Azt mondják, az anyatej nagyon fontos… (beszélgetés)

Szia! Gratulálok a kitartásodhoz és az elszántságodhoz!!!!!! :))) Tényleg le a kalappal!

Egyébként nagyon jól gondoltad! Az anyatejben minden hasznos tápanyag benne van amire a babának szüksége lehet. A legmodernebb kutatások szerint is, a baba minimum hat hónapos koráig kiváló az anytej, de ha lehet, akkor még tovább is.... :))

Sziasztok! A kislányom korababa volt, 33. hétre született. Két hetesen mentünk haza a kórházból, szopizni alig akart, de otthon aztán már 60-at szopott. Én azt hittem ez kevés, így adtam utána mindig tápszert neki. Nem mondta soha a védőnő, hogy bőven elég neki az, amennyi anyatejet szopizik. Nem is tudtam sokáig szoptatni, csak másfél hónapig. :(

Amikor a fiammal terhes lettem, eldöntöttem, hogy mindent hagyok a természetre(előtte sokszor láttam, hogy a sógornőim, hogy csinálják, és ők két éves korukig szoptatták a gyerekeiket).

A kórházban, minden sikerült elsőre, igaz nem szopott többet, mint 30-40g. De nem baj, minden szopi után fejtem. Már lila volt a mellem, a sok fejéstől, de nem hagytam abba. Aztán, amikor hazajöttünk, még vagy két hétig fejtem minden szopi után, még éjszaka is! Kisebesedett a mellem, amikor a fiam elkezdett szopni, mindig megfeszültem, annyira fájt, és belecsíptem a páromba, hogy ne csak nekem fájjon már! :DDDD

Nyár volt, nagyon hőség, kétóránként lógott a cicimen, már sírtam, mert üresnek éreztem mind a kettőt, de ő csak kérte....a sógornőim tartották bennem a lelket. Kitartottam....már nem fájt, szerettem az érzést, amikor tele volt a mellem és feszült, elkezdett csöpögni a tej, amikor aztán elkezdett szopni, és az a megkönnyebülő érzés, ahogy ürül ki a tej....nyolc és fél hónapig sikerült szoptatni!!!!:)))

Sziasztok!

2 éve született a kislányom császárral. Egyáltalán nem indult meg a tejem az elején. Ennek ellenére a csecsemős nővérek próbálták szopizásra bírni. A mellbimbómat összenyomva próbáltak pár csepp előtejet kifejni, sajnos sikertelenül. Bonyolította a dolgot, hogy mindkét bimbóm beleforduló, így bimbóvédővel próbáltuk.

Mivel még 3 nap múlva sem lett tejem, "fejőgépre" tettek. De addigra már úgy összenyomkodták és összetörték a mellem, hogy kész kínszenvedés volt az egész.

Nagy fájdalmak árán az 5. napon lett annyi tejem, hogy - lefejve, mert szopizni továbbra sem tudott - hazajöhettünk. Itthon nyugodt körülmények között - kitapasztalva a különböző szopihelyzeteket - már ügyesebben ment a dolog. Ennek ellenére csak 6 hónapos koráig szopizott, és azt is tápszerrel kellett kiegészíteni, mert nem volt elég.

Nekem se volt valami sok az elején.Azt mondták a kórházban, hogy adjak neki cukros vizet(attól jobban is alszik), mert így biztos éhes.Öt-hat nap múlva, meg már ömlött a tejem.Még kó, hogy tojtam a fejükre.

A kisfiam nem halt éhen a 6 nap alatt:-)

Egyetértek az elöttem szólóval, fő az önbizalom!

Kisfiam 1 éve született!

Nekem nem volt előtejem de amikor a császározás után pár órával hozták gyermekemet hogy szopizzon nem nagyon sikerült!

1-2 nővér volt aki segített volt hogy 2 órán keresztül szopott a drága de nem nagyon sikerült és vízzel egészítették ki az étkezést!

Ja és amikor nekiálltam fejni akkor azt mondták fölösleges lefejni tejet mert úgy is szoptatni kell a gyermekemet!

amit bevittem anyatejet sem adták oda Ákoskámnak!

Sajnos nem lett jobb mert még utána is 2 hétig volt csak tejem.

Nekem is felajánlott az egyik kismama ismerősőm de mivel már több mint 1 éve szoptatott már nem ajánlotta a védőnő.

Akinek van teje sz szoptasson és ne engedje hogy bárki is belegázoljon a lelkébe.

Igazad van, viszont szerintem az is baj, amikor a védőnők - ez saját tapasztalat - azzal kezdik, hogy vegyél bimbóvédőt, mert akkor nem fáj annyira, mérd etetés előtt-után a gyereket és ha nem eszik ennyit vagy annyit, akkor pótolni kell, stb. Meg teáztasd, persze...

Ezek a dolgok mind a szopi halála, azt viszont nem mondják el, hogy a tejtermelés fokozásának és az elegendő tej elérésének egyetlen útja az igény szerinti szoptatás. Ezzel egyébként a mellgyulladást is ki lehet védeni. Nagyon hamar beáll a kereslet-kínálat, ha a baba akkor és annyit szopizik, amikor és amennyit szeretne. És mivel a babák nem olvasnak szakirodalmat, fogalmuk sincs, hogy a nagykönyv szerint mennyit kellene enniük. Azzal viszont pontosan tisztában vannak, éhesek-e, kérnek-e még...

Az már csak a magánvéleményem, hogy azért (is) van annyi súlyproblémával küzdő felnőtt ember, mert már csecsemőkorban kódolják nekik, hogy x mennyiséget kell y alkalommal enniük ahelyett, hogy arra szoktatnák rá, akkor kell enni, amikor éhes és annyit, amennyitől jóllakik.

Egyetértek. Szoptatni nem ördöngösség, csak tanulni kell. Az anyukák 90%-a gond nélkül szoptatna, ha megfelelő információt és segítséget kaphatna.

Ha valaki nem akar szoptatni, inkább tápszerezik, szíve joga, nem ítélem el, bár meg nem értem, de mindnkinek a maga döntése. Viszont borzasztó, hogy aki szoptatni szeretne és mindent meg is tenne ennek érdekében, az sem számíthat kompetens segítségre.

Ez a fürdetésdolog nagyon gáz. Szegény babák!!

Mindig áldom a sorsot, hogy Rékám itthon született, senki se fürdette - tudjátok, milyen gyönyörű a bőrük, miután beszívja a magzatmázat? Amit egyébként vétek is lemosni róluk, hihetetlen tápanyag a bőrüknek!! Rékámat én fürdettem életében először, a születése utáni napon. Nem lógott csap alatt, a saját anyukája kezében volt, egy pillanatot se sírt soha a fürdés miatt. Sőt, olyan vízikacsa, ha látnátok! :-))

Arról már nem is szólva, hogy a bőrébe beszívódott magzatmáz és az, hogy semmi fertőtlenítő akármivel nem mosta soha senki, eredményezte szerintem, hogy nagyon jó minőségű bőre van. Sose volt pelenkakiütése, vagy hasonló problémája, ráadásul még az se jellemző, hogy leégne a napon. Fehér bőrű, nehezen barnul, de sose ég le.

Nekem a legrosszabb, amit tapasztaltam a csecsemősökkel a mellbefolytáson kívül, amikor láttam hogyan fürdetik a babákat. Délután éppen a Fiamért totyogtam, mikor láttam, hogy pont őt fürdetik. Folyóvízbe betartották a csap alá és valami fertőtlenítős dologgal, ami mondjuk a szobákban is van a csapnál kezet mosni, na olyannal mosták. Szegény gyerek úgy lógott a nővér kezében, mint valami rongy darab :( Elég rossz volt azt látni. Aztán itthon meg elég volt hozzászoktatni, hogy nyugalomban tud pancsizni, mert estéket sírt át a fürdés miatt :( De most már ez hála az égnek rendbe jött.

Ami pedig a fő témát illeti: ha a cikkben leírt szituációban mondjuk én lettem volna a szerencsétlen helyzetben, biztos, hogy elfogadtam volna a segítő szándékot. Mindig is tápszer ellenes voltam és leszek, mert nem tartom elég táplálónak a gyerekem számára. Tapasztalat, mivel amikor azt kapta alig hízott 5-10dkg-kat. Nem beszélve arról, hogy elég volt megtalálni azt a fajtát, amit 9hónapos koráig evett (nem tovább, addig csak, mert nem kellett neki).

Egyébként pedig nem tartom rossz embernek azt, akinek nincs teje és tápot ad a babának. Kinek mi jön be. Nekünk ez nem. Azt viszont erősen elítélem, amikor a szoptatni tudó anya csak azért ad tápot a gyermeknek, mert nincs kedve 15-20perceket magán tartani a kicsijét.

Köszönöm mindenkinek a véleményét. Örülök, hogy többet támogattak, mint ellenem, vagy az adott helyzet ellen voltak.

Ami pedig a cikkből kimaradt, pedig oda akartam írni: Köszönöm, hogy elolvastátok!

Nem csinálnak aids tesztet legalább is itt nem.

A kórházban 3dolgot lehet kérni(itt)ha még nincs tej

1.tápszer

2.tea

3.anyatej!!!!Nem saját,másoké,hisz gyűjtik és akinek a babája szopizik és nem kell pótlás,adják más babájának,és az nincs bevizsgálva tehát nem értem mért ne lehetne adni???

Én biztos visszautasítottam volna azt,hogy a kórházban más anyuka tejét agyják a kicsimnek.A tejbelövés sokszor az 5-6.napon indul be,addig kap tápot,és nyalogatja a colostrumot.Semmi baja nem lesz,de egy anyuka nem bevizsgált tejétől igen.Attól még,hogy valaki bizonygatja,egészséges vagyok,még nem biztos ,hogy az.Tudom,hogy a jó szándék vezérelte,de akkor is..

Bocsánat,ha nem túl diplomatikusan fogalmaztam,de a mai világban,mikor létezik Hiv,ilyen gomba,olyan vírus amolyan herpsz,ne adogassák a kórházakban a nem bevizsgált női tejeket az újszülött babóknak.

Teljesen helyes volt a csecsemősök hozzá állása.

sajnos nem emeltem ki, hogy ez persze nem vonatkozik minden csecsemősre, de tény, hogy akikkel én találkoztam így csinálták.

elnézést ha valakit megbántottam, de én ezt tapasztaltam.

sziasztok!

valahogy nem nagyon tudok meglepődni. decemberben ( mint védőnő hallgató ) volt az újszülöttosztályos gyakorlatom, és megdöbbenve láttam, hogy annak ellenére, hogy mi ott voltunk a csecsemősök túl lazán viselkedtek a babákkal. volt, hogy a szegények ott sírtak, ők pedig arra vártak, hogy majd mi felvesszük őket és megnyugtatjuk a babákat. persze ez nekünk jó volt, de látni lehetett, hogy egyébként sem veszik fel őket. ez még semmi. volt, hogy pelenkázás közben kiesett az egyik csecsemős nővér kezéből a baba, hál istennek nem esett nagyot, mert ott volt a pelenkázóasztal fölött, de akkor is.

iszonyat. durvák voltak az anyukákkal és a csecsemőkkel.

volt egy baba, aki súlyos betegséggel született, lélegeztetőn kellett tartani ( később meg is halt szegény ), és a mama ott volt végig a csecsemőmegőrzőben és ült a babája mellett, aki a lélegeztetőn volt, csendesen ( tényleg csendesen ) sírdogát, ők meg bunkón küldték el és ordították le, hogy menjen innen.( pedig ez egy külön szoba volt, ahol mást nem zavart ).

ennyit róluk. szörnyű. nem értem, hogy valaki miért választ egy ilyen szakmát, ha képtelen arra, hogy rendesen csinálja. mert sem szakmailag nem tudták rendesen csinálni ( pl helyesen a pelenka nem takarhatja a köldökcsonkot, itt mégis minden babának fedte ) és emberileg sem.

általában az asszonyok örülnek,ha babájuk születik, várták, nagy szeretettel fogadták stb, DE ott van a személyzet, aki mindezt képes lerontani a stílusával.