Adnom kellett volna, még azt a kicsit is, amit esetleg rátudok szánni? (beszélgetés)

A kisfiú nagy valószínűséggel kamu.

Koldulni tudni kell!

A múltkor hozzánk is becsöngettek, én jeleztem, hogy most nem igazán tudok adni, de borzasztó rámenős volt a hölgy.Végül csak kicsikart belőlem 1000Ft-ot.Úgy voltam vele, hogy vagy igaz volt, vagy nem, de ha igen akkor segítettem, ha meg nem akkor a hölgyeménynek volt egy jó napja és gazdagabb lett az én ezresemmel.

Mindenesetre utána én is agyaltam rajta sokáig, hogy ennyire nem bízom meg az emberekben, hogy ennyire bizalmatlan vagyok ( persze nem ok nélkül ).Sajnálom, hogy olyan világot élünk, hogy automatikusan mindenre nemet kell mondani, mert senkiről sem lehet tudni, hogy kicsoda!

Az az igazság, hogy ilyeneknek nem adok, meg van a maga módja, ami legális, a gyűjtésre.

Valós alapítványok nem házalnak.

Az imént becsöngettek hozzám...egy nagyon lestrapált néni volt az,először azt hittem hajléktalan,nem is értettem mit mond,csak hogy pénzt szeretne,majd mutatott egy kisfiúról egy képet,akinek megsérült az egyik karja,ha jól láttam elvesztette a karját és neki gyűjt....

...szívszorítóan mondtam neki,hogy megértem,de higgye el,hogy anyagilag nem tudok segíteni(ha ruhákat vagy ilyesmit kért volna,a 2 Fiam után tudtam volna adni),de pénzt nem. Csalódottan elment,én becsuktam az ajtót...

...és azóta ezen agyalok,hogy lehet,hogy mégis kellett volna adjak neki,de mit kezdett volna az én 500-1000 ftmal vajon? Sokra nem menne vele...és most kicsit bűntudatom van,hogy ha valóban annak a kisfiúnak gyűjt,akkor mégis csak kiszoríthattam volna ennyit....de honnan tudjam,hogy neki gyűjt?????????

Szóval valószínűleg én vagyok túl lelkis ehhez....

Ti szoktatok adni bármennyit is ilyen becsöngetős ismeretlennek?