Bicikliző gyerekek a járdán, sétáló anyukával (beszélgetés)

Egyáltalán nem erről van szó, azt meg végképp nem értem, miért veszed magadra. :)

De itt, most kit hibáztassak, talán a gyereket mert kigurult? Talán magamat, mert éppen arra merészeltem járni autóval? Na ugye! Igenis a szülő hibázott. Én azt gondolom joggal voltam dühös, mert engem rángattak volna meg, és én kerültem volna börtönbe ha megtörténik a baj, nem a szülő!

Bocs, de itt a tipikus magyar dögöljön meg a másik mentalitás jön le, amitől forog a gyomrom... Ha már olyan hüle volt, hogy beszélgetni mert, akkor kár, hogy nem döglött meg.. Tulajdonképpen az lett volna jó, kár volt megállni.. (Mindamellett, hogy nyilván hibázott az illető az adott esetben..)

Igen, a szülők se tökéletesek, és annak ellenére, hogy a legtöbben még az előző generációból végigkínlódták az életet 1-2-3 gyerekkel, mégis olyan élvezettel veszik, ha a mai anyák valamiben hibáznak.. Annyira örülnek ám.. Az, hogy minket, a mai "szaranyákat" ők nevelték, az nem jut senkinek se az eszébe..

De hogy igazából mi a helyzet, mik a nehézségek senkit sem érdekel igazán..

Igen, a gyerek motorozik, (mert ha nem motorozik, akkor nem adod meg neki a mozgásteret és túlfélted!!) néha szófogadatlan, és a 10000 babakocsitolásból néha hibázunk egyszer-egyszer.. Ha szerencsénk van, nem történik tragédia, ha nincs, akkor meg igen, mint mondjuk Érden. Ez az élet, régen se volt másként... Nagyon máshol nem tud a szerencsétlen motorozni, mert a bekerített játszótereken se veszik jónéven. A szomszédok meg azt nem veszik jónéven, ha otthon, vagy a kertben motorozik, vagy szaladgál.. Városban egyáltalán nem olyan egyszerű ez. Az meg, hogy mindig 20cm-en belül legyél addig megy, míg egyszem gyerek van, és nem vagy terhes a másodikkal.. Onnantól kezdve több van bízva a nagyobbakra, ha tetszik, ha nem, mert nem bírsz kettéválni, se nem 8 hónapos hassal szaladni. Vagy éppen otthagyni a kocsit, szaladni a motor után, amíg esetleg kigurul a kocsi..

25 éve nem volt téma 5 évesen sem, hogy egyedül vagyunk a játszón, mert nem volt ilyen a világ.. Ma meg még 10 évesen is járkálni kell - legalábbis itt a nagyvárosban - a gyerekkel.. Hát nem ugyanaz a teher, mint 25 éve volt.. Amikor aztán tényleg tudtak az anyák kelepelni eleget a játszótéren, mert még nem kellett állandó nevelés-bemutatót tartani, mint manapság..

Szóval mindenki a maga dolgára figyeljen, amennyire tud.. Mindenki hibázhat, akár autós, akár sétáltató, akár mindkettő.. Bárki állhat közülünk bármelyik oldalon..

Nem tudom mit csináltak a szülők, akár hibázhattak is..

De létezik az a dolog a világon, hogy BALESET...

Fejéhez kaphat, megszédülhet, hirtelen odakaphat a másik kettőhöz, megbotolhat, ami által meglöki a babakocsit ahelyett, hogy lefékezné, bármi történhet.. 8 éve babakocsizok. Pedig eléggé görcsösen féltem a kölykeimet, történt már egy-két érdekes eset..

Az egyik kedvencem az volt, amikor az egyik új babakocsival a még fekvő gyereket - pedig ő már a 3. babám volt - vettem le a buszról. Letettem. Mivel még nem volt a babakocsi kitapasztalva - eszembe se jutott, hogy furcsa a súlypontja - a feje felé feldölt az egész, a gyerek meg fejjel kicsúszott belőle.. A 90cm széles járdaszigeten.. Szerintetek?

NEked itt az volt a dolgod, hogy tegyél meg mindent, amit tudsz.. Meg is tetted, szuper..

A sorrend még se az, hogy először vizsgálom az okot, hogy most vajon felelőtlen volt a szülő, vagy csak éppen szerencsétlen, és egy pillanat műve volt, vagy mi volt..

Mindenki vigyázzon a másikra is, amennyire lehet, elemezgetni, meg okot keresni meg ráérünk a statisztikáknál, meg bőven az ijedelem után..

AZ élet sajna ennél sokkal változatosabb és gyorsabb dolgokat produkál..

Van egy igen szomorú történetem:7éves voltam is nagyon szerelmes,volt egy kis párom:-)Egyik nap nem jött az oviba és amikor kérdeztem a dadust,hol van elsírta magát,sose felejtem el:-(

Aztán jött a válasz:Andriska elment anyukájával a fodrászhoz ami egy forgalmas út mellett volt.Kijöttek onnan és mondta neki anyukája,hogy azért mert ilyen jól viselkedett kap egy fagyit az uttest túl oldalán lévő fagyizóba.Fogta a kezét!!Erre Andris nagyon megörült és kitépte a kezét az anyukájáéból és átszaladt az úton...egy kocsi alá:-( Egyből meghalt.A sofőr fél évre rá,öngyilkos lett:-( Anyuka pedig nem tudott rám nézni onnantól fogva,mert sírt amikor meglátott.

Ezt csak azért írom le,mert nem 2,3éves volt hanem 7!és mégis átszaladt..Engem akkor ez nagyon megviselt..mai napig él bennem amikor ezt elmesélték..gyönyörű fiú volt.

Én is kaptam már el őrülten motorozó két-három évest.

Akinek dacos a gyereke, az tudja, hogy néha rájuk jön az "ötperc" és akkor mondhatunk bármit.

Egy szép új világban odafigyelünk egymásra, az autósok megálnak a zebránál, vagy ha azt látják, hogy valaki az út szélén toporog.

Addig próbáljunk meg figyelni egymsára, ne azt várjuk, hogy majd a másik megteszi!

Igazad van, engem is a frász kerülget sokszor. Nagyon-nagyon sok szülő felelőtlen, nem figyel a gyermekére. Hiába mondják, hogy tudja a gyerek, hogy nem mehet le a járdáról akkor sem, ha nem fogjuk a kezét. A gyermek az gyermek, még nem méri fel a tettei következményét! Bármi elvonhatja a figyelmét és máris megvan a baj.

Szóval én sem vagyok ilyen témában az a "csak hadd tapasztalja meg a gyerek" típus. Mert ha már elütötte valami, stb. már kár filózni, hogy mi lett volna ha?

Csak egy példa, 5 éves volt a lányom, mikor a nagyapja elvitte a teherautóján magukhoz, tiszta aggódás voltam, mert apósom tipikusan a haddtapasztaljamegazagyerek fajta. Jönnek vissza, látom ám, hogy a lányom sír. Mi történt? - kérdezem aggódva, miközben apósom csak mondja neki, hogy "Mondtam ugye, hogy várd meg, amíg kinyitom az ajtót..." Hát az történt, hogy a lányom kiesett a kocsiból, ami ugye magasabb az átlag méretű kocsiknál. Hálisten nem lett baja, de ugyanúgy lehetett is volna, mert mi van ha fejre esik... vagy... bele se akarok gondolni, mindenesetre nem szívesen engedtem a nagyszülőkhöz pont azért, mert felelőtlen beállítódású a nagypapa.

Egy szerető papa szerintem kiemeli az 5 éves unokáját a kocsiból, nem pedig lehordja, amiért nem csukta be az ajtót és ezért kiesett...

Hányszor van, hogy megyünk autóval városban, vagy falun, s gyerekek bringáznak az úton... ki-kilengve befelé az útra, az ember tényleg frászban van, míg elhalad mellettük, mert volt már olyan, nem is egyszer, hogy hirtelen gondolt egyet és átvágott az úton, majdnem elütötték a suli előtt.

én mindössze annyit nem értek, hogy miért nem biciklivel kíséri a gyereket, és az úton közlekedve. egyébként igen, az autósok felelőssége is, hogy ne hajtsanak őrült módjára és odafigyeljenek a többi közlekedőre. elém is hajtott ki már biciklis és nekem volt elsőbbségem, mégsem ütöttem el, hanem inkább megálltam.

a gyerekek pedig kiszámíthatatlanok, ezért kell rájuk különödsen figyelni

Felénk az 5 éves gyerekek a szülőkkel bicikliznek az úttesten.. És láss csudát, megy. A szülők egyre inkább tudatosan a közlekedés ismeretére, a szabályok betartására nevelik a gyereküket..

Mivel az én egyik gyerekem autista, és soha nem állt meg, nekem is szívszorító, amikor a 3-4 éves a kismotorral, bicajjal az utcasarokhoz ér.. De tény, hogy az enyémen kívül még egyet sem láttam kiszaladni. Mi meg nem biciajozunk, csak zárt helyen...

Vannak lazább szülők, de azért egy se akarja a gyereke halálát, és akkor engedi el, ha megáll a gyerek az útkereszteződésnél.

Szerintem biztonságosabb ezt megtanítani, mint 2-3 gyereknél csak a lábunkba és osztódási képességünkbe bízni.

Meg persze fel kell ismerni azt a gyereket is, aki valami miatt erre nem alkalmas, és őt, - ha nem biztos a dolgában - nem szabad elengedni. Ez így van.

Egyébként a közlekedésnek arról kell szólni, hogy vigyázzunk egymásra. Nekünk úgy kezdték anno a kersz oktatást, hogy gyerekre, öregre, részegre igenis nekünk kell figyelni - autósoknak. Ez nem az a szitu, hogy "mé' rúgott be a hüle!!" Aki így gondolkodik, ne üljön autóba.

Ami meg a mobilozást illeti: Ne legyünk képmutatók, ne csináljunk már úgy, mintha ma nem mindenki a mobilon lógna éjjel-nappal, LEGFŐKÉPPEN VEZETÉS KÖZBEN is.. Ha adva van egy anya, akinek megáll a gyereke, és éppen történetesen felveszi a telefonját, akkor mi van.. Ehetne kakaóscsigát, vagy húzhatná a görcs a bokáját, vagy cipelhetné a hisztiző kétévest, akkor se lenne több esélye odaérni, valószínűleg nem is akar, mert a gyereke megáll.. Reméljük..

Én ritkán telefonálok, egy régi 10 éves készülékem van, aminek jóformán a hangját se hallani.. De nekem is van olyan, hogy állás visszajelzést várok, ovi-telefont várok, vagy valami miatt fel KELL vennem..

Én egy bicikliztető anyuka vagyok.

Reggeli indulás: Zárom a kaput a legkissebb már startol, a legnagyobb utána, hogy vigyázzon rá. Én még a kaput zárom, de a középső megnyugtat "anya én megvárlak" Loholás utánuk. A kicsi, mint a szélvész, de minden sarkon megáll, egy másodperc alatt lefékez, szétnéz, megy tovább. Néha sajnos olyan hirtelen áll meg, amikor kell, hogy a mögötte közlekedőt veszélyezteti.

És milliószor elmondtam már, nem indulhat el, nem mehet. De elindul, amikor látja, hogy én is már útra kész vagyok. Megáll minden kereszteződésnél, szétnéz, de megáll a szívem, ahogy látom, hogy közeledik egy sarokhoz.

Hozzáteszem, nem kell átmenni kereszteződésen, csak utcasarkok vannak (kis utcák) megrémít, pedig ügyesen csinálja. De el tudom képzelni, hogy őt közlekedve egy autós megrémülne.

Idegeskedés helyett: ha gyalog vagy és egy "fékevesztett" gyereket látsz elrobogni magad mellett kismotoron vagy háromkerekű biciklin, akkor gondolkodás nélkül kapd el! Ha mindezt mosolyogva teszed és nem fűzöl méltatlankodó megjegyzés az anyuka képességeit illetően, akkor egy hálás anyuka köszönete lesz a "jutalmad".

Ha autóval vagy, akkor pedig lassíts és a szokottnál is figyelmesebben vezess!

Tragédiák mindig történhetnek, te kb. ennyit tehetsz, hogy próbáld csökkenteni a valószínűségét.