Barát? (beszélgetés)
A fejemben megszólalt a vészcsengő, tudtam, mit kell tennem.
Engem csak az érdekelt, hogy ez most mi:
Valami fura játszma, amit nem értek?
Egy túltolt barátság?
Nem tudja, hogyan kell kapcsolódni emberekhez?
Zavaró volt, hogy ennyire nyomult, meg mindenről tudni akart.
Meghúztam most a határokat, nekem erre nincs szükségem. Azóta csend van.
Köszönöm az eddigi hozzászólásokat.
Szerinted? Ezt te se gondoltad, hogy baráti beszélgetés.
Elengedted a füled mellett? Más szóval elfogatad, hogy azt mondja szeret, hiányzol neki. Nem reagáltad le se így, se úgy. Tehát nem mondtad emberünknek, hogy te nem szereted és ha ő szerelmet érez, akkor fejezzétek be. Nem gondolom ,hogy a párod mind erről tud! Nem gondolm ,hogy ezt bárki tolerálna.
Miért nem mondta el a feleségének? Szerinted??
Ez a Te gyengeséged. Ha valakivel nem akarsz beszélgetni, nem válaszolsz. Te válaszoltál, ez a következménye.
Szívesen!
Szerintem három betűnél többet nem érdemel ez a pasi. (NEM!) Részegen írt neked? (Mondjuk honnan tudod, hogy részeg volt?) Ha nő lennék, innentől kezdve skip.
"Nekem egy óriási fényerő vagy, hidd el, kérlek!"
Banyek... Ezen ugye te is csak nevetsz. Ez azért egy szint. Ugye tudod?
Ha nem akarsz tőle semmit, akkor írd meg, hogy hagyjon békén, és ne válaszolj neki.
Ha pedig akarsz valamit, akkor nosza.
Nem kell agyalni a dolgokon. Ha jó valami, akkor hajrá, ha nem, akkor felesleges hezitálni. Ilyen egyszerű az élet.... Szerintem.
Amennyiben én boldog vagyok a férjemmel és a gyerekeimmel,szépen rövidre zárnám a kapcsolatot, mielőtt még valami érzelem bennem is kialakulna, vagy a férjemnek kellemetlen lenne.
Ez én vagyok, te meg azt teszel, amit akarsz.
Nyilván érdekel a pasi, ha nem érdekelne, nem nyitottál volna fórumot erről, blokkoltad volna a feltűnt hódolót.
Szerintem baj van a toronyban nála.
Tényleg úgy tesz, mintha valami lenne köztetek.
Oké, valószínűleg válságban van a kapcsolata, de kullancskodik.
Van egy pasi, tesómmal együtt voltak katonák.
20 éve egyszer találkoztunk a laktanyai látogatásnál, meg volt egy majdnem randink, de lemondta.
Leszerelt, és azóta nem is hallottam róla.
Aztán most 2 hónapja részegen írt nekem a közösségi médián keresztül, hogy mekkora szemét volt ő velem régen, és azóta is gyötri a lelkiismeret.
Amit furcsának találtam, mert nem is történt semmi.
Aztán szó szót követett, és a beszélgetéseink mindennaposak lettek.
Én ezeket ártalmatlanoknak tartottam, főleg, hogy másik városban él, mint én.
Mesélt a feleségéről és a gyerekeiről.
Meséltem én is a boldog párkapcsolatomról.
Úgy gondoltam, hogy ezek baráti beszélgetések, párom előtt sem titkoltam.
Ő, a volt katona pasi viszont nem számolt be rólam otthon.
Ami engem zavar az egészben, hogy úgy csinál, mintha mi lennénk a világon a legjobb barátok (2 hónap alatt ez nem alakulhat ki szerintem), állandóan azzal jön, hogy én mennyiére értékes ember vagyok, és hogy mennyire boldog, mióta beszélgetünk.
Írta már nekem, hogy fontos vagyok számára, szeret (!) és hiányzom neki. (Én ezekre nem szoktam reagálni, elengedem a fülem mellett.)
Elhalmoz e-mailekkel, messenger hangüzenetekkel és üzenetekkel, néha már-már túl sok belőle, az az érzésem, hogy ezt a barátságot túltolta.
Mindig hangsúlyoztam neki, hogy én neki csak a barátságomat tudom felajánlani.
És tegnap óta nem hagy nyugodni egy gondolat: valami nem stimmel.
Történt ugyanis, hogy hétvégén megnyert egy futóversenyt, örömmel posztolt róla a neten, köszönetet mondott a családjának és a barátainak.
Majd privátban nekem csak ennyit írt:
"És köszönöm neked is, aki megadta azt a plusz energiát a testemnek és a lelkemnek, ami eddig hiányzott! Nagyon sajnálom, és ne haragudj, hogy ezt nem írhattam bele a posztba! Nekem egy óriási fényerő vagy, hidd el, kérlek!"
Én nem vártam volna el, hogy engem is kiemeljen külön, mint valami fontos szponzort.
Olyan érzésem van, mintha egy eltitkolt szerető lennék.
Azóta ritkán és szűkszavúan reagálok az üzeneteire.
De ő meg csak ír és ír.
Most ez mi?