A lány, aki egy nap alatt nőtt fel (beszélgetés)

Lelkileg megütött amit irtäl...

nagyon sajnälom ami veletek törtent.

Örülök Kedves Szasza4!!!

Hogy felismertél.DE nem fogok se védekezni, s magyarázkodni.

Tul öreg vagyok már hozzá.

Ajánlom , ha mégis belefutnál bármilyen írásomba , vagy fórumomba, csak tekerj tovább.

Ha nem olvastam volna a többi írását,a számtalan névvel, akkor valami hasonlóra gondolnék én is.

De így nem. Teljesen más kép rajzolódott ki bennem róla. Valami olyasmi, aki egy megsebzett embernek érzi magát,de nincs benne büszkeség, hogy tovább lépjen önerejéből, aki 70 + sem tudja átérezni anyként, nagyiként,hogy a másik

család volt az igazi áldozat. Persze neki is fájt a szemszögéből, de soha egyetlen írásában nem osztott meg olyan mondatot, hogy sajnálja a másik családot az apja által okozott tragédiájuk miatt.

Véletlenül láttam meg fórumindításod, Kedves "Abigél 121?!"

Az évek alatt eszembe jutott sok "neved", sok cikked, melyből mindig a keserűség áradt. Ezért is voltak a soraid is, mindig megközelíthetetlenek, elidegenítettek sokszor.

Te bármilyen néven is írsz (akár Hanka 101, Joanna 51, Dory, Noraaa, "és a többit") árad belőlük a sok keserűség.

Az évek alatt láttam az előző cikkekben, fórumokon azt is, hogy sokan próbáltak neked segíteni! Gondolta az ember, talán azért is írsz sok nick néven is, hogy kiírd magadból a panaszaidat?! De, mintha ez sem segítene már?! Sajnálom a sok kesergésed, panaszkodásod, de hiába írsz ki cikkeket is - sajnos van aminek a címe már igen zavaró. Messze eltér a témától, mint általában és, mint most is.

Sajnos, mindig ugyanaz az az írás évek óta.

" az 54 éve tartó házasságunkat, a mostoha gyerekkoromat,

a kedves férjemnek 3x , annyi a nyugdíja , mint nekem. Vam három felnőtt gyermekünk, és kilenc unokánk.

És nem "MELLESLEG" neki +1 fia Angliában és két unoka.."

Bízom benne, hogy a gyerekeid, a sok-sok unoka érdemben tud azért segíteni neked/nektek. (Sajnos sok minden nem is ide tartozik, inkább a családra, szerintem.)

Sokat foglalkozoltál évek óta a halállal?! De akár a "Megalkudtuk", "Már nincs időm", "Szórásos temetés" vagy az öregek otthonának keresése sem volt egy üdítő írásod?! )

Normális esetben foglalkoztatja az embert az elmúlás, de nem betegesen. Tudom, könnyű mondani! Megvalósítani nehéz! De nem elég a jót keresni, azért neked is tenni kell! Tiszta szívemből kívánom néked sok boldog perceket, éveket, életet!

Mi is a kislány gondja hogy "felnőtt " lett?

Egy felelőtlen szülő kiengedte az országutra a gyerekét akit szerencsétlenül apa autója elkaszált

Ilyen esetben nehogymáR a rendőr az ivászatra vagy a nőzésre kérdezzen rá

Igen, apa mindig sokat dolgozik, késő éjjelig

Milliónyi kérdés merült fel bennem olvasás közben. Jó lett volna kicsit elmerülni a részletekben, kicsit jobban megérteni a történteket, átérezni a helyzetet.

Drámai, amiről írsz, megérint, de a hiányos információk számomra megközelíthetetlenné teszik, elidegenítenek.

Egy kisfiú, akit azon a napon veszítettek el. Egy kisfiú, aki sosem lehetett felnőtt.

Valahogy azt a fiút és a családját jobban sajnálom.

Van nyüansznyi különbség a 2 sors között.