A halogatás pszichológiája (beszélgetés)
Nálam a katonás megoldások szóba sem jöhetnek.
Szabad lélek vagyok.
Ghost, szuper olvasni hogy elszántad magad! Örülök!
Általában nekem is ügyintézés a mumus.
Vagy éppen egy régóta halasztott (nem életbevágó, de azért fontos) orvoslátogatás.
És igazából nem tudom megmondani hogy mi tart vissza.
Ha belegondolok...felnőttként ez totál röhejes.
Mondjuk nálam tuti játszik valami enyhe fokú szociális fóbia is, ami kifejezetten csak ilyen helyzetekben jelentkezik. Vagy éppen hivatalos ügyben telefonálni, németül telefonálni.
Pedig esküszöm nem vagyok ostoba és tudok is beszélni.
Ugye ha szorongunk valamilyen helyzettől, akkor ösztönösen megpróbäljuk elkerülni.
Ez egy ördögi kör.
Én csak azt nem értem miért alakult ez így esetemben.
Nem emlékszem semmi traumatikus horror-ügyintézésre az életemben. 😁
Igen, a kötött napirend valóban segíthet és szerintem is tök fontos.
Én is hajlamos vagyok a halogatásra, kellemetlen ügyintézés, hivatalos levél átvétele felbontása, stb
némelyiktől olyan szivdobogás stresszhatás ér, hogyha nem halogatnék, talál bele is halnék. Családom szerint nem halogató vagyok, hanem gyáva.
Szerintem semmi lustaság nincs benne, hanem a megszokotthoz való ragaszkodás, és az újtól való valamiféle "félelem / tartás". hogy nem tudja az ember, mi lesz a változás következménye.
És sokaknak jobb a nem annyira jó, de már megszokott élet, mint a ki tudja milyen "más"...
Régebben a tanult tehetetlenség miatt nem voltam motivált.
Jött az életembe egy hatalmas változás és ez adott egy lökést , innentől magam sem hiszem ,de mindent megoldok áll.időben.
Viszont nekem nagyon fontos ,hogy rendszer legyen az életemben.
Ha ez nincs meg ,képes vagyok pánikba esni.Tudnom kell mikor mit fogok csinálni .
Akkor szorongom ,ha halogatok.
Mert tenni valamit az ügy érdekében az kilépés a komfortzónából. Ami meg, benne van a nevében, nem kényelmes.
Megoldás nálam: konkrét időpontokat kitűzni óra-perc szinten a "MAJD"-ok helyett.
Egy hónapja halogatok 2 hivatalos ügyintézést. Fájó dolgok. Amikor ilyeneket intézek rosszul leszek. Pánikrohamok,mert sebeket tép fel.
A fórumba bele sem olvastam. Csak a címet.
Elég lökést adott. Az egyiket ma intézem. Mára kaptam időpontot a másikat szerdán.
Köszönöm, hogy adtál egy lökést!
Köszönöm a véleményeteket!
Én is valahol a szorongásban és a kudarctól való félelemben látom a dolog gyökerét.
Biztosan sokak számára ismerős az úgynevezett "jó meleg kaki" esete, ami állóvíz, amiben nem lépsz előre...de biztonságos, mert az ember megszokta.
Én például világ életemben az az ember voltam, aki tudná merre kéne indulnia, valamiért mégsem teszi meg.
Egyszer voltam eddig pszichoterápiában, említettem is a terapeutának hogy talán a kudarctól való félelem okozza ezt az önsorsrontást.
Ő rögtön úgy reagált rá, hogy talán a sikertől való félelem...
Mert ha az ember kilép a jól megszokottból és jól alakulnak a dolgai, akkor az is óriási változás.
Számomra elgondolkodtató volt ez...
Nyilván mindenki életében előfordult már, hogy napokig, hetekig elhanyagolja magát, a háztartását, a hivatalos ügyintézést.
Ez nálam a sorsfordító döntések előtt fordult elő. Mihelyst megvolt a döntés és láttam valami célt leomlott rólam a bénultság.
Én nagy halogató vagyok, de igyekszem kimászni belőle.
Szerintem is szorongás az alapja.
Vagy, ha kellemes dolgot halogatok, akkor akár a spórolás, a rákészülés. Teszem azt, maradjon még meg az a süti, mert most nem "érdemeltem ki", pl. még nem ettem rendesen, vagy most nem tudnám igazán kiélvezni, stb.
A depresszió kifejezett tünete nálam a cselekvőképtelenség, főleg a mosogatással kapcsolatosan. Volt, hogy ott volt a meleg víz előttem, és hagytam kihűlni, nem voltam képes elmosogatni.
Szerintem ez egy nagyon érdekes kérdés vagy akár kérdéskör is lehet.
Nem gondolnám elsődlegesnek a lustaságot, inkább szorongásra, félelemre tippelnék... Amíg nem lát neki a halogató a teljesítendő dolgoknak, addig nem érheti kudarc sem, ami nem indíthat újabb negatív spirált.
Halogathat valaki azért is, mert esetleg annyira mélyen van lelkileg (súlyos depresszió), hogy nem képes feladatot megoldani = nincs energiája.
Kevésbé borús forgatókönyv: nincs motiváció.
Szerintetek mi áll a halogatás hátterében?
Amikor az ember egyébként tudná mi lenne a helyes, az előrevivő, hogyan érhetne célt, látja az utat...de valami mindig visszahúzza.
Nyilván számítok a tipikus, demagóg válaszokra is, miszerint lépj túl a lustaságodon.
De azért mégis bízom valamiféle értelmes eszmecserében is emellett.