már nem utálok (kb. 4 hónapon keresztül viszont annyira utáltam, hogy majdnem beledöglöttem... ő meg nem is tudott róla.. szóval akkor kinek tettem kárt? :)), de soha nem fogom szeretni... olyan károkat tett a családomban. Ennnnyiiiiiiiiiii... ezen kívül mindenkit szeretek... de nem ugrom senki nyakába... meg virágot se viszek nekik...és tortát se kapnak... :DDD
Miért háborod a lelked? :O Amúgy hogy a csudába ne vennék észre, ha folyamatosan szenvedsz vagy háborogsz... azt nem kell mondani. Ha valaki nem veszi észre, csak ha mondod, az nem érdemli meg, hogy a közeledben legyen.... mááár bocccsiiii! ;)
Áhh,nehogy azt gondold!
Kevés embert,de azokat nagyon mélyen,és odaadóan!
Te talán mindenkit szeretsz?Mindenkinek a nyakába ugrasz?Nem hinném!
Én speciel senki energiáját nem húzom le,mert nem szenvedek látványosan!Észre sem veszik!Csak az én lelkem háborog :))
Én nem bántok senkit,és nem okozok senkinek lelkiismeretfurdalást!
.. és kit tudnak nagyon szeretni? ... saját magukat? ;))
Nemtom, de ha szeretek valakit, nem húznám le az energiáját azzal, hogy folyamatosan szenvedek valamiért... ez a normál emberben lelkiismeretfurdalást kelt.... szeeeeeeeeeeerintem! ;)
Én is ilyen vagyok!Ha nem szenvednék valamiért,valamikor,rosszul érezném magam!
Sok hozzám hasonló embert ismerek,és boldoggá lehet tenni!Nagyon is!Apróságokkal!Érzelmekre gondolok,gesztusokra!Nem vagyunk boldogtalanok,sőőőt!Csak máshogy fejezzük ki,vagy talán nem is! :) Nem könnyű egy ilyen emberrel élni,de türelem kell!Az ilyen emberek nagyon tudnak ám szeretni!Nagyon mélyen! :))))
... nem kell próbálkozni. Ő akkor boldog, ha szenvedhet, attól érzi teljesnek magát.
Boldoggá csak saját magunkat tehetjük, max. örömet szerezhetsz neki, ha tudsz. ;)
Szerintem van ilyen ember és nem tudom mit lehet vele kezdeni.
valószínű azért mert addig nagyon csinos voltam és tudtam tartani a súlyomat, valószínű akkor azért volt jó hogy boldogtalan voltam, de mostmár nem lennék az újra pedig szépen kigömbölyödtem :)
Mikor összejöttem a mostani párommal nem volt ő még szerelmes és nagyon rossz volt nekem...amikor veszekedtünk sokat fogytam és már már vártam mikor lesz valami megint nem tetsző neki...de csak addig tartott amíg meg nem kérte a kezem :)
Olyan embert aki tudatosan szeret szenvedni,hát nem tudom!De szerintem azok kik szenvednek azoknak okuk van és ez a legnehezebb az okot megtalálni!
Igen, van ilyen ember. Boldoggá tenni? Nem hiszem hogy lehet. Nagyon nagy lépésre van szükség a boldogság előtt! Meg kell élégedni azzal ami van, elfogadni a dolgokat olyannak amilyenek, és bizony meg "kell" tanulni örülni az apró dolgoknak. Kire gondolsz?
Szerintetek van olyan ember, aki szeret szenvedni? Az ilyet hogyan lehet boldoggá tenni? (Ha egyáltalán lehet...)