Beszoktatás a bölcsibe. Nálatok hogy zajlott? (beszélgetés)

Van még valaki akinek a gyereke szeptembertől kezdi a bölcsit?

Nekem az ikreim lesznek bölcsisek, de már eléggé félek, betegeskedés, beszoktatás stb.

Szerintem is a gyerekes anyák megkeseríője az külső okoskodás, és ez itt Mo.-on nagyon dívik, mert ott ki lehet adni a megkeseredettséget.

Én is tapasztalom, és néha, ha rosszabb lelkiállapotban érint ki tudok akadni rajta. Pláne, hogy azért az enyémek tényleg nem átlagos gyerekek, kettő papíron is fogyatékos.

Ja, és négy van belőlük..

Ha Neked az a helyed és az utad, maximálisan jól teszed. (Általában 3., 4. gyereket nem is szoktak vinni, akkor már azért otthon van a legtöbb anyuka, nem tervez nagy karriert.)

A gond ott van, amikor ezek a vélemények ítéletté, netalán a másikat visszahúzó erővé válnak.

Maximálisan egyetértek. A magyar viszonyok mellett nagyon sokszor a bölcsi a jó megoldás, nálunk is az volt, nem bántam meg. Pedig 2 évesen kezdte. Jobb volt így, hogy én is dolgoztam, nem dőlt be a hitelünk, délutántól egy normális, kiegyensúlyozott anyukát kapott és nem 0-24-ben egy idegbeteget, mert nincs pénz semmire. És a férjem is fellélegzett, mert nagyon nagy felelősség, túl nagy teher volt neki egyedül eltartani minket, fizetés+gyesből nem ment volna.

Persze aki megteheti, az nem baj ha otthon marad, akkor ha közben megtalálja a saját helyét is :)

Persze.

Ezért írtam le feltételes módban a kiegészítéseket, meg a gondolatokat.

Sohasem állítottam, hogy fél-egy éves gyereknek úgy általában 10 órát a magyar bölcsiben lenne a helye. (Mindez nem a bölcsik kritikája, mert én azért azt láttam, hogy nagyon sokat és szeretettel foglalkoztak velük. De persze, nyilván más egy családi jellegű intézmény, az is vitathatatlan.)

Viszont az legalább annyira nem, hogy a magyar gondolkozással az anyának meg 3 évig otthon. Az a baj ezzel, hogy ez sok esetben menekülés.

Igen, mostmár én is más helyzetben vagyok, mint az első kettőnél, mostmár én sem dolgozom. Nagyon jól tudom, hogy mennyire kell ez a gyerekeknek, még a 10 évesnek is, sőt a férjnek is! (De ez is csak egy darabig, nagyon észre kell venni meddig.)

Viszont most én sem csinálhatnám ezt, ha anno nem gondolkoztam volna előre, és hagytam volna elmenni a lovat akár anyagilag, akár szakmailag. Sőt, akkor valószínűleg a többi gyerekem se születhetett volna meg.

Itt Bp-en azt látom, hogy a legjobb társadalmi anyagi helyzetben lévők viszik bölcsibe a gyereket, orvosok, ügyvédek, számítógépes szakemberek. Pont azért, hogy ne is pattanjanak le.. Mert amint írtam az otthonléttel a menekülés-jelleg a baj. Mert könnyen marad otthon egy "utcaseprő", aki egyébként se kapna sokkal több pénzt a munkájáért, mint a gyes. De azért egy 400-500-at kereső IT manager, vagy közjegyzőnek azért elég más a motivációja... Pedig egyikről se feltételezem, hogy nem szeretné a gyerekét.

És igen, a másik kulcsszó az apuka.

Mert egész más lenne azért az a világ, ha itt ebben variálni lehetne. De az esetek 99%-ában nem lehet, megnézném, hogy mit szólna itt ehhez egy munkáltató, ha apuka eljönne egy évre... Vagy akár csak annyit, hogy ne legyen túlóráztatható, rángatható. Mert a magyar férfiak azért is ennyire rángathatóak a melóhelyen, mert "nekik kell eltartani a családot".

Ez így igaz, de az is igaz, hogy másmilyen a közösség ahová a gyerek bekerül.

A Skandináv mintát mi most elég közelről látjuk:

- ott kezdődik, hogy 2 évet otthon vannak általában az anyák, ezalatt nagyon komoly összeget kapnak (gyakorlatilag majdnem a teljes fizetést) és nincs is 2 éves kor alatt óvoda. A harmadik évben általában az apukák vannak otthon (egy évet kap minden apuka, ezalatt a teljes fizetését kapja). Ezt az időt nem lehet átruházni anyára, ha az apa nem él vele, akkor elveszíti a család. Tehát a 2. vagy a 3. évben általában apa otthon a gyerekkel, anya dolgozik, a családnak teljes a bevétele. Legkorábban 2 évesen lehet oviba adni a gyerekeket, de itt egy csoport 10-12 fős, 4 óvónővel, vagyis 2-3 gyerekre jut egy felnőtt. Látjuk a városba sétálni az ovisokat, nagyon cukik, a kicsiket pl. ikres babakocsival tolják az óvónénik :) Az ovi tehát sokkal inkább hasonlít a családi közeghez, sokkal kevésbé is viseli meg a gyerekeket. Nagyon sok tehát a különbésg a magyar rendszerhez képest, nem összehasonlítható.

Én 2 éves korában adtam bölcsibe a lányomat, nagy szerencsénk volt vele, de nem is volt más választás, a megélhetéshez mmindkettőnknek dolgozni kellett.

Most más helyzetben vagyunk, én nem dolgozom, a gyerek elsős. Azt kell mondjam, még 6 évesen is nagyon jót tesz a gyereknek, hogy nem 5-ig van a napköziben, hanem legkésőbb fél 1-kor elhozom a suliból. Az ideális az lenne szerintem ha 2-3 éves kortól fokozatosan kerülnének közösségbe a gyerekek, de nem kellene kényszerűségből egy 2-3-4 éves kisgyereknek 8-10 órát egy intézményben töltenie. Csakhát ez Magíarorazágon gyakorlatilag elképzelhetetlen, főleg úgy hogy közben még a megélhetés is biztosított.

Ehhez képest a világ jóléti társadalmai nem így működnek. Sehol sem ülnek otthon 3 évig a nők, a szegényebb országokban azért, mert muszáj, a gazdagabbakban meg azért, mert nem akarják magukat kiszolgáltatni, az eddig az életbe fektetett energiájukat veszni hagyni. Persze a punnyadt eltartott réteg ott is megvan, de nekem nem ők a szint.

Lásd a skandináv mintát.

Addig persze igaz a dolog, hogy nyilván nem 8 órás menedzserállásról beszélek fél éves gyerek mellett. De az, hogy valami legyen már korántól szerintem pedig létszükséglet lenne.

Tele van a játszótér unatkozó, beszűkült lebutult anyukákkal, akik már legalább 3 éve otthon vannak, de inkább régebben. Nincs már semmihez se erejük, egy politikai, közéleti, tudományos cikkel már évek óta nem olvastak, semmiről nem lehet velük beszélgetni a pelenkán kívül. Ráadásul anyagilag is el vannak bizonytalanodva a legtöbben. 10-ből 8 ilyen. Hát az ilyen anyától mit tanul a gyereke?

Tehát szerintem valahogy valami nem stimmel ezzel a dologgal.

A titok szerintem az arányokban van. Igenis kell a távollét, bár nyilván jó lenne fokozatosan, fél évente, évente 2 órávan növelni ezt, és jók lennének olyan munkahelyek, olyan tevékenységek, amitől nem idegbeteg lesz az anya, hanem tényleg felüdülés neki a gyerek mellett. Meg jó lennének olyan nagyszülők, akik már nem dolgoznak, de még nem leharcoltak.

Az meg, hogy a te lányod nem érezte jól magát, nehezen szokott be nagy részt annak köszönhető, hogy Te magad sem voltál biztos abban, hogy ezt akarod, meg hogy ez jó a gyereknek. Ezt meg ők nagyon megérzik. 3 gyereket bölcsiztettem be, sok anyukát láttam, ez az összefüggés egyértelmű volt. Az a gyerek, akiknél ez evidens volt, hogy jön a bölcsibe, szinte mindenütt kiegyensúlyozottan is viselte.

Persze extrém példák mindenütt előfordulhatnak.

Ezt meg kérlek ne vedd magadra (tényleg ne), de rengeteg extra rosszul nevelt pedagógusgyereket ismerek, ezek egy része maga is nagyon a szülei ellen fordult, egész gyerekkorokat tett tönkre ez a sajátos helyzet (osztálytársam is volt ilyen nem egy), ahol a pedagógus szülő nem tud egyensúlyt teremteni a tanult információ és az élet között. Egyébként nem is lehet könnyű. Én se merek 3 éve építészként házat venni, mert már azt is belelátom, ami sohase lesz vele..

Amúgy is kényes téma ez, pár évvel ezelőtt még egy bölcsis fórumra odanyomult a sok "okos", hogy a gyereknek az anyja mellett a helye, és szegény gyerekek, és stb.. Szegény kérdező meg csak védekezett, és segítséget nem kapott..

Több 10 nőt "mentoráltam" innen a hoxáról is pár hétig, akik emiatt csak privátban mertek megkeresni...

Szóval jó, hogy oldódott ez kicsit, és hogy megmaradt ez a fórum.

Vigyázzunk rá.

Szerintem esze ágába se jutott, hogy nem a legjobbat akarod, csak leírta, hogy nekik így jó volt.. És igen, neki még nincs három.

Pont azért, mert te vagy a tapasztaltabb, az ilyen mondatokat észre se kellene venni. Biztos te is emlékszel, hogy egy gyerekkel még sokmindent másként láttál.

De ez a téma nem érdemel szerintem több szót, eddig tök jó volt ez a fórum, tényleg leírta ide mindenki a tapasztalatát.

Nézd, nem esett jól, hogy valaki feltételezi, hogy nem a legjobbat akarom a gyerekemnek.

Nem volt bántóbb az én hsz-em sem, mint az övé.

Csak leírtam, hogy bár én sem "bánom", hogy bölcsis a gyerek, de a témát alaposan körbejárva, és megerősítve is jutottam arra, hogy neki jobb lesz már az ovi. Plusz a tapasztalatomat, hogy bizony sokat számít, ha a gyereknek az óvoda már ismerős közeg. Ennyi.

Én meg a saját három gyerekemre alapozom a sarkos (egyébként nem is az :) ) véleményemet, hogy ne általánosítsunk, mert nem egyformák a gyerekek sem. Jelenleg úgy gondolom, vétek lenne bölcsiben hagyni, mikor sok mindenben a 4,5 éves nővérét is beelőzi, mert egyszerűen más típus. Nem jobb, nem rosszabb, más. Az én véleményem is változott az évek során, főleg ahhoz képest, mikor még gyerekeim se voltak. Nálam mára alap lett az, hogy nem ítélem meg más szülői munkásságát (főleg ismeretlenül nem) , és feltételezem, hogy más is a legjobbat akarja a saját gyerekének.

Nálunk szerencsére nincsenek problémák az ovival. Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Nagyon szerencsénk van vele.

Ráadásul az enyém akkor év közben ment át bölcsiből oviba, mert az volt a szabály, hogy 3 évesen el kellett hagyni a bölcsit. (Azóta más kerületben meg más szabályokat éltünk meg.)

Nagyon rossz volt neki, hogy egy összeszokott közösségbe kellett mennie, még a folyó tanfolyamokra se vették be, mert már "le volt maradva." Ő meg majd belehalt, hogy nem mehet rsg-zni a többi csajszival..

Aztán oviváltás is lett belőle, azt meg már nagyon szerette, de ahhoz az is kellett, hogy legyen előtte ez a másik, és más legyen viszonyítási alap, ne a bölcsi..

Igen, egész más az ovi.

Persze, hogy a bölcsit visszasírtuk, a mai napig is visszasírjuk, 10 éve. :-))

Sajnos úgy általában az ovikban szerintem nagy bajok vannak.. Sok oka van ennek, nem ennek a topicnak a témája, de nagy a gáz. Szerencse, ahol annyira nem.

Nekem nagyon gyorsan vált a lányom oviéretté, úgy vártuk az ovit, hogy azt hittük még jobb lesz mint a bölcsi. Utána visszasírtam a bölcsis gondozónéniket, a szeretetüket, megértésüket, gondoskodásukat. A problémamentes 3 évesemből a szakképzett óvodapedagógusok pár hónap alatt csináltak "problémás esetet".

Persze ha jó az ovi, ismerős óvónénikkel, akkor lehet jobb mint a bölcsiben.

A vegyes csoportról ugyanezt gondolom, minden azon múlik, mit csinál az óvónő. A többi másodlagos.

Téged meg azért ennyire nem bántott senki.

Youlcsi egy szuper lendületes csajszi, nagy akaraterővel, amire szüksége is van... Nem teljesen átlagos életet él.

Ehhez néha sarkos vélemnény is társul, amit ő azon gyerek alapján tud megalkotni, aki van neki.

Ezért megintcsak nem szoktunk senkit itt leszúrni.

Nyugi lányok, ilyen dolgokon nincs mit vitatkozni.

Hidd el Youlcsi, hogy nagyok a különbségek, ezeken kár látatlanban vitatkozni. Az én véleményem 10 év alatt annyit változott, hogy magamra se ismerek, ha arra gondolok, miket csináltam, éreztem még a nagylányomnál.

Akkor el se tudtam volna képzelni, hogy ne menjek, nyomuljak, csináljam az egyetemet, menjenek a gyerekek bölcsibe korán, stb.. Most meg, hogy a kicsimet beírattam, majdnem sírva fakadtam.

Ő már negyedik baba, szóval láttam már sokmindent. Igen, én is nagyon jónak tartom a bölcsit, mégis tudom, hogy más az, amikor kicsit tovább vannak itthon a gyerekek. Tényleg más lesz a viszony a szülővel. Szóval minden igaz, de az ellenkezője is tud az lenni.

A helyi viszonyokon, az ovikon meg kár összeveszni, mert ott is tényleg nagyok a különbségek. Meg minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, de akár még tévedhet is.

Szóval kár ezeken hajbakapni.

Bizony, nem egyformák. A nagylányom 2 évesen simán oviérett volt. A mostani bölcsis kisfiam augusztusban már 4 lesz, és még mindig az alapokkal is baj van.

Meg az se mindegy, hogy hol. Más egy nyugodtabb vidéki helyen az élet, meg más a pörgős városok a sok hüle gyerek+hüle szülővel.

A vegyes csoport is olyan dolog - amiről itt ugyan közvetlenül nem volt szó - ami van akinek jó, van akinek nem.

Van már két ovisom, úgyhogy talán el tudom képzelni, milyen a szitu ;) És ő lesz a 3. három évesem, így talán arról is vannak elképzeléseim, hogy mennyire kicsi egy ekkora gyerek. Mivel három gyerekem van, így azt pontosan tudom, mekkora különbségek lehetnek három éves és három éves között. Azért köszi a "kioktatást" :)

Én se "bánom", hogy bölcsis a gyerekem, de ismerve őt tudom, hogy az ő igényeit az óvoda sokkal inkább kielégítené. Ott naponta van foglalkozás, szakképzett óvodapedagógusok, a szabad játékon kívül nagyon sok pluszt ad majd az ovi, meglátod. Összeszokott kollektíva két évesen sem okozott a gyereknek gondot, mikor bölcsibe került, de ő úgy nevezett mini csoportba kerül majd az oviban. Itt mind őszi-téli születésűek lesznek, és folyamatosan csatlakoznak be, ki ahogy tölti a hármat. A lányom már bő fél éve szoba/ágytiszta, beszéde már rég folyamatos, igényli az irányított foglalkozást, közös rajzolást, alkotást, rengeteg mondókát/dalt (50-100 között) tud fejből, tőlem és a tesóktól, mert a bölcsiben ebből lényegesen kevesebb van. Önállóan eszik, öltözik már rég. Bár az én megítélésem is az volt, hogy érett rá, de a bölcsődei gondozók is megerősítették, és javasolták, hogy írassam oviba, mert érett, és nem lesz jó neki szeptembertől a sok két évessel együtt, akik a nagyobbak helyére jönnek.

"az, hogy a tesók ovisok és ott ő is otthonosan mozog, annak csak akkor látom előnyét, ha tud tesóval együtt vegyes csoportba kerülni." Értem. Van tesó nálatok, amiből ezt a következtetést levontad? Nálunk van, így valóban látom, mekkora előnye van, csak annak is, hogy napi szinten jár be az oviba, ismeri név szerint minden óvónő és viszont, ismerik a képességeit, és ő is bizalommal van, és ismeri az óvoda rendszert is a testvérei révén. Nem vegyes a csoport, de közös udvar, tudnak együtt is játszani, szokott is a két nagy.

Egyébként biztos nekem is voltak ilyen sarkos véleményeim, pláne amikor még gyerekem se volt... na akkor értettem csak igazán hozzájuk :) Aztán hamar megtanultam, mennyire különbözhetnek. A te gyerekednek kellett egy év plusz bölcsi, de az én középső gyerekemre is ráfért, hogy később kezdje az ovit. A kicsinél meg semmi kétségem, hogy érett rá, akár most azonnal is, nem hogy szeptembertől vagy épp decembertől.

óóó, én egyáltalán nem bántam, hogy bölcsis a gyerek. ő is decemberi csak már elmúlt 3... nála 1 idősebb kislány van, illetve még több téli gyerek. nagy lovak már mind a csoportban a többi babákhoz képest :)

az, hogy a tesók ovisok és ott ő is otthonosan mozog, annak csak akkor látom előnyét, ha tud tesóval együtt vegyes csoportba kerülni. ha nem, akkor azért még nem egészen 3 évesen nagyon kicsi... szerintem éppencsak 3 évesen is... főként egy összeszokott kollektívába bekerülve... drukkolok, hogy zökkenőmentes legyen majd!

az tök jó, hogy ennyire elkerülték a betegségek! tesók is ilyen jól vették az akadályt, amikor közösségbe kerültek?

Felvették én kislányomat is, januárban kezdhet (decemberben tölti a hármat). Sajnos nem veszik fel szeptembertől, pedig nem bántam volna.

Bölcsit nagyon szereti, de mivel a tesói oviba járnak, ott is elég otthonosan érzi magát. Nyáron megy bölcsibe a 4 hetes zárást leszámítva.

/Emlékszem, a bölcsivel kapcsolatban a legnagyobb félelmem a sok betegség volt. Januárban kezdett, eddig 3 napot volt itthon, és az se volt komoly :))) /

mi megyünk oviba... vagyis én csak a szülőire, Muki oviba :D

20-án lesz a ballagás... kicsit értelmetlenül, hiszen utána még 2 hónap bölcsi van... vagyis abból 3 hét szünet, 1 hét nyaralás... de ennek ellenére amikor van, megy bölcsibe nyáron is, nehogy elszokjon a közösségtől és a rendtől :)

amúgy jó, mert 11ből 9en ovisok lesznek, és szinte mindenki ugyanoda megy. szülőin derül ki, hogy mennyire tudják egyben tartani a bölcsiből jött gyerekeket.

Hogy vagytok?

Felvettek az oviba?

Mentek még a nyáron bölcsibe?

óóó, enyém mondaná, nem baj, van otthon másik cumi :) és tényleg van vagy 10 cumija.

mondjuk nálunk az utcán sosincs cumizás. kicsi babaként is csak alváshoz kapta meg a babakocsiban, amúgy utcán soha.