A dolgok változnak, az anyós is változhat (beszélgetős fórum)

Ha-ha-ha! - mondom mint anyós.

(Mégpedig egy olyan anyós, akinek a menye szintoly okoska, mint... ...Mint a korosztályából sokan. :-D)

Én ezt soha nem értettem, hiszen a legtöbben anyósjeköltet is megismerhetik a házasság előtt-és fordítva is. Akkor viszont már az esküvő előtt el lehetne dönteni, hogy állunk a másikhoz. Mi pl nem szerettük egymást anyósommal, mert a férjét is akkor veszítette el, ( váltak), amikor én "elvettem tőle a fiát".

Egyszer, jó 20 év után azt mondta, jobban elfogad engem, mint a másik menyét, mert én nem lettem más az esküvő után sem, és mindíg egyenes voltam vele. Tehát előtte kiismerni a másikat, és úgy elfogadni.

Én speciel kimondottan szeretem a fiam menyasszonyát. És nagyon örülök,hogy mindíg olyan boldogok, lazák, de jó munkaerők.

Mindkettő a második nyelvvizsgára készül, semmi gond.

1 azért mégis: jöhetnének sűrűbben! Ja, meg esküvő kéne má'! Attól tartok, nagyon kicsit akarnak, ha akarnak egyáltalán. Meg egy unoka!

Nálunk sosem volt különösebb ellentét, de nem voltunk mindig ennyire jóban, mint most.

Gyakorlatilag akkor dőlt le az összes fal,mikor igen-igen akaratos kislányommal náluk voltunk, s felmerült a kérdés, hogy kire hasonlíthat ez a makacs kölök, így természet tekintetében - mind a ketten felvállaltuk, majd összenevettünk és azóta azt hiszem, minden a legnagyobb rendben.

Nekem párszor elmondták, mikor a kisfiam született, hogy ugye tudom, hogy az apa sosem biztos, meg ilyen kis kedves beszólások.

Én válaszoltam, hogy igen, mert pl, érdekes, hogy a férjem bátyja semelyik szülőjére nem hasonlít, még anyjára sem, nemhogy apjára! Hogy is van ez? Na ekkor anyósom látta, hogy felveszem a kesztyűt, és visszább vett! Pláne, hogy a kisfiam konkrétan őrá hasonlít...

Nem hinném,hogy ő nyelte le a dolgokat eddig. Mivel kb mindenbe belekötött és én tűrtem szó nélkül,aztán egyszer meg megmondtam neki h kezelhetnénk már felnőttként a dolgokat azóta jobb a viszonyunk.

Most hétvégén pld azt mondta mikor fodrásznál voltunk együtt,hogy ne rakjam fel a kapucnimat (esett az eső)mert akkor lelapul a hajam és akkor kicsi fiának nem fogok tetszeni és akkor keres más lányt lehet.

Mindezt a fodrásznak mondta,úgy hogy ott voltam én is. Lehet viccből mondta,de akkor is erősnek tartom.

60 éves mult,én 22 vagyok

régebben még abba is belekötött h teregetek,mert nem jó,nem tanitottak meg alapon leszedte a ruhákat és ugyanugy visszarakta mint azelőtt volt..

Örülök,h pozitív példát is láthatunk az anyósokról. Azonban úgy gondolom csak az képes változni aki akar is. Nem hiszem,h ez a te érdemed, mert te megmondtad a frankót. Elgondolkodhatott rajta idáig még talán a te érdemed, de a feladat oroszlán részét anyósod végezte, mert lenyelte a békát, elsöpörte az ellentéteket. A fia miatt és nem miattad.

Amúgy vagy tartós lesz ez a dolog, vagy nem. Tapasztalatom szerint ha egy anyós féltékeny a leendő menyére az az is marad. Ideig-óráig meghúzza magát de sosem fog tudni angyal lenni.

Én mai napig meghagyom a konyhát neki... párszor főztem míg ott laktunk, de jött a szokásos duma..: én nem így szoktam, a fiam nem így szereti, stb.. Jaaa meg minek főzök ki annyi mindent, miért nem annyit amennyi elfogy...

Már 2 éve együtt vagyunk, és tényleg mióta szó szerint elhoztam onnan a kicsit, változtak... Változzanak is, mert a kicsit nem adom :D

Én nem várom el az újságírói szintet!ezzel,nem is foglalkozom...

Számomra,az a furcsa/szokatlan,hogy ilyen hamar"behódolt"és"megadta magát"csak azért,mert beszóltál.....inkább tűzszünetnek nevezném,mint változásnak!

Majd,ha megszületik az első babátok,kezdődhet a harc...

Azt nem is gondoltam volna,hogy ilyen hamar és gyorsan megjelenik amit írtam. Igazából cikket irni,szinte senki nem tud írni,pláne ne várják már el tőlem mások,hogy ujságírói szintet üssek meg ezen az oldalon. Amúgy igen, bárki tud ilyen cikket irni mégsem teszi meg,sőt láttam nálamnál rosszabb cikkeket is. Anyóssal azóta is felhőtlen a viszony,csak az a baj,hogy senki nem lát bele a dolgokba amik az ember magánéletében zajlanak így könnyü bárkinek minősíteni engem.

Azt sejtettem,hogy megosztja a közvéleményt az írásom,de őszintén nem azért írtam,hogy bárkinek is megfeleljek.

Sajnos az én esetemben a kezdetek óta alattomos kavarás folyik az anyósom részéről, én már nem akarok vele jóba lenni, csak egyet akarok: legyen végre béke, az sem fáj, ha nem látom többé.

Ha lesz unoka? Tudom, hogy tőle a kritikán kívül semmilyen segítséget nem várhatok, az a legnagyobb segítség, ha távol tartja magát tőlem. Miatta már majdnem vissza is adtam a gyűrűt rengeteget ártott nekem és a párommal való kapcsolatnak.