Az mennyire igaz, hogy akit iskolában zaklatnak (bullyingolnak), annál otthon sincsen minden rendben? (beszélgetés)

Ebből is ki lehet gyógyulni.

Érdekes, csak gimiben bántottak, se ált suli, se egyetem, se semmi.

Az a benyomásom, hogy van némi rálátásod a témára.

A Fazekas a szó minden értelmében legendás, egyébként. Tudom, hogy szinte garantálni lehet: aki a Fazekasban végzett, az be is fog kerülni a legmagasabb ponthatárú szakokra is akár, de milyen áron...

Egyetemen volt olyan csoporttársam, aki ott érettségizett, és azt mesélte: nemcsak a követelményrendszer volt brutál, hanem az alap hozzáállás is. Azt hallhattam tőle: a tanárok gyakorlatilag buzdítottak mindenkit arra, hogy röhögjék ki, alázzák meg azt, aki feleltetéskor lebőg, nem tud valamit. Úgy gondolták, hogy ezzel motiválják a tanulóifjúságot arra, hogy mindig tökéletesen felkészüljenek. Ennek eredménye az lett, hogy abban a suliban minden évben történt legalább egy tragédia, és szinte már találgatták, hogy na, idén vajon ki lesz öngyilkos? :(

Nem tudom, hogy ez mennyire igaz ma is, de úgy gondolom, hogy ez az attitűd tekinthető legitimizált mobbingnak.

Igen, ez is megtörténhet!

Az egyik iskolában lehet olyan a közösség, hogy ott éppen ideális áldozatnak számít egy adott habitusú, érdeklődési körű gyerek - a másik iskolában pedig ezzel nem minősül "másnak". Az adott közösségen is múlik, hogy kit, miért közösítenek ki, illetve, hogy egyáltalán dívik-e a kiközösítősdi.

(Elég hülye dolog a saját példámat említeni, de gimiben a kedvenc zenekaraim miatt - akik akkor már nem voltak menők, szerintem viszont jók voltak és időtállóak - kicikiztek és körberöhögtek a hátam mögött.

Később volt egy barátom, aki tőlem néhány évvel idősebb volt, és ő azt mesélte: az ő sulijában épp a legmenőbbnek számító arcok hallgatták azokat a zenekarokat, akik miatt én nem sokkal később köznevetség tárgyává váltam.)

Ez is előfordulhat!

Gimiben esetleg nem találta a helyét az illető, és ez túlzottan látszott rajta, ezzel vált "alkalmas" céltáblájává a szívóskodásoknak - egyetemen meg talán azt tanulhatja, ami érdekli, be tud illeszkedni az egyetemi kollégái közé, egyszóval: megtalálta a helyét, és ezért kisebb eséllyel csapnak le rá a magabizonytalansága miatt. Ilyesmit tudok elképzelni.

És mi van, ha a gyerek x iskolában áldozat, átmegy y-ba és ott már nem? Ilyen is van.

Vagy gimiben áldozat, egyetemen meg nem.

Valószínű, de általánosítani nem lehet.

Van egy bizonyos fajta áldozati profil, amely növeli a rizikót arra, hogy a gyerek iskolai bántalmazás áldozatául esik - anyuka elvált vagy özvegy, a gyerek érzékeny, nehezen szerez barátokat és látszik rajta, hogy rosszul esik neki, ha szívatják, nem tudja viccnek venni -, de több tényező kell ahhoz, hogy egy ilyen hátterű gyerekből bully-áldozat legyen.

Egy másik topicban beszélgettünk Stephen King regényeiről; a Carrie főszereplője egy annyira realisztikusan ábrázolt mobbingáldozat - özvegy anyukája vallási fanatikus, olyan bigott normákat nevelt a lányába, hogy ezek már automatikusan nevetség tárgyává tették a suliban. Az elkényeztetett elit gyerekek pedig remekül szórakoztak a helyzeten :( Szinte minden suliban van egy-egy Carrie White.

Ugyanez mondható el a Christine főszereplőjéről, Arnie Cunningham-ről. Ő azért számított a helyi keménycsávók között lúzernek, mert a szülei mindketten egyetemi oktatók voltak, ő maga pedig olyan dolgokban volt jó, amelyekkel abban a közegben nem lehetett menővé válni. Jól mentek neki a reáltárgyak és mesteri szinten sakkozott. Autót szerelni is jól tudott, de autószerelés órákra nem éppen az értelmiségi gyerekek jártak, hanem a lezüllött, deklasszált link elemek, akiknek nem volt túl sok veszíteni valójuk. Ezért fajult el a helyzet annyira, hogy a végkifejlet rémregénybe illett.

És Arnie Cunningham-ek is akadnak gyakorlatilag minden suliban. Hihetetlen, hogy King milyen reálisan írta meg! Magam részéről kötelező olvasmánnyá tenném mindkét regényt szülőknek, pedagógusoknak, mert ezekből lehet igazán reális képet kapni arról, mi is az iskolai bullying és hogyan alakul ki.

Igen, egyetértek azokkal, akik azt mondták itt, hogy annál nincs (sincs) valami rendben, aki a bántalmazásokban a főkolompos szerepét veszi fel. Valószínűleg rossz példát lát otthon, és/vagy esetleg fél attól, hogy őt magát fogják elkezdeni szívatni, és ezért inkább ő szúrja ki magának a védtelennek tűnő, "jó" potenciális áldozatokat.

Nem lehet általánosítani, ezek csak jellemző vonások!

A pedagógusoknak is nagy szerepe van, vagy lenne abban, hogy idejében felfigyeljenek arra, ha valamelyik gyerek elkezd bully módon viselkedni, valamelyik másik gyerek pedig áldozathelyzetbe kerül, és közbelépni, még mielőtt elfajul vagy tragédiába torkollik a helyzet.

Hülyeség.

Lehet, hogy van, akinél ez megállja a helyét, de semmiképp nem általánosítnék - valószínűbbnek tartom, hogy épp a zaklatóknál nincs minden rendben otthon.