Amikor a férfi szerelmes.... (beszélgetés)

vegtelen_szerelemnek irom: "Neki se és nekem se az első kapcsolatom ez, jelenleg is mindketten kapcsolatban élünk, Ő 11 éve, én 5 éve."

akkor miert nem szakitotok mindketten es hajra!

Bocs, hogy nem helyeslek mosolyogva, de amig te szarnyalsz, addig a jelenlegi parod eppen azt hiszi, hogy huseges vagy. En nem tudnek ennyire boldog lenni a lelkiismeret-furdalastol.

Vagy felreertettem valamit? Ha igen, akkor bocs!

Csak szerintem, ha vki megtalalja a nagy O-t, akkor nem vesztegeti az idejet masra, hanem mindent megtesz, hogy egyutt legyenek, a szakitast is beleertve. Sohajtozik, mert nem lehet veled... hm. Mi gatolja meg?

meselj, egy oraja olvasom a forumot az elejetol, nagyon erdekel mi lett belole!

sajnalom, hogy nem jott ossze :(

Na ez a pasi aki miatt indítottam a fórumot,tutira nem volt szerelmes...de hát tapasztalatnak jó volt :D

Azért írhattok ám még....milyenek a modernkori hercegek? :D

Én most erősen tiltakozom a szerelem ellen...pedig döngetik a kaput rendesen.

Próbáltam... nem jött be...:)

Akkor még hittem a tündérmesékben...:) Ma már nem remegne, elegem van a tévedések vígjátékából:)))

Nem is értem miért reszketett?! ..Lehet inkább ideges voltál?..

"A szerelem olyan betegség, melyet csak egyetlen orvosság gyógyíthat meg: a házasság."..na erre varrj gombot!..:-)

L.C.N.: EZ A SZERELEM

[link]

Sziasztok!

Sokat olvasgattam a hozzászólásokat, és nem jellemző rám, hogy fórumozzak,mégis úgy éreztem, hogy le kell írjam a témával kapcsolatos gondolataimat. Előfordulhat, hogy kisebb regényírásba kezdek, de mindenki eldöntheti, hogy elolvassa-e vagy sem.

Hogy honnan lehet tudni, hogy Ő az Igazi? Milyen a férfi, ha igazán szeret egy Nőt?

Először is kezdeném azzal, hogy mindenki mellé van rendelve egy társ, az Igazi, csak nyitott szemmel kell járni, nem kell keresni, úgyis Rád talál, csak hagyd nyitva a szemed, de legfőképpen a szíved. Az én, de inkább mi történetünk is, mint az általában lenni szokott, egy véletlen találkozáson múlott. Épp szüleimhez utaztam látogatóba egy átlagosnak mondható szombat délutánon, mindezt vonattal, ahol miután elfoglaltam a helyem, egy nagyobb társaság szállt fel és több felé ültek le, mivel én egyedül ültem, hozzám 3 srác csatlakozott. Már a felszállásukkor felfigyeltem egy személyre, és nagyon megörültem, mikor hozzám ült(ek) le. Egész úton valami miatt folyton Rá szegeződött a tekintetem, a végtelen humorával már akkor nagyon megfogott és ez az út folyamán csak felerősödött bennem. Pedig próbáltam közben a tájat szemlélni, aludni, de nem igazán ment egyik sem. A beszélgetésbe nem nagyon kapcsolódtam be, ugyanis elég sok embert zavar, ha egy idegen füleli a társalgásukat, de Ő nagyon kedves volt és bevont, nem sokat beszélgettünk, mégis éreztem, és utólag kiderült, hogy Ő is, hogy valami féle közös szimpátia van kettőnk között. Felmerült, mint téma, hogy az ismert közösségi oldalon jelen vagyunk-e és mivel mindketten fent vagyunk, elkérte a nevem. Az Ő nevét egy kedves ismerőse árulta el, és azt hogy hol lakik. Hamarosan nekem le kellett szállnom a vonatról, de reméltem, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk. Másnap, mikor haza értem , egyből kerestem a közösségi oldalon, de mivel nem a lakhelye szerinte város szerepelt, nem találtam meg. Egész vasárnap délutánom azzal telt, hogy kb. 5-percenként néztem, nem jelölt-e esetleg meg, de sajnos rá kellett döbbennem, hogy nem fog. Másnap hasonlóképp megnéztem, nem-e történt valami változás és ekkor láttam, hogy megjelölt és írt is egy levelet. 1-2 üzenetet váltottunk, majd hamar msn-címet cseréltünk és órákon át tartó beszélgetésekbe kezdtünk. Minden nap , napi 5-6 órát csevegtünk, hamar mindezt webkamerával és amikor csak lehetett, írtunk mailt is. Mindez már 2.5 hónapja, ami időben nem sok, mégis mintha évek óta tartó beszélgetéseket folytatnánk. Neki se és nekem se az első kapcsolatom ez, jelenleg is mindketten kapcsolatban élünk, Ő 11 éve, én 5 éve. Az ember sokszor azt gondolja, hogy ha kicsit is szereti a másikat, akkor könnyen el tud fogadni sok mindent és erről szól egy örök házasság is. Pedig nem így van. Egyrészt ha szeretjük a másik félt, akkor nem elfogadnunk kell, hanem megérteni, másrészt pedig a legnagyobb bajt is sokkal könnyebben át lehet vészelni, ha érzed, hogy fogja valaki a kezed. Én sokáig azt hittem, hogy a jelenlegi párom az Igazi, hogy Nála soha nem jön jobb, pedig a sok szép emlék mellett akadtak rossz percek is bőven. Soha nem csaltuk meg egymást, mégis azt gondolom, hogy Ő is és én is egy másik ember mellett sokkal boldogabb lehetnénk, ugyanis nem illünk igazán össze. Az emberben megfordul ilyenkor, hogy de az a másik Férfi is megváltozik idővel, megmutatja a kevésbé pozitív oldalát, mégis úgy érzem, hogy bármit feláldoznék Érte és azért a szerelemért, mely ha beteljesedik, akkor a világ legboldogabb emberei lehetünk. Eddig csak 1 alkalommal tudtunk találkozni, csók sem csattant még el, mégis ha csak látom webcamerán és hallhatom a hangját, vagy ha csak ír 2 sort, azt érzem, hogy szárnyalok a boldogságtól. Már egész biztos vagyok benne, hogy Ő az Igazi. És hogy honnan lehet tudni, hogy szeret a férfi? Azt az érzést leírni sem lehet, amit érzek, ahogy rám néz, ahogy levegőt vesz, ahogy sóhajt, mert nem tud megölelni, ahogy kifejezi, mit érez. Soha nem gondoltam, hogy ha nem mondja el a Férfi napi 20x, hogy szeret, akkor is tudni fogom. Mikor nem tudunk beszélni is érzem, hogy ott van velem, mindez azért, mert tudom, hogy rám gondol éppen Ő is. Akkor tudod , hogy Ő a nagy Ő, ha már szinte fáj a puszta nézése is, értem ezt úgy, hogy Nézitek egymást mélyen, és azt érzed, hogy ez az érzés a szívedig hatol, majd áthalad a gyomrodba, mely összeszorul és átjárja egész tested, lelked és mindez tényleg csak egy „sima” nézéstől, ezen kívül egy mesében érzed Magad, ahol Te vagy a hercegnő és Ő a herceg, és a harmadik fél az örökké tartó szerelem. Volt idő, mikor felmerült bennem, hogy nincs ilyen, de higgyétek el, hogy van, és merész ezt kijelenteni ilyen rövid idő után, mégis már most azt érzem, hogy azt akarom, Ő legyen a férjem és Tőle legyenek gyönyörű gyermekeim idővel. Nem vagyok egy olyan lány, aki meggondolatlanul cselekszik, éppen ezért lepődöm meg én is, hogy míg a jelenlegi páromnak nem tudtam volna igent, mondani, ha megkéri a kezem, Neki tudnék! És nem a rózsaszín felhők teszik ezt, hiszen látjuk egymás rossz tulajdonságait is. Olyan nincs, hogy valaki soha nem vitázik a párjával, nem is tudom irigyelni se azt a kapcsolatot, hiszen akkor valamelyik fél mindig csak rábólint a másik butaságaira is és az nem jó. Kell az a kis hullám, mely mindig előrébb visz, ha a két ember igazán szereti egymást. Tiszta szívemből kívánom minden olvasónak, hogy megtapasztalja milyen ez az érzés, mikor viszontszeretik a másikat és mindezt mindenféle erőfeszítés nélkül. Én egyébként is egy szeretetreéhes lány vagyok és mivel Tőle ezt megkapom 100 százalékosan, úgy érzem, bármire képes vagyok, mert tudom, hogy Ő ott áll és fogja a kezem. Egy-egy ki nem mondott érzés néha többet jelent minden szónál és ez az érzés repíti el az embert egy olyan világba, ahol soha sem járt még. Ha a Férfi igazán szeret egy Nőt, akkor azt sok jel elárulja, de a legfontosabb, hogy a Nő érzi is ezt, nem is kicsit. Ha megkérdezed Tőle, miért szeret, akkor nem csak azt a választ kapod, hogy „mert úgy vagy jó, ahogy Vagy”, továbbá, ha megkérdezed Tőle, mi az amit szeret Benned, arra se csak ennyit felel, hogy: „ Téged, ahogy Vagy”, hanem mindezt kiegészíti apró kis részletekkel, mint pl. nálam mondta, hogy több féle mosolyom van, és részletezte, mikor melyik van jelen és milyen lelkiállapotot fejez ki. Tehát amelyik férfi szeret, az a férfi ismer is, és ebből lehet érezni, hogy ténylegesen az értékeket keresi az adott Nőben. Az a Férfi, aki kimondja , hogy szeretlek, az nem jelenti azt, hogy úgy is van, sokan csak dobálóznak ezzel a szóval, pedig a mögöttes tartalom tesz Bennünket igazán boldoggá.

További szép délutánt mindenkinek. :)