Anyává érni másodszorra is... (beszélgetés)

En nekem is ket fiam van 1 ev es 10 honap van kozottuk...csaszar mind a ketto es az elso 4160 kgamasodik pedig 4540....nehez volt az elso ev, de az biztos h ahany gyereke szuletik egy anyanak annyi szive no meg...es persze egy aparjanak is amire mar nem igazabol lesz sok ideje..de attol meg szep es jo minden...megerti o is....:)

Es is szulnek meg egyet de meg nem ....szerintem egyelore nekem eleg es meg meglassuk egy jo par ev mulva....

en is nagyon nehezen jottem letre az elso csaszar utan de a masodikat mar nem is ereztem..:)

ha van jo ideged es zen vagy...hajra!!!!!!!!!!!!!!

Szia!

Az előttem írók szinte mindent megírtak-én csak megerősíteni tudom őket. Először én is attól féltem, hogy nem fogom tudni annyira szeretni a második gyerekemet. Mikor megszületett még mindig kétkedtem, de abban azu első órában amit vele töltöttem, rádöbben tem hogy az embernek óriásira nő a szive ilyenkor és minden gyereke belefér!!

Csak nyugodtan vágj bele a kistesó projektbe- imdádni fogjátok őt is!!!

Szia, azt hiszem már meg is válaszoltad a kérdésedet. Attól félsz, hogy nem jut elég szeretet mindkét gyermekednek. De ez nem így van. Az én két nagy gyerekem között 3,5 év van, ők most 14 és 11 évesek. És tavaly karácsonykor született egy pici lányunk. Senkinek sincs oka panaszra, mert mindegyik a saját korának megfelelő figyelmet, szeretetet és önállóságot kap. Mivel minden gyerek más, ezért mindegyiket azért szereted amilyen. El lehet látni két gyermeket is, természetesen megváltoznak a viszonyok, de a kisfiadnak mindenképp jót tenne a kistestvér. Azt hiszem, hogy túl sok figyelmet kap és furcsa lesz neki majd egy közösségben, hogy nem figyelnek rá úgy, mint te/ti otthon.

Csak bátran :-)

Sziasztok!

Az én kisfiam most 10 hónapos, császárral szültem:(

Tervezzük a következőt, ami a kis korkülönbség miatt szinte biztos, hogy megint császár lesz sajnos. Ebbe már bele is törődtünk...

Viszont nem tudom elképzelni hogy fogok két gyermeket egyszerre ellátni. Az egyiket szoptatom a másik után meg futni...

Császár után én nagyon nehezen szedtem össze magam, emiatt is félek a következőtől.

Ha van valakinek hasonlóan kis korkülönbséggel babája, kérem írjon valami biztatót:)

szia!

fiam 15hós, pocaklakó 17hetes :)

kb 6hónapos koráig én is úgy éreztem,nem tudnék másik gyereket is szeretni, h férne bele az életünkbe stb. miközben akartam h ne legyen túlkésőn a tesó.. fura kettősség:) aztán júniusban késett a menzeszem 3napot..akkor olyan mérhetetlen boldogságot éreztem-pedig félelmet "kellett" volna, császsáros voltam, nem tervesztük,stb.. amikor megjött,sírógörcsöt kaptam és a párom is elkámpicsorodott.. akkor értettük meg: a szeretet nem feleződik, henem sokszorozódik..a doki 9hó pihit írt elő császár után,ahogy lehetett belevágtunk,fiam 1.szülinapján már Picúr is a pocakban volt..

a te eseted annyiból nehezebb, h ugye ketyeg az a bizonyos órád és ezért "nyomás alatt" vagy..

nem tudok sajna tanácsot adni ebben,talán kezdjetek rákészülni, vizsgálat,gyógyszer-ha most is kell-vitamin, stb.. mi is 3hót készültünk rá,aztán 3hó volt mire összejött,szóval..

ne félj,csodálatos lesz ha már 2gyereked lesz,nekem a 2.terhességem nagyobb csodaérzés mintb az első volt,meg nem tudnám mondani h miért de így van.. és ha belegondolok h milyenek lesznek együtt a szemem könnybe lábad :)

Szia Loch ness,

Igen, a magzatvízvételt értettem... :(

Sajnos én önzőbb vagyok, ha kiderülne, hogy down kóros a gyerek, akkor meghoznám a döntést, mérlegelve, ha meghagyom, akkor a testvérének okozok "gondot" egy életre. :((((

Viszon ha csak annyit mondanának valami nem stimmel tuti felkeresném a Czeizelt...

Valami olyasmit is olvastam, hogy nem kell hasszuri, anyai vérből is megállapítható, de arra a genetikus anno azt mondta nem 100%.

No most jó kérdés, hogy "csak" mondta, hogy eggyel többet számolhasson el a TB felé, vagy igaz...

Én mondtam a férjemnek, ha jönne a következő csak úgy, ha vérvételre megyek, én idegileg nem teszem ki magam a hasszurinak. Tudod nem maga a vizsgálat, mert az csak egy érzés, mintha megnyomnák a hasad, hanem előtte az idegeskedés az nem hiányzik...

Nekem egyébként van 1 Öcsém, 6 év van közöttünk, 20 éves koromig szó szerint utáltam, de azután valahogy összeértünk, ma már mindenben segítjük egymást.

Talán csak a félelem van bennem, mert Anyám igen nagy különbséget tett közöttünk, még ha Ő be nem vallaná! >:[

Sokszor vetettem a szemére, de csak mentegette magát...

Teganp még azt is megtudtam, hogy a biliztetés sem mindegy, az is okozhat traumát a gyereknek, többek között én is azért ülök a szószomban, amiben ülök. :(

Szóval nagyon sok félelem van bennem/bennünk, amit gyermekkoromból hoztam magammal, talán ezért nehéz a döntés, de talán ezért kellen a második mellett dönteni, hogy bebizonyítsam magamnak én igen is jobb Anya vagyok, mint Anyám....

Sziasztok!

Nekem két fiam van. A Kicsi januárban volt egy éves, a Nagy májusban lesz 15. A Nagy az első házasságomból van és nagyon sok időt töltöttünk kettesben. Aztán megismertem a Páromat, akivel 8 éve vagyunk együtt. Nagyon szerettünk volna már korábban is közös babát. Egyszer elvesztettük, aztán tavaly megszületett Levente. Nagy korkülönbség van a két gyerek között. Azt hittem, így könnyebb lesz, mert a Nagy már nagy és nem lesz féltékeny, irigy, stb. Hát az nem is lett. :) Adódott azonban más probléma. Olyan sokáig volt egyke, hogy nehezem dolgozta fel, nem egyedül van. Nem féltékeny volt, inkább nehezen barátkozott meg a Kicsivel. Egy év kellett ahhoz, hogy "összebarátkozzanak". De most már minden rendben van. Mindkettőt imádom, soha nem volt gond a szeretet "megosztásával". Vállalj Babát, mert annál nagyobb boldogság és csoda nem adatik meg az ember életében!

Vágj bele bátran, ne gondolkozz ilyeneken! Bárcsak én is megtehetném! Ha van hol laknotok és nem éheztek, akkor mindene meglesz a gyerekeidnek, ha szereted őket. És a sok aggódás is megoldódik, nemhiába van belénk oltva az anyai ösztön. Ezt gyerekként megéltem: nagyon szerettük egymást a húgommal, és a szüleim időnként komoly anyagi problémái sem zavartak minket, meg hogy nem tudtuk megvenni azt, amit az osztálytársaink. A szüleink nagyon szerettek minket, és ez elég volt nekünk.

A hasbaszurin a magzatvízvételt érted? Jó, ha tudod, hogy az nem kötelező vizsgálat. Csak meg szokták rutinszerűen csinálni a 35 év felettieknél, a rendellenességek kiszűrésére. De én nem hagynám, mert vetélési kockázattal jár, és fölösleges is lenne, mert úgysem tudnám elvetetni a babámat, ha már megfogant, még ha beteg is lenne. Akkor meg minek a hasbaszuri?

Sziasztok!

Nekem 3 gyerekem van,az első már nagy az előző házasságomból,és van két kicsi a másodikból.

Egy gyereket terveztünk a második férjecskémmel,mert neki még nem volt,igy 35 évesen szültem a fiamat,akit imádattal szerettem(szeretek),a férjem viszont kislányt szeretett volna,de azt mondta nem akar mégegyet..igenám,de hosszú szoptatás után terhes lettem(a fiam 13 hónapos volt),rábeszéltem a férjemet,hogy tartsuk meg,hátha kislány lesz..és igen!Született egy kis tündérkénk...

Akkor én sem tudtam elképzelni,hogy hogy fogom tudni kettéosztani a szeretetemet,hisz annyira imádtam a fiamat!De rájöttem,hogy igy teljes az életünk,és egyformán imádom őket,de mégis másképp...a férjem pedig boldog,mert kislánya is van!

Szerintem nincs ilyen, hogy szeretetmegosztás.

Az meg, hogy megsínylené, az relatív. Fog kapni szeretetet a testvérétől is, azt se felejtsd el. A testvére mindig ott lesz neki, nem pótolhatja semmi.

Én olyankor vágyom legjobban még egy gyerekre, amikor testvéreket látok együtt. Úgy érzem azzal tennék rosszat a lányomnak, ha megfosztanám ettől.

Nem hiszem,hogy tudnék még egy gyereket ugyan úgy szeretni mint a fiamat...Ő a mindenem...

És ami a legnagyobb félelmem,az a szeretetmegosztás...Valamelyik biztosan megsínylené....

Az a baj, hogy rohan az idő,és ezt az egy dolgot később már nem tudod megadni a fiadnak, rossz lesz neki egyedül ebben a világban. Én lányos anyuka vagyok és most is lányt várok, de ha fiú lesz azt sem hagyom ott. Hidd el én mindig azt mondtam, hogy csak 1 gyerekem lesz, körülöttem mindenki elájult,hogy 9 év után meggondoltam, még 1 éve is azt mondtam ,nekem nem kell több gyerek és most, hogy 7 hónapos vagyok ls ez olyan természetes.

A te döntésed, de én biztatlak!

Lehet, hogy nem kellene gondolkozni, csak belevágni?

Amikor ilyen sok bíztató hozzászólást olvasok úgy érzem most azonnal jöhet a tesó, utána meg jön az aggódás, hogy fogom tudni ellátni őket, mi lesz a szülés utáni depresszióval, szoptatási mizériával, egyebekkel? Arról már nem is beszélek mi lesz ha lány lesz, nekem fiam van, mit kezdek egy kislánnyal, hogy neveljem, emellett én inkább fiús mama vagyok (ha végig gondolom z életem fiúsan öltözködöm, az autók, építő játékok jobban érdekeltek), hogy tudok lányosan nevelni?

Sziasztok,

Mintha az én történetem lenne, az én életem...

Szintén 38 évesen szültem császárral, most meg "rettegek", hogy tudnám szeretni a második gyerkőcöt, ahogy Kriszti írta hogy férne bele a családi idillbe?

Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel "problémával".

Bár én egy picit a kihordástól is tartok, sajna van pár egészségügyi problémám, gyógyszer szedés, és ott van a hasszuri meg a császár is, ami nekem egy rémálom volt...

Azt hiszem, a legtöbb anyuka fejében megfordulnak ezek a gondolatok. Nekem két kislányom van. Akartuk, terveztük mindkettőt, három év van köztük. Amikor az idősebbik lányom két éves volt, olyan jól össze voltunk vele hangolódva és ő is velünk, hogy modntam is a férjemnek, hogyha most nem hozunk össze egy gyereket, akkor mind nehezebb és nehezebb lesz, mert olyan jól elvagyunk ezzel az eggyel. A férjemnek nem volt testvére, nekem van egy húgom, akivel mindig nagyon jól kijöttem. Ő a legjobb barátnőm. Amikor másodszor is teherbeestem, azt mondtam, hogy most fiút szeretnék, de csak azért, mert úgyse lehet "olyan" kislány, mint az idősebb. Hát ismét lányom lett (a férjem nagy örömére, hisz ő két kislányról álmodott). Az első két-három hónap érzelmi viharban telt a részemről. SZerettem mindkettőt, de egyszerre mindig csak az egyikre tudtam koncentrálni. Kérdeztem anyukámat, neki milyen volt, amikor megszületett a húgom. AZt modnta, hogy lelkiismeretfurdalása volt, hogy meg kell osztania a szeretetet. Én inkább a kicsit sajnáltam, hogy jut-e elég időm rá is. Mondom, két-három hónap kellett ahhoz, hogy helyreálljanak az érzelmeim. Nyolc hónapos most a fiatalabb és nagyon megszoktuk egymást. Mindnyájan.

DE! Azt csak te tudod, hogy szeretnél-e még gyereket, hogy mennyi türelem van még a tarsolyodban. A gyereknek - szerintem - kell testvér, de csak akkor, ha a szülők képesek a testvér vállalására. És ne félj bevallani, az nem szégyen, ha te csak egy gyereket szeretnél. Az a lényeg, hogy a ti családotok működjön.