Babavárásaim (beszélgetés)

Sziasztok!

Szerintem nem kell bűntudatot érezned, amiért császárral szültél. Nem hiszem, hogy egy szülőcsatornába beszorult baba kevesebb traumát él át, mint amelyket császárral hoznak a világra. Én teljesen megértelek, ha úgy érzed "cserben hagyot" a tested, de az önmarcangolás nem megoldás. Egy gyermek lelki boldogságát viszont mi szölők tudjuk befolyásolni, azzal, hogy oda figyelünk rájuk, meghallgatjuk őket.Szerintem a baba hamar elfelejti, hogyan jött a világra, ha odaadóak vagyunk és mindennél jobban szeretjük őket, hiszen ettől nincs fontosabb. Én is császárral szültem, és nem bánom, nem érzem, hogy kevesebb, vagy rosszabb lennék ettől.

az tény,hogy a császáros születés trauma a babának.hisz lehet,hogy éppen alszik,egyszer csak pedig a műtő erős fénye a szemébe világít,benyúl érte két kéz,és kiemelik-ez a szó szebb,mint a kikapják-,ez igencsak nagy trauma.a természetes szülésnél a magzat indul útnak,tehát van ideje megismerkedni a nem kellemes utazással,és belépni az új világba.

De szerintem egy nő akkor sem vádolhatja magát,ha műtéti úton hozta világra a gyermekét,önhibáján kívül.mert láttam oylat is,aki mindenáron császárral akart,és sikerült a kellő papírok mellett így is szülnie.az ilyen nem tudja,mit hagy ki,és csak saját érzéseivel foglalkozik.

"Miért kéne talpraesettnek lenned a szülőszobán? Hiszen ott és akkor már nem Te döntesz."

Hát akkor ki????? Ez a legnagyobb baj, hogy ezt mondják a legtöbb helyen a kismamáknak. Majd a fenséges és mindenható ORVOS eldönti. Hát ki szül, te vagy ő???

Alapvetően ezt a hozzáállást kellene megváltoztatni. Sokkal kevesebb szörnyű szülésélmény lenne és sokkal többen tartanák életük legszebb eseményének, hogy életet adtak.

jaj bocsi tul korán rányomtam a mentésre véletlen :) tehát folyt:

leírod , átgondolod, hogy alapvetően mi a vágyad, szinte lépésről lépésre, ezt tudatod az orvosoddal is, megbeszéled vele, elmondja mi jöhet közbe, mennyi esélyed van erre vagy arra,

aztán számba veszed azokat a lehetőségeket amikkel amúgy ha hirtelen jönnek nem tudnál kibékülni pl császár, annak is van altatásos emg epidurális módja ugye, ...körbejárod a témát, orvosoktól, forumokról, könyvekből, hogy minnél több elméleti tudásod legyen különböző dolgokról , hisz a váratlannal mindig nehezebb szembesülni mintha többé kevésbé beleveszed az eshetőségekbe.

próbálj olyan terveket gyártani magadnak, amelyek mindegyikével szépen lassan a terhesség folyamán megpróbálsz azonosulni, feldolgozni, hogy ne akkora tragédiaként éld meg ha esetleg pl csázsár lesz.

keress mellette sok pozitívumot (pl a babának bizonyítottan kevesebb születési traumát okoz egy időzített császár mint egy maratoni vajúdás, vagy: nem lesz gátsebed - én személy szerint bevallom jobban féltem a gátsebtől mint a császár vágástól, császárnál szebb, simább a baba arca,bőre, nincs semmilyen elnyomódás , torzulás a koponyáján a nyomások miatt, nincs hámsérülés stb.)

én így csináltam, megpróbáltam magam a lehető legtöbb dologra felkészíteni, "tervet csinálni",hogy még az amúgy nem kívánt helyzetből is hogyan lehet jobbat kihozni, mert nekem az a halálom ha úgy érzem nem tartom kézben a dologkat, márpedig ez egy szülőszobán könnyen előfordulhat.

meg kell próbálni még az alapvetően negativabbnak megítélt helyzetekből is pozitívat kihozni, és akkor -én úgy gondolom- utólag is sokkal könnyebb feldolgozni ha valami nem pont úgy sikerült ahogy a nagykönyvben meg van írva.

bocsi ha hosszú lettem,

u.i: Grat a babákhoz!!!! :)

Sziasztok!

Tudom hogy kissé közhelyesen hangzik, de szerintem a legkönnyebben úgy tudunk feldolgozni egy császárt (vagy akármilyen a "tökéletestől eltérő" folyamatot, ha nagyon sok eshetőségre készítünk magunknak tervet.

Akár papírra leírva:

1. alapvetően természetes szülést szeretnék.

Igen én is kicsit így érzem hogy levagyunk figymálva hogy jól van bkla bla......de áén akkor is kierőszakolom magamnak hogy nem úgy volt ám hogy csak úgy bumm császár mert gyenge voltam vagy valami

Én igenis megküzdöttem érte mint ahogy már itt pár sorral lejebb meg is írtam,a végsőkig küzködtem ,küzködtünk hogy természetesen jöjjön világra a kislányom!!!!!!! SŐt mindezt nuko,óne fájdalom csillapító nélkűl!!!!Már a tolófájásaim miatt nem is jött szóba az epi így altattak de még akkor is tolófájásaim voltak amit már "visszatartani" sem tudtam! Szóvalén sem bírom feldolgozni mert nem így képzeltem,Persze tudom hogy szerencse hogy életbben van a kisklányom de akkor is rossz érzés............de optimistán állok a következő szülésre mert hiszem hohy megadatik a természetes szülés nekem is! :0)

Szia!

Én is császárral szültem.Bár terhességem alatt meg se fordult a fejemben a császár.Valahogy számomra nem volt 2 lehetőség.Csak egy és az a természetes szülés.Sajnos a 36. héten kicsit felment a vérnyomásom.Bementünk reggel a kórházba.Hála pont a dokim 24 órázott.Haza küldték a páromat hogy ezt az egy hónapot már ott töltöm.A vérnyomáscsökkentők ellenére estére nagyon magas lett.Megindították a szülést Este 8-kor).De a vérnyomás csak ment tovább felfelé.Majd közölték hogy altatásos császár lesz.Mire oda ért az altató orvos már 220/165 volt.Közölte hogy ő ennyinél már nem alatt mert esély van rá hogy fel sem ébredek.Akkor mondák hogy azonnal műtő.Mikor elkezdték a műtétet 248/176 volt a vérnyomásom.Este 10-re kint volt a kislányom.Szóval 8-10-ig volt részem mindenbe.Soha nem fogom feldolgozni.Ott a műtőasztalon is szó szerint sírtam a dokimnak,hogy én nem így akarom a kislányom.A doki meg csak azt hajtogatta hogy örüljek ha túl éljük mind a ketten.

Azóta (4 hónapja) se ért meg senki.Nem lehet ezt olyan könnyen feldolgozni.Marad egy űr.Hiszen nem hiába "találták ki" a vajúdást is.Az egy idő ami felkészít a babára.Még ma is elsírom magam miatta.Persze körülöttem mindenki csak azt hajtogatja hogy örüljek hogy élünk.Ami tény és örülők,de van egy fajta hiány érzettem.

És a másik.Hogy merem állítani hogy nagyon sok természetes úton szülő nő "lenézi" a császárosokat.Mikor sokan megtudták hogy császár,csak legyintettek.Vagy már nem is hallgatja meg hogy mi volt.Pedig még attól mi nekünk is van szülés történetünk.Kövezzenek meg ha nem így van,de biztos vagyok benne hogy sok nő ettől másnak érzi magát ha rendesen tudja világra hozni a babát.Én is megakartam szenvedni érte.Szóval nagyon is megértelek hogy miről írtál.És tényleg én is csak azzal nyugtatom magam hogy itt vagyunk egészségben.Erőt és kitartást m inden anyukának és nagy egészséget a babáknak.

Gratulálok a gyermekeidhez!

A történetedet olvasva nagyon örülök, hogy én nem fogadtam orvost, az kellett volna még, hogy pénzt adjak azért, hogy aztán valami sarlatán kénye kedve szerint szórakozzon velem. Nekem óriásira voltak püffedve a lábaim, jártam is át a körzeti orvoshoz meg a védőnőhöz felváltva két naponta vérnyomás mérésre, a végén vízhajtót is kaptam, de szóba se került, hogy indított szülés lesz.

Amúgy a terhességem nekem sem volt örömteli, első felében folyamatos veszekedések az akkori párommal, második felében már nem voltunk együtt, akkor meg a fenyegetőzés ment. Nagyon szeretnék átélni egy nyugodt, boldog terhességet...

Szia!

Gratulálok mindkét babádhoz először is!Sajnos nekem is császárom volt 5 hete.Teljes mértékben átérzem amiket írtál,vlami hasonló játszódott le bennem is.Néha aúgy érzem én császárra voltam ítélve,mert a 32 hét környékén kiderült h farosan fekszik a pici,és egy ideig nem is akart megmozdulni,már a tervezett csaszi időpontja is megvolt,mikor a 37. hét végén befordult rendesen.Aztán a szülésem teljesen normál időben megindult,elkezdett folyni a víz,irány a kórház,ahol 10 órás vajúdás alatt 3 ujjnyit tágultam,én is végighallgattam nem 1 szülést,közben meg ott feküdtem tehetetlenül.Végül megcsászároztak,utána azt mondták,h duplán a gyerek nyakán volt a zsinor,és azért sem tágultam rendesen.(Mondjuk akkor már nem érdekelt,h miért,csak örültem h túl vagyunk rajta.)Én reménykedek,h ha még szülök,akkor annál átélhetem a természetest.

Sok boldogságot és egészséget a gyermekeidhez!

én ugyan természetes úton szültem,így nem tudom átélni,milyen a császár.sokan azt hiszik,könnyebb..a frászt.a seb azért összetettebb dolog,mint egy gátseb,ugyan az is fáj marhára.a katéter sem álom,a szövődményeiről nem is beszélve.biztos,hogy kimarad valami,ami a hüvelyi szülésnél megvan.de megszülettek a gyerekek,az ember ugyanúgy az anyjuk,emiatt szégyenkezni butaság!ugyanolyan nő az ember,csak másként kellett megszületnie a gyerekeknek.Tévhit,hogy első császár után a másodiknak is annak kell lennie.ha a seb gygyult,hasfal rendben,és már feltételek is adottak,akkor mehet a hüvelyi szülés.kétségtelen,nehéz megtaláni azt az orvost is,aki bátran ezt gondolja,és ezt is erősíti az anyában.

Sok Boldogságot a gyerekekhez,és ne feledd:egészségesek!!!:-D

Először is gratulálok a gyerkőcökhöz!

Nálam itthon indúlt el a vajúdás csak laza 10 percesekkel indúltunk útnak,de a dokink burkot repesztett és zöld volt a magzatvíz,majd oxitocint kaptam(hozzá teszem a dokink nem kérdezte én mit akarok hanem csinálta amit jónak látott),rettenetesen görcsőltem a hátam mindenem rettentően fájt(mint egy szülésnél :D)ide oda kellett már forgolódnom mert Dorka feje nem akart beilleszkedni......a végén már nem is tudom hány totlófájásom volt én nyomtam mint egy örűlt azt csináltam amit mondtak nekem és arra tudtam csak gondolni hogy mindjárt itt lesz a karomba az én kicsikém és hogy mennyire jó lesz..........de sajnos nem így lett! A dokink hívott egy másik orvos kollégát aki a hasam nyomta a mi dokink meg vákummal húzta volna ki Dorkát de nem jött össze ,ekkor már mindenki réműlt arcal sürgött forgott körülöttem és nem mondtak semmit hiába kérdeztem........a vége az lett hogy a műtőbe kötöttem ki ott is volt 3-4 tolófájásom és kb 10 percre rá altatás és csaászár!!!!!!!!! A mai napig sőt míg élek rettenetesen bánom hogy nem tudtam megszűlni természetesúton a babám!Persze tudom hogy szükséges volt a császár de akkor is rossz érzés,mondjuk a dokink a zöld magzatvíz miatt előbb is elkezdhette volna a császárt de nem így lett,dorkát így is lélegeztetni kellett mert nem tudott magától.........szóval az sem jó ha sokáig hagyják a kismamát "szenvedni" és az sem jó ha beavatkoznak idejekorán.......

Nekem már 3 hónapos várandósan be volt dagadva az egész lábszáram ,gondolhatod hogy a 9 hónap felé már mekkora voltam,még gyógyszert sem kaptam rá csak azt mondták hogy ne igyak annyi folyadékot (a 40-42 fokos melegbe hahahahahah).

A lényeg hogy jól vagytok ti is mi is és egészségesek a picurkák!

Szia!

Sajnálom, hogy nem sikerült minden úgy ahogy szeretted volna, de sajnos az életben ehhez hozzá kell szokni. Örülj a két szép egészséges babádnak és ne bánkodj! Gratulálok hozzájuk!

Lehet egy kérdésem? A cikk végén azt írtad nem voltál elég talpraesett. Ezt hogy értetted? Miért kéne talpraesettnek lenned a szülőszobán? Hiszen ott és akkor már nem Te döntesz.

Jó egészséget és sok boldogságot kívánok!

Magdi

Szia. Végigolvastam a történetedet. Valószínű annak köszönhető hogy végigsírtam az egészet, hogy jan. 18-án és is egy kisbabának adtam életet, és talán szülés utáni depibe vagyok. :) Sebaj. Szóval elég szomorú egy történet ami azt illeti. A terhességem alatt, én sem éltem át semmi jó és szép dolgot. ezt most nem is részletezem, de költözés előtt álltunk, és ráadásul senkim nincs a férjem és fiam kivételével nekem, csak 170 km-re. Azóta sem költöztünk.

A másik: nekem is indított szülésem volt. 38. hétre indította a dokim, mivel 37. héten 2300 g-os volt a baba. A szívhangja a ctg-n mindig szar volt, be volt szükülve, 130-140 között mozgott csak. és már a 37. héttől nem mozgott a baba, csak napi kétszer, egyszer este, rugott, hogy él, és egyszer reggel. A doki ugy látta jónak hogy beindítjuk a szülést. Szóval két újnyira voltam nyitva. Azt mondta, hamar meglesz, délutánra már bőven. 10órakkor volt a burokrepesztés. Onnantól jöttek a fájások 3 percenként, nagoyn erősen. Tágulni nem tágultam, igy kaptam fájás csökkentőt, amitől csak ritkábban jött a fájás. Aztán pedig oxitocint, amitól kétszeresére nött a fájás. És fél órával később már a baba feje is kint volt, ugy kitágultam. És megszületett Alexa. Hát nem így képzeltem el az egészet, Iszonyatosan sokat szenvedtünk a szülőszobán. délután 3.30-ra lett meg a lány.

Nekem is volt, hgoy császár lesz, mivel a lány teljesen keresztbe feküdt. de hál istennek a négykézláb mászkálás és homeopátia bogyonak köszönhetően megfordult. De én egész végig azon imádkoztam, hgoy ne legyen császár. Tényleg az igazi élmény, elméletileg a természetes szülés. Nem rosszabb aki császárral szül, ezt nem mondom, de ha lehet inkább természetesen szülessen a baba mint császárral. A te helyzetben pedig lehet hogy igy lett jobb, hogy császár volt, hiszen a nyakán volt aköldökzsinór.

Mindenesetre sok boldogságot a gyermeknevelésben és a családban. :) Ja és bocsi, hogy ilyen hosszu lett.

Szia!

Gratulálok a gyermekeidhez. Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Azért kellett császárral szülnöd, mert kicsit vizesedett a lábad? Az enyém többszörösére volt dagadva mégse volt szó semmi ilyesmiről.