Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » A depresszió fórum

A depresszió (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A depresszió

1 2
35. Meda
2010. júl. 10. 09:55
Sziasztok, aki szeretne bővebben leírni saját problémáját és kedves szóra vágyik, az jöjjön a DEpresszió III. klubba, bejelentkezéssel, ha van kedvetek :)
34. Bree81
2009. nov. 2. 13:51

Sziasztok!


A hozzászólásotokat,véleményeteket szeretném kérni,olyan problémával kapcsolatban

(depressziós és pánik beteg vagyok),hogy a nehézlégzésnek lehetnek pszichés tünetei?Olyan érzés,mint ha hiába venném a levegőt,nem kapok..nagy sóhajtózások vagy szapora levegővétel...

Fizikai vizsgálatokon túl vagyok.

Másnak is vannak ilyen fajta tünetei?

2009. okt. 7. 15:56

Sziasztok!


Én az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért alapítványtól írok nektek.

Megjelent egy kiadványunk, amihez ingyen hozzájuthattok, csak kérni kell.

Gondoltam érdekelhet valakit.

Címe:

Elmeegészségügy: A pszichiátriai kezelések alternatívái


Mielőtt valaki gyógyszert kezdene el szedni általában utána jár a dolgoknak. Ez a kiadvány is segíthet a döntéshozásban.


Megrendelhető:

e-mailen: info@cchr.hu

Telefonon: 342-6355

letölthető: www.emberijogok.hu oldalról


Remélem tudunk segíteni vele.


Üdv.

Évi

2009. szept. 1. 03:10

"De mi van, ha nem szeretem magamat?

A szó valódi értelmében senkit sem szerethetek akkor. Az önmagával rossz viszonyban lévő emberről egy külön könyvet lehetne írni, mivel így élünk valamennyien. Csak egy-egy suhanó órára mondhatjuk, hogy a harmonikus jó viszony önmagunkkal helyreállt.

Íme, néhány tünet a kórképből:

A depresszió, a szorongás, mások kerülése nyilvánvaló jelei ennek a megromlott viszonynak. Ha csak futó pillantást vetsz az utcán a járókelők arcára, láthatod az árulkodó jeleket: a rosszkedv, a mosolytalanság vagy a csakis másoknak szóló álmosoly, amely merő önvédelem; a feszültség, nemcsak az arcon és a szemekben, de a száj sarkában és gyakran az egész test görcsös izomtónusában... Látod, hogy boldogtalanok - sehol sem jó nekik igazán. Maga a depresszió nem egyéb, mint hogy a „lelkem nem a barátom."

És ilyenkor nem jó nekem lenni." /Müller Péter/

31. one85 (válaszként erre: 27. - Edenke)
2009. aug. 9. 18:14
Nekem egy könyvel nem menne.Sokat sírok és nevetek , labilis vagyok .Mikor egyedül vagyok nagyon nehéz bármire is rávennem magam. A körzeti orvos szerintem nem hitte el , hogy kivagyok .Pedig van rá okom.Mióta megint csalódtam azóta megint napjában csak egyszer eszek.
30. Ryan
2008. szept. 2. 13:15
megkaphatnám a könyv címét!előre is köszönöm!
29. maya80
2008. jún. 20. 10:22
Megnézem...
28. edenke
2008. jún. 19. 12:42
Érdemes megnéznetek depresszióval küszködőknek.
27. edenke
2008. jún. 17. 10:01

Akkor ezeket olvassátok el és döntsetek, kigyógyultok vagy a Mengele módszert válasszátok!?


[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

26. maya80 (válaszként erre: 24. - Mucika2000)
2008. jún. 17. 07:22
Ha nem szeret gyerekek között lenni, akkor annak biztosan megvan az oka: valami rossz élmény, amiről nem beszél, vagy egyszerűen csak ilyen természet, hogy nem igazán kedveli a társaságot. Biztos vannak olyan dolgok, amiket szeret csinálni, olyan helyek, ahol jól érzi magát, és arra kell törekedni, hogy minél gyakrabban kibontakozhasson. Emellett pedig keress egy jó gyermekpszichiátert, és vidd hozzá rendszeresen. Én is éveken kersztül jártam gyermekkoromban pszichiáterhez, és nagyon jó volt, sokat segített!
2008. márc. 14. 10:57
sajnos az én anyukám három éve beteg minden gyógyszert ki próbáltunk már de nem segitenek semmit mi a teendő ilyenkor?
2008. febr. 23. 14:27
VAn-e valakinek tapasztalata gyermekkori depresszió tekintetében? A 7 éves gyerekemet figyelemzavarosnak mondták,de depresszióit is állapítottak meg nála.A sok ide viszem oda hordom után lényegében mindenki csak tapogatózik,hogy mi baja lehet.Nagyon okos gyerek,viszontközösségben egyszerűen elviselhetetlen.zavarja a sok gyerek a zsibongásuk a zaj.Én mostmár nagyon hajlok arra,hogy a gyerek alapbetegsége a depresszió,ami ugye nem teljesen úgy jön ki,mint a felnőtteknél,nekik egy kicsit mások a tüneteik.Ha valakinek volt már ilyen gyereke,vagy van valami ötlete,hogy hol lenne érdemes még tovább vizsgáltatnom ,akkor szívesen veszem .
2008. febr. 19. 08:08

Van egy hasonló nevű fórum.Hasonló?! Dettó,csak "A" nélkül:)

Ez egy nagyon csúnya betegség.Pláne azt a részét útálom amikor egyszer fent,egyszer lent váltakozás van,és ezt képes egyetlen nap alatt többször eljátszani velem.Öngyilkos gondolatok,amit alig tudsz megmagyarázni, magadnak sem,másoknak sem.Legyengül a lelked,legyengül a tested(még a kövéreké is).Képtelen vagy ellátni a feladataidat,erre azt kapod "Lusta".Egy francokat lusta!Magam sem akartan elhinni,amikor minden csukló részem fájt,hogy nem szervi,hanem lelki eredetű.

A társadalom kitaszít,mert hülyének hisznek.Az orvosok egy része kicsit sem megértő,pedig tőlük mást vársz el..."Lehet ezzel dolgozni!",mondják.Aha!Mikor??? Amikor öt napja az ágyat nyomod,mert még tisztálkodásra is alig van erőd???És vagy Te magad mondasz fel,vagy találnak okot a felmondásra a munkahelyeden.Addig maximálisan teljesítettél,most meg nem tudsz a munkádra figyelni???Meg lépten-nyomon hiányozni mersz,mert állítólag beteg vagy?Hiányozna a kezed,azt elhinnék.Ja,hogy még mellé pánikbeteg is vagy?" Beképzeled magadnak.","Elhagyod magad.","Vegyél már erőt magadon!" Te pedig vívod a szélmalomharcod.Na,és ha beelégedtél,megkísérled az öngyilkosságot,esetleg sikerrel is jársz,akkor meg gyáva vagy.

Hogy ez önsajnálat lenne? Már nem az.Volt időszak,amikor sajnáltam magam,de mára az önsajnálat is kiveszett belőlem.

22. 93fdae4e9f (válaszként erre: 20. - 634a3fdb91)
2008. febr. 16. 20:21
szerinted mi lehet az oka,hogy depis lett?
21. cbbdb3e397 (válaszként erre: 20. - 634a3fdb91)
2008. febr. 12. 14:01

Először is az a legfontsabb, hogy foglalkozz vele, törődj a lelkével, érezze, hogy Te biztos pont vagy az életében, ne légy vele türelmetlen, mozdítsd ki a megszokott környezetéből, mondd el neki a saját problémáidat, kérd meg, hogy Ő is mondja el Neked az övéit, mindent beszéljetek meg, ilyenkor nagyon fontos, hogy közel álljatok egymáshoz, és ha elindult ez a folyamat, utána lehet vele lassan elkezdeni beszélni a fennálló problémákról, de semmiféleképpen Ne erőszakosan!!

A depressziós emberrel rendkívül türelmesnek kell lenni! Én most csak a saját példámból indulok ki, az alapján adom Neked ezt a tanácsot. Nekem ezek a dolgok jelentették a legtöbbet.

Sok szerencsét!

2008. febr. 3. 15:21

SZia.

És mit javasolsz arra a problémára, hogyha a velem élő, szerintem enyhén depressziós, de efelé szépen haladó szerelmem nem látja be, hogy problémája van, és nem akar segítséget kérni sehonnan? addig nem is tudok vele ilyesmit elolvastatni, amíg nem mondja ő ki, hogy változtatni akar. HA van ötleted (vagy bárki másnak) tényleg nagyon szeretném hallani! Mert már nehezen bírom látni

19. schumi
2007. dec. 11. 23:47

Helló!

Nem is tudom,rászántam magam hátha tudtok tanácsot adni,talán nem is jóhelyre irok.

A barátnőm tavaly november 9-én hagyott el.

Volt köztünk vita,veszekedés,de nagyon sok szép is történt velünk.Sokat gondolok Rá!

Nem múlik el hiánya,azt mondták,hogy az idő begyogyitja a sebeket.

Számomra ennyi idő után is ugyanakkora a hiánya,mintha csak tegnap ment volna el.

Azóta csak próbálgatok keresgélni társat magam mellé kisebb nagyobb sikerrel,de az első egy két randin már azon agyalok,mit keresek én itt vele.

Szinte alig várom,hogy hazamenjek.

Egyszerűen nem tudok mást szeretni.

Fáradtabban kelek,mint ahogy fekszek,égnek a szemeim,egyszerűen nem jó semmi.

De nem akarok senkit sem untatni,teszem a dolgom,de igazából nincs kivel ezt megosszam.

Ugyérzem leirtam magam,azt is tudom,hogy ez önsajnálat,pedig annyira vidám fickó voltam,s kiakarok ebből törni,fiatal vagyok még,33 éves,családot szeretnék,de mégsem sikerül olyasvalakit találni,kivel ezt megvalósitsam.

18. dundy
2007. nov. 3. 17:38
nálam 1 év alatt alakult ki, de tökre igaz a cikk minden szava.
2007. okt. 29. 16:43

én is igy lettem felnött!

gondolj bele hogy hogy élek,

mostanra már tele vagyo aggresszioval az ügyeimet

2007. okt. 29. 16:40
van aki már gyerekkorban is ilyen csak nem ismerik fel pl :maganyos nehezen köt ismerettseget baratsagot,zarkozott, ágybavizelös, félénk csendes un jo gyerek ....ezek a rossz szülök miatt vannak elfolytjak a gyereket kesöbb mar semmit sem akar csak azt amit töle elvárnak s meggyözödese hogy ugy helyes...mert ezt sulykollyak folyton bele
2007. okt. 23. 12:09

Mit tudtok róla? Ez valamilyen genetikai átok, vagy a körülmények hozzák, vagy a neveltetés, tehát mit lehet tudni az alapról?


Én nagyon ki tudok készülni két dologtól:

A folyamatos stressztől (férj és a jelenléte), s a váratlan megoldhatatlannak tűnő dolgoktól.


De van, amikor mindezeken lazán felülkerekedek.

14. caravell (válaszként erre: 13. - Lizmil)
2007. okt. 23. 11:27
Azt mondják, ha ilyenkor az aggodalmaid legyőzöd és új dolgokat viszel az életedbe (átrendezed a lakást, új útvonalon jársz dolgozni, változtatsz a megjelenéseden stb.) akkor pozitívan jössz ki belőle. Nem tudom, nekem még van néhány évem...
13. lizmil
2007. okt. 22. 16:28

Sziasztok'

A változókorba kerültem. Egyre több tünet jelentkezett nállam, többek közt észrevettem az állandó aggodalmat, félelmet és örömtelenséget is, remélem, hogy a klimax elmúltával ezek is elmúlnak. Irjatok Lizmil

12. caravell (válaszként erre: 8. - Aac9aafc80)
2007. okt. 18. 13:16
A változtatás nem csak Neked lenne fontos, gondolj a környezetedre is, ők is szenvednek ettől a problémától...
11. lamoni
2007. okt. 18. 13:10
Sziasztok. Én is átéltem ezt tavaly. Babát vártam, és elvetéltem, majd pár napra rá elvesztettem a munkahelyemet is. Én is a cikkben leírtak szerint éreztem magam. Nem volt kedvem semmihez, legkevésbé emberek közé menni. Sokszor sírtam, és nem volt kedvem még felkelni se. A férjem segítségével sikerült kilábalnom ebből, majd a nyaralással és egy új munkahellyel szabadultam meg végleg a depitől. Nagyon lényeges, hogy érezze az ember, hogy fontos valakinek, és szüksége van rá másoknak!!!
2007. okt. 17. 22:09
Most sajna megint aktuális lett,hogy magával a depresszióval foglalkozzak.Az egyik barátom apukáján-akit nagyon imádok-észrevettük a depresszió jeleit.Meghalt a felesége rákban három hónapja,nem eszik,már nincs kedve felkelni,már nem érdekli semmi.Nagyon félek,hogy nem fogok tudni segíteni neki.
9. 200a1d39d3 (válaszként erre: 8. - Aac9aafc80)
2007. okt. 16. 20:29

Kedves Marcsika26!

Képzeld én is januárban szűltem,csak én 1 évvel korábban 2005-ben,mint te.Depis időszakaim sajna nekem is vannak,néha ok nélkül nincs kedvem,úgy érzem belülről megfojt valami,és olyankor ordibálok.Az a szerencse az egészben,hogy párom nagyon nyugis ember,és a nyugalma engem is megnyugtat,ezért ma már nagyon ritkán akadok ki.Szép estét!

2007. okt. 16. 19:08
Nálam azóta tart amióta megszületett a kisfiam 2006 január. Először nem vettem,komolyan,de már nyakig benne vagyok a depiben.De változtatni sincs kedven,mármint segítségért fordulni, illetve változtatni. Körforgás szerűen megy. Reggel felkelel nyugisan, estére ordibálok,kiborulok,török,zúzok,türelmetlenkedek....
7. 19d3364658 (válaszként erre: 6. - Caravell)
2007. okt. 16. 17:19
Igazad van, de csak úgy nagyjából szerettem volna ismertetni a fontosságát és komolyságát a témának.
2007. okt. 16. 14:04

Jó a cikk, de hiányolom belőle a szezonális depresszióra vonatkozó információkat, ami elég sok embert érint. (én nem tudom szakszerűen kiegészíteni a cikket, mert nem tudom pontosan - a napfény hiánnyal, vitamin hiánnyal stb. függ össze) de érdemes lenne utána nézni.

Egyszer pedig olvastam egy cikket az omega3 zsírsavak depresszió elleni hatásáról, az is érdekes, meg van direkt fény-terápia is.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook