Amit nem értek az anyukákban (beszélgetős fórum)

En teljesen megertelek.

Szerintem is idegesito, ha ket percet nem lehet beszelgetni, mert az anyuka szeme folyamatosan a gyereken es ket percenkent felugral.

Igy igazabol semmirol nem is lehet beszelgetni.

Nekem sokszor az az erzesem, hogy ez nem is a baratnokrol szol, egyszeruen az anyuka mat unja az otthonulest, ezert mashol ul es ott vigyaz a gyerekre.

En sem ertem, hogy nem lehet megoldani azt, hogy 1-2 orat nyugodtan tudjatok beszelgetni ez addig valaki vigyaz a gyerekre.

Az anyukanak is sokkal jobb lenne.

De hat nem vagyunk egyformak. :-)

Nekem sincs gyerekem és egyetértek veled...jó mondjuk egy kis nyáltól meg pelenkázástól nem kellene irtózni....

Itt nem arról van szó,hogy nem szereted a gyerkőcöket vagy hogy hozzád egyáltalán ne menjenek gyerekekkel, csak néha mehetnének nélkülük is...

Okés, de te meg azt próbáld megérteni, hogy nem mindenki kíváncsi más gyerekének az üvöltésére, a kupira.

Ha nekem lesz gyerekem, hidd el, hogy fogok tudni találkozni úgy a barátaimmal, hogy nem viszem a kicsit, mert odafigyelek másokra is, valamint azért 1-2 óra "szünet" nem árt. :)

Majd megérted, ha gyereked lesz ...... de az előbb leírtam .....

De Te is lehetnél talán toleránsabb ..... a gyerek nem befőtt ..... a sajátod sem lesz az .....

:o))

Figyelj, én csak azt nem értem, hogy ha valakinek gyereke lesz, akkor miért nem tud nélküle 1-2 órára elmenni egy barátnőhöz beszélgetni, kávézni, stb...gyerek nélkül.

Akárhányszor nálam volt ez a 2 barátnő, a gyerekek mindig üvöltöttek, rámoltak...nem lehetett beszélgetni sem. Miközben tudtak volna vigyázni a rokonaik a gyerekre, többek között a SAJÁT APJUK.

Ha lenne gyerekem, tiszteletben tartanám, hogy nem mindenki kíváncsi a pakolásra, üvöltésre, hisztire.

De miért nem taliztok gyerek nélkül? 1-2 óra beszélgetés mondjuk egy cukrászdában vagy ilyesmi.

Például engem azért is zavart ennek a 2 barátnőmnek a gyereke, mert amikor itt voltak, szinte megállás nélkül üvöltöttek. Egyszerűen még csak beszélgetni sem lehetett.

Ezen kívül kiborított ezt azt, szétmorzsálta a süteményt az ágyon, stb...így még csak5 percig nem lehet nyugodtan beszélgetni.

Ha gyerekem lesz, nem lesz hozzámnőve. Sokszor hívtam, de mindig talált valami kifogást, hogy miért nem jön, pedig tudtak volna a gyerekére vigyázni.

Tudod, valakit zavar, ha a saját lakásában egy gyerek rámol, kupit csinál, üvölt.

Valószínűleg nem volt az olyan mély barátság...

Nem kívánom, hogy Tőled is elforduljanak a barátaid, ha gyereked lesz!

Hát nem most indítottam a fórumot. :) Az lett, amit valaki leírt, az egyik barátnőmmel teljesen megszakadt a kapcsolat.

Igazából nem bánom.

A másikkal tart és elég sokat beszélünk.

Azért az nincs már olyan messze! A leírtakból jót fog tenni az anyukának is egy kis pihenés...

Sok apuka ilyen, az én férjem is, igaz ha nagyon muszáj, és elugrom valahova, akkor érdekes módon megtáltosodik! :DD

Addig pedig kellemes Ünnepeket Nektek is!

Ó, én már ezt annyiszor mondtam neki. De gyerek nélkül sehova. Mindegy, majd találkozom vele, ha bölcsibe megya gyerek, már januártól fog járni valamilyen előkészítőbe.

A párja is otthon van, de arra sem bízza rá, még 1-2 órára sem. Mert az élettársa nem akarja pelenkázni, azt mondta durva a keze.

Tényleg köszi, h. segíteni akartál.

Megértelek. Én is ismerek olyan gyereket, aki zavar, és olyat is, akivel szívesen eljátszom. Nem egyformák a gyerekek sem, bárki bármit mond.

Szerintem amit megtehetsz, ha ezt szeretnéd, hogy kedvesen felajánlod neki, hogy ráférne egy kis lazítás, kikapcsolódás, és szívesen elmennél vele valahova kettesben, ha rábízza a picit valakire egy órára. Tehát úgy, hogy az ő oldaláról közelíted meg a dolgot. Mert azért ki tudja lehet okkal nem szívesen hagyja másra, vagy egyszerűen nem vállalják.

De ezekután, hogy ezt meglépi-e vagy sem, az az ő döntése.

És ha nem, Te pedig arról dönthetsz, hogy így mennyit szeretnél találkozni.

Én fehéren-feketén így látom, és tényleg csak segítségből írom.

Csak azaz igazság, h. én azt szeretnám, ha gyerek nélkül jönne.

Eddig akárhányszor volt itt vagy én nála, nem igazán tudtunk beszélgetni sem, mert a gyereke nagyon hisztis.

És végül is, eddig én alkalmazkodtam.

Engem zavar a folyamatos hiszti, sírás, a pakolás.

Nem tehetek róla, ez van.

Ez köszönőviszonyban sincs azzal, hogy milyen anya leszel. Sokkal inkább a türelem, önuralom, szeretet... sőt még az is jobban meghatározza, hogy a munkahelyen valaki milyen terheléseknek van kitéve... de ezekből is csak tippeln lehetne.

De ebbe most nem megyek bele!

Szerinetm ha legközelebb tisztábatevésre kerül nálatok a sor, felajánljatod, hogy itt és itt lehet, adhatsz esetleg egy tiszta törcsit aláteríteni, és te addig elmész mondjuk teát főzni.... ezzel egyértelmű, h intézzek csak négyszemközt. A rámolás meg, hát a gyerekek nem egyformák. Van akik aktívabbak, öntörvényűbek, ha a barátnőd nem tudja megoldani a felügyeletet így kell őt egyelőre elfogadnod. Szerintem inkább úgy foghatod fel, hogy addig amíg nálatok van kicsit kikapcsolódhat, mert félig te is ügyelsz. Aztán hamar túllendül ezen a koron.

Köszi szépen:)

Igen, én is írtam, h. minden ember más, de néhányan nagyon félreérthették amiket írtam, mert olyanokkal is előálltak, h. sajnálják majd a gyerekeimet, meg milyen barát vagyok...

Nekem még nincs gyerekem, de abban is egyetértünk, h. azért más a saját gyerek.

Szerintem te nagyon körültekintően "oldottad meg" meg a peluscserét is:)

Szia! Nekem 9 hónapos múlt a kislányom. Azelőtt én sem voltam oda a gyerekekért, azóta máshogyan látom őket, de tény és való, hogy a saját gyerek MÁS!

Mi is vittük vendégségbe, olyan helyre ahol amúgy imádják, és még a vendéglátó babázott végig, nagyon élvezte. De amikor pelust kellett cserélni, hoztam alátéteket, hogy véletlenül se maszatoljak össze valamit, és felajánlottam, mivel egy szoba volt, hogy menjenek kicsit ki a konyhába, és kiszelőztetek, mire visszajönnek. Nekem is zavaró volt azelőtt peluscserét látni, gondoltam másnak is az lehet, akinek nincs még gyereke. Lehet szélsőséges példa, de a felnőtteknek is van a mellékhelyiségen ajtó, magánügy! Én anyaként is így gondolom, hogy nem kíváncsi más erre..

Persze sokakat nem zavar, de ha megyünk valahová vagy jönnek természetesnek veszem, hogy elvonulunk ezzel a kérdéssel.

Az üvöltés, rámolás meg tök természetes, hogy zavar, de a rámolással ebben a korban nem lehet mit csinálni. Az üvöltés... érdekes, mert gyerekfüggő! Van akiktől még anyukaként is zavar, van akiktől nem.

Csak le szerettem volna írni, hogy szerintem tök normális, hogy így gondolod.

Nem vagyunk egyformák, nem értem, mi ezzel a gond.

Itt nem arról van szó, h. nem fogadom el azt, h. valamelyik barátnőmnek gyereke lett. Ez az élet rendje, és emiatt nehogymár ne maradjunk barátok.

Viszont az nem tetszik, h. valaki akinek van rá lehetősége, h. rábízza a gyereket az apára/ismerősre/rokonra... az egyszer sem! képes megtenni. És mindenki más alkalmazkodjon hozzá, mert gyereke született.

Nem tetszik, h. a saját lakásomban nekem kell pakolni/takarítani más gyereke után, h. nem tudunk 2 mondatot végigmondani, mert a gyerek folyamatosan üvölt és/vagy rámol, mialatt a drága apukája otthon döglik és arra nem képes, h. vigyázzon a SAJÁT gyerekére, amíg a párja elugrik a barátnőjéhez kikapcsolódni.

szerintem teljesen jól megfogalmaztad a lényeget.

:)

sziaszotk :)

Még nem olvastam végig a fórumot, csak gondoltam leírom a véleményem... Én egy 2 éves kislány anyukája vagyok, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elég sok segítségem van, első sorban férjem, akire mindig számíthatok, bármit megcsinál Manna körül, aztán ott vannak a szüleim, akik lépten nyomon azt lesik mikor visszük már végre az unokájukat, a Nővérem, és a barátaim is... a baráti körben egyetlen lány van, akinek van gyereke, a többieknek nincs, ennek ellenére mind imádja a lányom, van aki néha vigyáz is rá, ha ép úgy alakul... ha jönnek hazarendeltetik Mannát, ha ép szüleimnél van, mert Ők látni akarják, ha megyünk, vigyük mindenkép... de persze az éremnek két oldala van, mert hogy mi találkozunk gyerek nélkül is, nem azért mert Ők ezt kérik (nagyon rosszul esne, ha bármikor is azt mondanák, hogy ne vigyem), hanem mert én is úgy gondolom néha egy anyának is jár egy kis kikapcsolódás... a legtöbb progit próbálják úgy megoldani, hogy az első számú dolog, hogy nekem gyerekem van, és ehhez igazodnak, nem kértem, maguktól ilyenek. Persze nem ez a legfontosabb, de már az összes vett karácsonyra, meg szülinapra ajándékot Mannának, mert szeretik, mert én azt gondolom igen is szeressem a barátnőm gyerekét, bármilyen is, hozzátartozik, ha nem szereti valaki a lányomat, azt én sem, lehet hülyeség, de én így vagyok vele... viszont ha bárhová elmegyünk, még inkább figyelek, hogy semmibe ne tegyen Manna kárt, szerencsére elég rászólnom, és tudja, hogy azt nem szabad, igen, kicsit olyankor nehezebb beszélgetni, de ez van :),ha még is valamibe kárt tesz, ne adj Isten, kiönt valamit, akkor én is megyek takarítani, pelus cseréről meg annyit, hogy minden közeli barátnőm pelenkázta már, szóval ez nem okoz megrázkódtatást... de én úgy gondolom, hogy ha a barátnőim akkor ezzel együtt kell elfogadniuk... jah és barátnőim pasijai is imádják, sőt ha Ők vannak (már mint barátnőstül Mannával) még inkább aggódnak, hogy ne legyen gond.. az egyik fiú mikor még kisebb volt Manna végig ott feküdt mellette amég aludt, hogy tuti lélegzik e :), Nővérem barátja meg kb ráragasztotta a fülére a babamonitort, mikor egyik éjszaka elkérték, hogy had aludjon ott Náluk, hogy tutira meghallja, ha fel kel :)...

És egyébként lehet lenne kire hagyni a barátnődnek a gyerekét, csak nem feltétlen bízik meg az illetőbe, amit Te kívülről nem biztos, hogy látsz, így kénytelen gyerekkel együtt menni...

Nah szóval bocsi, h hosszú voltam, a lényeg, hogy a barátnők fogadjanak el gyerekkel együtt,persze úgy, hogy az anya igen is figyeljen oda, hogy hogy viselkedik a Kicsije, ha ez nem megy, nem biztos, hogy arra a barátságra bármelyik oldallnak energiát kéne fordítania..

Persze, csak nem kell általánosítani, hogy pl.: ezek nyugdíjasok, stb... minden ember egyedi.

:)

Ezt értem, de honnét tudod, hogy esetleg egy 20 éves, nem-e féllábú, vagy komoly gerincproblémája van, vagy kificamodott a bokája és sántít...stb, nincs röntgen szeme az embernek...fiatal is lehet súlyos beteg és ugyan úgy 70 évesen is lehet egészséges az ember. Az IQ meg nem korban mérik :)

Senki nem kövez meg ezért, igazad van.

Ami a kinek adom át a helyet, tényleg nem mindegy, h. valaki BKV-n vagy távolsági buszon utazik.

Mint már írtam, én csak a távolsági buszon nem adom át a helyem, mert ott nem szállhatok le csak úgy, ha mégis rosszul lennék az autópálya közepén.

Igen, az apukáknak ez így nagyon kényelmes.

A másik barátnőmnek mondta az élettársa, h. ugyan miért van kifáradva, amikor úgyis otthon van egész nap és csak a gyerekkel meg a háztartással kell foglalkoznia.