A párom fia miatt megy tönkre a házasságunk (beszélgetés)

"csak sajnos az a baj, hogy ebből semmi nem látszik. "

Itt a baj,ezt lásd be,hogy a férjed nem viselkedik úgy,mint egy férjnek-apának kellene.

Neki kéne határozottan kézben tartania ezt a dolgot

czaniko,

látod hogy mennyire nem volt helyes a bejegyzés címe?

Az konkrétan arról szólt, hogy a "párom fia miatt megy tönkre a házasságunk".

Te is tudod, hogy nem így van!

Jó, hogy kiegészítetted az eredeti felvetést, így már legalább mindenki számára világosabb.

Ha belegondolsz, belátod, hogy a gyerek valóban áldozat, mint azt kezdetettől fogva tudom.

Örülök, hogy írtál!

Tudjátok nem a gyerek van itt hibáztatva igazán,mert arról tényleg nem tehet hogy szét mentek a szülei,ahogy én sem.Az igazat meg valva szerintem még az apja sem,mert az anyja dobta ki egyik napról a másikra,na de mindegy.Igazság szerint a jövőben sem sok jóra számíthatok,mert mint ahogy elkaptam egy beszélgetést az anyja uszítja a gyereket,mert vissza akarja kapni a párom.Amikor a nagyobbik lányom meg született akkor is voltak hasonló gondok amikor felajánlottam a páromnak,hogy mennyen vissza de nem akart,mert már mi vagyunk a családja,csak sajnos az a baj,hogy ebből semmi nem látszik.

Az anyja meg nem fog segíteni semmiben mert ő csak ahoz ért hogyan rugjon be minden nap,mert hogy szinte minden nap részeg.Előfordult olyan mikor még oviba járt a gyerek hogy a páromat hívták fel,hogy menjen a gyerekért mert az anyuci olyan részeg hogy elfelejtett elmenni a gyerekért.

Kicsit kemény szavak,de én is azt gondolom,hogy itt az apukának kéne változtania,a kisfiú "csak" kihasználja a helyzetet.Az apának egyformán kéne szeretnie,de főleg bánnia mindegyik gyerekével,hiszen mind az ő vére!

szóval ez a házasság nem a fiú miatt megy tönkre,ha ez így folytatódik.

Az milyen,hogy 2.napja nem beszélnek a férjjel?Így a kissrác tényleg azt érezheti,itt az lesz,ahogy ő fütyül

Sokat gondolkodtam tegnap óta az eredeti kérdésen, többen támadtátok is a hozzászólásomat.

Változatlanul az a véleményem, hogy a fiú áldozat, nem bűnbak.

Már az édes szülei közti kapcsolat és az apa új kapcsolatának áldozata.

Sürgősen segítségre van szüksége, mielőtt még nagyobb baj származik a felnőttek felelőtlen viselkedése miatt.

Ha valaki ezt nem fogja fel, nagyon tudom sajnálni.

Hiába hoztok fel pozitív példákat elvált szülők gyermekeiként, ez most nem az az eset, épp ez a probléma!

Ez a házasság nem a fiú miatt fog tönkremenni.

Az a nagy baj, hogy a fiát részesíti előnyben Veled szemben. Úgy tűnik amit írsz az utóbbi időben történtekről, nem is akar melléd állni.

Ha a fia fontosabb neki, mint a kislányai, ezen nem fogsz tudni változtatni.

Ő meg nem is akar változtatni, különben megoldaná az "apás napokat" máshol, nem a Te otthonodban.

Nincs tekintettel sem Rád, sem a lányokra. Én valószínűleg bedobnám neki, hogy költözzön vissza a volt feleségéhez és éljen együtt a fiával, ha fontosabb a fia egoja, mint az új családja nyugalma.

Emlékeztetném, hogy az utcáról Te fogadtad be, és Te adtál neki meleg otthont,amikor a felesége kitette a szűrét,de ha neki ez nem elég jó, akkor menjen el, mert Te szeretnéd a lányokat békés, nyugodt környezetben felnevelni, nem állandó feszültségben.

Hát minden hozzá szolásban látok igazságot,csak az a gond hogy mostanság odáig fajultak a dolgok,hogy a nagyobbik lányunk 3 éves egyfolytában kiabál vele a párom,ha itt van a gyerek.Most mi volt ami kirobbantotta a vitát,az hogy nem jó amit főzök,mert ő a gyors kaját részesíti elönyben,én meg a gyerekek miatt (meg persze hogy magánház miatt megadatik)az egészséges ételeket.Ezalatt nem feltétlenül a salátát értem.Akármit főzök az neki nem jó.Tegnap 5 perceként csörgött a telefonja a pici sem birt aludni tőle és ezért is én voltam a hibás.Épp most hallottam ahogy az anyjának dicsekszik arról hogy mi összevesztünk végre.Egész hétvégén egy kedves szava nem volt a páromnak a lányunkhoz és most oda fektettem mellé és ő meg el turta onnan.Pedig direkt hagytam egész hétvégén hogy kettesben legyenek.Csak amikor a lány kérdezi,hogy apa meg a testvére miért nem szereti akkor azt gondolom ott már baj van.

Noarashi:A párom rendszeresen fizeti a gyerektartást.Sőt a beiskolázás felét is mi fizetjük.Mindent meg kap amit csak ki ejt a száján ellenben a lányommal.Ha a lány szeretne valamit akkor arra mindig az a válasza hogy majd legközelebb,vagy majd fizetéskor(persze nincs belőle semmi).

Az általad leírtakból nekem az jött le, hogy a kiskamasz elhatározta, hogy bosszút áll rajtad, amiért 5 évvel ezelőtt "elvetted" tőle az apját. Kívülállóként, ismeretlenül nehéz belelátni a kissrác lelkivilágába, de lehet, hogy valami történt otthon az anyukájánál, a sérelmét meg rajtad akarja leverni.

Soraidból úgy tűnik, a párod nem áll melléd. Pedig a két közös gyerek érdekében neki kellene kézbevenni,és megoldani a kialakult helyzetet.

Kicsit nagyon egyoldalú a dolog, mindenki a szegény gyereket sajnálja, ami persze részben jogos is...mert tényleg nehéz lehet, de a másik oldalt senki nem látja hogy ez a gyerek kisördög is tud lenni, megkeseríteni a másik ember életét

Valószínűsítem Én is hogy a beszélgetés hiánya nagyban hozzájárul...

Beszélj a férjeddel mond el ezeket a gondokat, és nem tudom tartod e kapcsolatot az ex feleséggel de ha igen és adja az Ég hogy jóban is vagytok akkor kérd meg Őt is segítsen...

semmi képpen ne a váláson gondolkozz ha szeretitek egymást, ha jól veszem ki a gyermek 2hetente van Nálatok...Én bizony bár nem Nálunk van ilyen gond hanem a Párom testvéérénél, de a gyerek ott is kibírhatatlan még Velünk szembe is, mert mi boldogan élünk és most születik a második babánk míg az Ő szülei szétmentek stb stb

szóval Én ezt úgy küszöböltem ki amikor azt láttam a Páromnak hiába mondom hogy akkor mentünk Anyóshoz amikor a másik unoka az Anyjánál van...

Menj el Te is a gyerekekkel Anyudhoz és igen pont akkor amikor a Párod a fiával lenne, hagyd hogy kettesbe legyenek :D

nálunk kicsit macerásabb.. 18 voltam amikor az első született, és 200km-re laknak tőlünk...a második meg most 6-hóba... tehát ez az "édestestvér" nálunk sajna nincs meg, de imádom Őket nagyon csak más a viszony mintha együtt nőttünk volna fel.

hát nem tudom mit lehetne tenni a a fiuval, mert sztem ez nem normális, pszichológus esetleg?

Ez most off: Nekem erről ügyvédbarátom megjegyzése jutott eszembe. Ő azt mondta, mindig meglepődik, hogy a nők milyen naívak. Szóval van egy pasi, már van gyerek (elvált, vagy házasság sem volt), gyereket leszarja, persze meg van magyarázva, az ex feleség a szemét, a szart is kiperelné a pasiból. Az persze azért sem akar rendesen gyerektartást fizetni. Ez a tpikusch.

És ilyen pasiknak az új nők rendre szülnek gyereket. Mert szentül meg vannak győződve arról, hogy velük majd máshogy lesz. Na meg ugye pasik részéről megy a mártírkodás.

És ezek az új nők idővel szintén ügyvédnél kötnek ki, gyerektartási per miatt.

Hogy ez mennyire igaz.

Az én szüleim is elválltak, de nekem sem jutott eszembe, hogy bármelyikük új társát kikezdjem, pedig édesanyám valószínűleg jobban járt volna ha nem hagyom rá a választását. Apám egyébként édesanyám barátnőjével lépett le és csupán két szinttel laktak alattunk, de soha senki nem köpködött a másikra és a hölgy lányával is a mai napig beszélő viszonyban vagyunk. Érdekes módon a közös öcsénk nem kért valami miatt a családból, ő senkivel nem tartja a kapcsolatot.

A férjemmel nem sokkal a válásuk után jöttem össze, voltak is olyan pletykák, célozgatások, hogy esetleg miattam, de a lánya soha nem hibáztatott és a viszonyom is jó vele. Igaz ő már nagykorú volt és azt is tudta, hogy az édesanyja kezdeményezte a válást. Szóval nekünk nem volt gondunk. Azt mondjuk már nehezebben emésztette a gyerek, hogy az édesanyja három évvel a válás után hozzá ment az édesapja féltestvéréhez.