Az alkohol (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az alkohol
Bill, az első józanodó alkoholista (az A.A. Közösségének egyik alapítója) mondja egy alkoholista feleségének (dokumentum-életrajz):
"Talán a legrosszabb feleség vagy, aki juthatott neki. Megóvtad őt a börtöntől. Kihúztad őt mindenből. Mindig ott voltál, és elkaptad, mikor elesett. És ez helytelen volt. Az ő élete az övé. Úgyhogy többé ne aggódj azért, ami vele történik. Most az a legfontosabb, hogy Te egyenesbe kerülj."
Ettől a szövegtől mindig jókedvem lesz. :)
Köszi a konstruktív ötletet,
nekem is az az igényem, hogy rögtön tudhassam, ki írta.
ez nehéz kérdés. lehet próbálkozni az őszinte és indulat mentes beszélgetéssel, de igazából csak az alkoholista az, aki beismeri önmagának első sorban, hogy egyedül, segítség nélkül nem tud leszokni. igazából lutri, hogy abba akarja-e hagyni az ivást, vagy belehal.
kati
Szerintem lényegtelen, hogy melyikőtök használja éppen a nick-et, amíg értelmes dolgokat írtok (márpedig ebben eddig nem kellett csalódnom :) ). Talán abbamaradna az élcelődés, ha a mondandó elejére odaírnátok ki írja valójában a kommentet. Abba már igazán nem tudna belekötni senki.
Más kérdés hozzád: Mivel lehet segíteni egy alkoholbeteget abban, hogy belássa segítségre van szüksége? Van erre valami módszer, vagy igazából lutri, hogy magától rájön-e vagy sem?
egyszer megpróbáltam :) de amikor ötödszörre is kellett valami a gyerekeknek mellette, feladtam :))
Semmi közöm hozzá, csak megkérdezem, hogy olyan nagy dolog lenne másik, női névvel regisztrálni?
nos a citromailes fiókomba, ami a levlistán fent van, nem néz bele, én sem az ő postafiókjába. a privát üzeneteimbe elvétve néz bele, és a hoxát 98%-ban én használom, ő maximum belenéz, hogy melyik fórumokat látogatom, ez nagyon ritka, hogy hozzászól. az adatlapomon meg van indokolva, miért ez a nickem, mert egyszerűen eluntam a folyamatos magyarázkodást. egyébként igen, megvan az esélye, hogy a nekem szánt privit elolvashatja, de ha megkérem, bizonyos emberekét ne olvassa el, akkor nem nyitja meg, maximum szól :) ennyi privát teret engedünk egymásnak. ja és sosem nézzük át egymás telefonját sem, régebben, amíg a skype-ot használtam, arra is érvényes volt
Értem...
Köszönöm, hogy elmesélted...
Én olyankor nem azt írom, hogy "szövegértés", hanem valszeg azt, hogy X hozzászólásban megmagyaráztam, nézd meg, léci.
Gondolkodtam, miért olyan furcsa ez nekem...
Azt hiszem azért, mert nekünk nagy harc volt a párommal, hogy mgértse, a gamil fiókom és a Hoxám a saját fiókjaim, ami az én privát szférám.
egy idő után megértette, és figyeltünk arra, hogy meghagyjuk egymás privát területeit... Nálam a Hoxa fiókom is az... Például, mert másokkal privizek benne, stb... ezekhez senkinek semmi köze.
talán - tévesen - kivetítettem rád.
Ha neked írok privit, azt pl. más is elolvashatja?
Pont az alkoholistád hozzáfér?
És ha pont ilyenről kérdeznélek, tapasztalatodról?
Én ezeket szeretem különválasztani...
kérelk, ne vedd bntásnak, nem annak szántam, csak csodálkoztam.
PuszCila
Ja és csak 52 éves,20 éve nincs munkahelye,mert látszik rajta,hogy iszik,teljesen vörös az arca,fel van puffadva a hasa is,mint aki 9 hónapos terhes,a szemei alig látszanak,olyan puffadt.Amikor velem terhes volt akkor is ivott,megszületésem után is rendszeresen be volt rúgva,ezt másoktól hallottam,azt pedig,hogy 2 hónaposan a fejemre húztam a pólyát,megfulladtam úgy élesztettek újra azt saját maga mesélte,persze akkor is részeg volt,3 évesen ott hagyta szem előtt a pohár házi pálinkát amit én jól megittam,mert azt hittem víz,volt hogy betört a fele,mert elesett és még sorolhatnám.Őszinte legyek és egész életemben szégyeltem és a mai napig szégyen,hogy ő az anyám,és ez fáj a legjobban,hogy nem volt rendes anyám,apám meg aki tisztességes ember volt korán itt hagyott:-(Akárhonnan nézzük az alkohol nem csak az alkoholista ember életét teszi tönkre,hanem a saját gyerekét is.
Értem.mondjuk engem anyám alkoholizmusa már nem érdekel,amióta elköltöztem.Sokszor kajájuk nincs,de a kocsmában 40 ezer ft-os tartozást szed össze,aztán jön hozzám,hogy van e pénzem,persze megmondom,hogy nincs,de azért kaját viszek neki,de pénzt azt nem.
Mivel nem foglalkozom vele,nem látom részegen,így nem is idegesít.A gyerekkoromból sajnos akkora mély benyomást hagyott rám,hogy a mai napig meglátok egy részeget agyon tudnám csapni,akkora düh van bennem,még akkor is,ha nem ismerem.Az teljesen mindegy nekem,hogy miért részeg,vagy lehet,hogy csak akkor az egyszer részeg,nekem tök mindegy,egyszerűen dühös vagyok,kocsma környékére még nem is megyek,mert ott aztán...
Anyámék egy gyönyörű szép ikerházban laktak,mind a két fele a mienk volt,és a pia miatt lecsúsztak egy romos kis lyukba,mindig mindennél sokkal de sokkal fontosabb volt a pia,beleértve engem is.Nagyon szomorú,hogy ide jutott,de nem tudok rajta segíteni,és már nem is akarok,mert belefáradtam.Sokszor kért régebben tőlem kölcsön,de sosem kaptam vissza.És nem én vagyok az egyetlen akinek tartozik,és mind azért,hogy legyen cigi és pia.
nézd, azért írtam, hogy szövegértés, mert egy korábbi hozzászólásomban írtam egy rövid magyarázatot, de nem vetted figyelembe. másrészt, az az egy-két hozzászólás amit a párom írt itt, igencsak megkülönböztethető. egyébként az az érzésem támadt ettől, hogy beálltál pista55 mögé,+ a privid után, elég furcsa nekem ez a sértődöttség. vagy csak nekem furcsa :)
Ami (mert persze sokan kérdezik, vagy gondolják, én is így hittem) nem ok arra, hogy sajnálnunk kell.
Csak az a fontos, hogy megértsük, a viselkedésük nem a személyünknek szól.
Még ha a kedvesei, gyerekei, szülei vagyunk is egy alkoholbetegnek.
Bepiszkálhatsz az értelmi képességeimre,
de csak arról van szó, hogy nincs kedvem azon filózni, hogy éppen ki ír egy férfi nicknév alatt.
Főleg most, hogy nem is csak Te írsz alatta.
Zavar, de túl fogom élni.
Mert ez a betegség egyik első számú tünete.
Legalábbis ezt a gyógyuló alkoholisták és az Amerikai Orvosszövetség is állítja.
Velük nem merek ujjat húzni :DDD
Egyébként az alkoholisták nem hülyék, mélyen érzik, hogy baj van az ivásukkal, de olyan elviselhetetlen a szégyenérzetük, hogy a tagadás az egyetlen mód, amivel ezt túl tudják élni.
Ez egy olyan testállapot, egy olyan rossz közérzet, amit mi, nem ivók nem tudunk elképzelni.
Figyi, Marcsi!
Alkoholbeteg édesapa gyermekeként nőttél fel. Biztos az a természetes számodra, hogy a legkínzóbb problémáiddal egyedül maradsz, mindenért te vagy a felelős...
Az alkoholbeteg szülők tipikus vádja, hogy felneveltelek, most te vigyázz rám, kutya kötelességed.
De gondolj csak bele: a stressztől kikészülsz, a gyermeked is megérzi, hogy nem vagy jól (iszonyú érzékeny kis csodalények, még ha nem is mutatják) átveszi, ő is megbetegszik. A stressztől kapsz egy rákot, vagy fekélyt, vagy migrénes leszel, vagy fáj a hátad, esetleg fulladsz, kimerült vagy a mindennapi kínoktól. Mondjuk, előbb meghalsz az alkoholizmus amiatt, mint ő, (sokkal jobban bírják ám, mint az kinéz :DDD)
Ha meghalsz, ő is meghal, mert nem gondoskodsz róla.
Akkor kinek tettél jót? Mind a ketten meghaltok.
Az alkoholisták minden eszközt meg tudnak ragadni, ha a kényelmükről van szó, és azzal, hogy mi ennek bedőlünk (mert fantasztikus hitelesen elő tudják adni magukat), csak rontjuk az állapotukat, mert nem tudnak megerősödni.
Mi ezt a rögeszménket (hogy nélkülünk nem boldogulnak) is nehezen tesszük le. De az Al-Anonban lassan van esély ennek megtanulására.
Az első lépés, hogy rájöjjünk, nem tudunk segíteni.
A 30 év alatt sikerült neki segíteni?
Senki ne vegye magára, csak frappáns, amit Einstein mondott (és a szenvedélybeteg-segítésben dolgozók is már tudnak):
"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen."
Ha nem foglalkozom vele, akkor azért iszik, és engem hibáztat. Ráadásul ha nem segítem, akkor nem maradna életben, mert csak annyi pénze van, amit én adok neki. Elköltöztem otthonról, mihelyst tudtam, de ugyanúgy jelen van minden pillanatomban, gondolatomban ahogy korábban, mert mindig csinál valamit, ami miatt idegeskedhetem. Pl. télen 8 hós terhes voltam, mikor jött a telefon, hogy egy szál gatyában ül a buszmegállóban egy padon, a telefonját elhagyta valahol, nem tud magáról egyáltalán, mit csináljanak vele, mert aki a közelébe megy, azt meg akarja ütni... Olyan ideges lettem, hogy kórházba kerültem miatta, és annyit mondott rá, hogy nem igaz, meg különben se az én dolgom, mit idegeskedek miatta... Mire mondtam neki, hogy ha nagyon megbetegszik, én leszek az, akinek ápolni, meg gondozni kell, erre közölte, hogy dehát ez az én dolgom, mert ő is felnevelt, nem érti mit képzelek, hogy számonkérek rajta bármit is. Kilátástalan az egész, már lassan 30 éve tart, vannak kevésbé részeg és matarészeg időszakok, de inni mindig is ivott, mióta az eszemet tudom. Ha tehetném, elfelejteném, hogy a világon van, de mégiscsak az apám, aki egy hatalmas gyerek, és felelősséggel tartozom érte.
tisztázzunk valamit. nem felelős senki az alkoholista tetteiért, csak ő egyedül! bármennyire is fáj ez egy hozzátartozónak, akkor inkább hasznos a távolság tartása
Teljesen átérzem amit írsz,mert annak idején én írtam a cikket,csak akkor ercsi néven.Körülöttem is sok az alkesz,szerencsére a párom nem,csak néha iszik úgy rendesen,de ebbe nőttem fel,anyám mai napig alkoholista,egész gyerekkoromat tönkretette az ivással és a mai napig kihatással van az életemre egy bizonyos szempontból.
És pl mikor reggel arra ébred, hogy a saját mocskában fekszik, meg hogy tiszta seb az arca egy eséstől, akkor mi jár a fejében? Miért azt bántja, aki segíteni akar (arra a kérdésre kezdett velem ordibálni, hogy megkérdeztem, hogy esett el, mennyire ütötte be a fejét, mert a hányás-eszméletvesztés (az ágy mellett feküdt a földön) az agyrázkódás tünete is lehet. Tudtam mi történt, de gondoltam hátha így elmondja magától, de elmismásolta azzal, hogy mit képzelek én magamról, takarítsam fel, és törődjek a magam dolgával. Orvoshoz se ment el, pedig elég durván nézett ki a feje.
És miért hibáztat, amiért megkérdezem, hogy mi történt? (mikor beesett az árokba teljesen összetört a feje és az arca, nem is szólt mi történt, és kb. 3-4 nap múlva mikor találkoztunk, rákérdeztem mi volt. Azt mondta beakadt a nadrágja a láncba. Akik ott voltak, röhögtek, és elmondták hogy volt, erre felháborodott, hogy mindenki hazudozik, és megharagudott rám, hogy bántom őt. Ezzel most mit kezdjek? Egyszerűen ne szóljak semmit? Már konkrétan ott tartunk, hogy 200 ft-ból képes berúgni, és fogalmam sincs, honnan szedi a pénzt rá, mert annyira le van épülve fizikailag és szellemileg 60 évesen, hogy évek óta nem talál munkát. Főleg a stílusa miatt mindenki kerüli, állandóan kötekedik, még józanon is, és mindenkitől kunyerál. A jelenlegi taktikám az, hogy terelem a témát ha pénzt kér, és nem szembesítem a dolgokkal. Persze továbbra is csinálja, csak ő azt hiszi nem tudom, és játssza az ártatlan bárányt, meg a jófiút, közben minden stikliről tudok, és pont ezért még jobban fáj, hogy hülyének néz :(
ezt hívják tagadásnak. nem ismeri el hogy túl sokat iszik, hogy alkoholista lenne, hogy problémája van az ivással, hogy nem tud úgy inni, mint más, aki néhány pohár után abbahagyja. a lelke legmélyén tudja, hogy baj van az ivásával, de amíg nem ismeri be és kér segítséget, addig hiába a szembesítés
De egyébként tényleg jogos a kérdés az előttem szólónak. Az alkoholista nem tudja hogy részeg? Nem veszi észre? Miért támad ha megkérdezik hogy részeg-e? Mikor pl. apukám olyan részeg volt, hogy teljesen összetörte magát, azt mondta beakadt a biciklilánc a nadrágjába azért esett el, pedig egyenesen behajtott az árokba, ahogy részegségében leesett a bicikliről, ráadásul a szembesávban, mert már menni se bírt olyan részeg volt. Sokan látták, mégis a mai napig tagadja, és mindenki hazudik, és én okozok neki csalódást azzal, hogy nem hiszek neki, pedig sokkal tartozom amiért felnevelt. Mi jár ilyenkor az alkoholista fejében? Ez így komolyan érdekelne, mert nem bírok rájönni. Már felvettük magnóra, videóra miket csinál, de azt mondja hogy hülyéskedik csak...
Apukám dettó! A telefonba nem bír beszélni, olyan részeg, azt se tudja hol van, de tagadja. Még másnap is tagadja, mikor józan. Én sem értem miért, már nem is kérdezem. Nyugtázom és kész. A durva az egészben az, hogy fel van háborodva, vérig van sértődve, hogy én nem szégyellem-e magam, hogy ilyet feltételezek róla, meg hogy milyen mocskos szemétláda hazudozott nekem már megint (senki, de én nagyon hamar észreveszem ha ivott, a gesztusaiból, a szeméből, mindenféle apró jelből). Ilyenkor inkább szomorú vagyok, mint mérges. Meg tehetetlen, és a tehetetlenség dühít fel igazán :(
Mert más a fogalma a részegségről mint neked.:))
Látom megint pörög a fórum.Lenne egy kérdésem,amit nem értek,mivel én nem iszok,de a párom néha bele szokott húzni.(nem sűrűn szerencsére!)Na a kérdésem:miért állítják magukról,hogy nem részegek,amikor teljesen látványos?Miért tagadják,hogy én ugyan nem vagyok berúgva,de egyenesen se tud menni?Komolyan érdekel.
Én semmit nem értek, de ez ne zavarjon.:)))
szia a megingásról sokáig kb;fél év egy párszol még azt álmodtam hogy részeg vagyok,de az idő mindent meg oldott nálam.csak a mai nap nem iszom.és hála a felsőbb erőnek a mai napig sem kellett innom. és így sem meg úgy sem könnyebb az életem
Most akkor ezt Józsi vagy Kati írta? :DDDDDDD
További ajánlott fórumok: