A barátnőmmel jövőre össze akarunk költözni, de a szülők hallani sem akarnak róla! (beszélgetés)
én a párommal 10hónapos voltam mikor összeköltöztünk. Nekem sem akarta a szüleim hallani a dologról, de már elötte 1hónappal közöltem velük, hogy már önálló életet akarok kezdeni és hogy mikor költözöm. Azóta 1év telt el és jóban vagyok szüleimmel is és járnak látogatóba is. Csak be kell nekik bizonyítani, hogy már érett vagy és, hogy talpra csak így tudsz állni
Soha nem értettem, hogy 1 szülőnek miért kell ilyen mélységig beleszólni 2 felnőtt ember életébe...
(lehet majd akkor értem meg, ha nekem is ilyen korú gyerekem lesz, de ha igaz az, hogy leutánozzuk szüleink példáját, akkor még akkor sem)
Azért ne szomorkodj, lehet, hogy csak időre van szüksége. Rémes dolog a távkapcsolat, de bírd még ki, biztos változnak a dolgok. És ha beleegyezik, szépen el kell beszélgetni a szülőkkel, elmondani, amit éreztek, hogy ne aggódjanak, van állásotok, stb. A szülők biztos aggódnak, azért ellenkeznek! Én is nemsokára költözök a barátomhoz, de előtte még hosszú beszélgetéseket folytattunk anyuékkal és szerintem még fogunk is addig.
köszi Lillkó , de már mind 1
olvasd a 23. hozzászólásomat !
nem tudom mennyi idösek vagytok de azt gondolom nem a szüleivel akarsz összeköltözni hanem a lányukkal!Ha pedig minden rendben lesz meg fog enyhülni a szivük,amint látják hogy a lányuk boldog!Ez csak az én véleményem!!Sok sikert:)
:( :( :( :(
a barátnőm kijelentette hogy nem akar velem össze költözni
de azért köszi a biztatást :'(
teljesen igazat adok neked.Ha el tudják tartani magukat és a szülők is látják,hogy minden rendben előbb utóbb beletörődnek majd.Egyébként meg ejteni kell egy darabig a témát és majd újra szólni ha már költözni akarnak.
Az jó, bárcsak nekünk is így összejönne!
18-éves voltam befejeztem az iskolát és még azon a nyáron elvett feleségül és oda költöztünk a szüleihez. 3-év után sikerült egy kissebb lakást vennünk.
Akkor kell összeköltözni, ha nem kell a szülőktől szívességet kunyerálni. Akkor meg mindegy, hogy miről akarnak hallani.
köszönöm imibolya
nem fogom feladni, boldog vagyok ezzel a lánnyal,
akkor azt mondod hogy 18-19 évesen már jegyesek\házasok voltatok ?? mikor költöztetek össze ???
A férjemet 16-évesen ismertem meg,350-km re laktunk egymástól az ő szülei nem akarták ,hogy járjon hozzám, de ő akkor is jött minden második hétvégén két éven keresztül.Majd két- év után feleségül vett és azota is eggyütt vagyunk 3szép gyermekünk van.Szerintem ne add fel.
Bizony nehéz dolgok ezek! Én a lányommal kényszerültem albérletbe mivel elköltöztünk az apjától. Nem bírtam már ahogy a lányommal viselkedett. Mintha nem is az apja lett volna. Pedig büszke lehetne a lányára. Szóval nehezen éltünk. A lányom középiskolás volt, de nagyon megértő. Nem volt követelőző, megelégedett a piaci ruhákkal. Azóta ( 42 évesen ) újra férjhez mentem, Ő külön él a barátjával, mindkettőjüknek nagyon jó állása van és boldogulnak. Persze még így is sokat segítünk nekik ami nagyon boldoggá tesz!!!!!
Ezzel a részével viszont már a szülőknek kell megbirkózniuk.
Ahogy lett biztos állásom én is lepattantam otthonról. Nagyon kemény volt. A barátom is hozzám költözött, ő akkor még fősulira járt. Egyedül fizettem a rezsit meg mindent a 4 órás fizetésemből. Hosszú évekig nem volt tv-m, turkálóból öltözködtem, stb.
Akkor fordult jobbra a dolog, mikor már a barátom is végzett a sulival, dolgozott és én is 8 órás lettem.
De volt 4 nagyon kemény évünk, de boldogok voltunk :-)
A szüleim meg belenyugodtak, hogy már a saját életemet élem.
Teljesen egyetértek Veled!!!!!! Amíg nem rendelkezik az ember saját jövedelemmel addig miből tudná kifizetni az albérletet, rezsit és még élni is kell valamiből!!!! Be kell fejezni az iskolát, munkát találni aztán jöhet az összekőltözés. Persze így sem lesz egyszerű, mert igen sok kiadás lesz!!!!! Valószínünek tartom, hogy a szülők is e miatt nem örülnek az összekőltözésnek.
Hát akkor, bírjátok ki valahogy ezt az időszakot. Aztán ha van realitása már jöhet az összeköltözés.
A szülők meg majd megbékélnek, azért szülők :-)
Még nagyon fiatalok vagyunk, 18-19 évesek, jövő nyárra már mindketten elvégezzük a sulit, lessz szakmánk, és már csak munkát kell keresni.... aztán majd alakul valahogy
nagyon nehéz ma albérletben lakni. én 97-2000ig laktam albérletben. inkább maradtam volna a valagamon anyáméknál. ma is bánom.... ma sem lábaltam ki belőle anyagilag. akkor sem kerestem jól, ma sem keresek jól. hónapról hónapra élni a semmiből, hogy nem tudtok sehova menni, csak otthon lenni ketesben... nagyon nehéz hosszú távon. nekem ráment a kapcsolatom is az albérletre. de mondjuk azt nem bánom. Gondolom, ti nem 2-3 évig akartok együtt élni....
Miből fizetnétek az albérletet? Van saját jövedelmetek? Mennyi idősek vagytok pontosan?
Ez mind-mind számít.
Mert ha elmúltatok 18 és el tudjátok tartani magatokat, akkor a szülőknek le kell nyelniük a békát.
Amíg viszont ők tartanak el, addig az ő szabályaik szerint kényszerültök játszani.
Őszintén sajnállak titeket... Mi most a házassággal vagyunk így, az én szüleim hallani se akarnak róla, pedig már az eljegyzés is megvolt, lassan egy éve...
Én is távkapcsolatos vagyok, igaz, most már csak az év egy negyedében...
Mi úgy intéztük el ezt, hogy a páromhoz mentem tanulni. Igaz, nem lakunk külön a szülőktől, de legalább együtt vagyunk...
Kívánom nektek, hogy sikerüljön a dolog! :)
Szerintem majd olyan körülmények között hozzátok fel újra a dolgot, ha majd saját magatok tudjátok finanszírozni az albérletet.
Köszönöm a tanácsokat.
És szerintetek hogyan hozzuk fel ujra a témát??
Az én szüleimmel nincs gond, ők megengednék, mindig mondom nekiek hogy jövőre költözök :D
De a barátnőm anyukájánál most szóba jött a dolog , és egyből azt mondta hogy szóba sem jöhet .... (pedig Ő az engedékenyebb)
Jövőre már közelebb szeretnénk kerülni,
hogy hozzuk fel ujra a dolgot ? milyen körülmények között ????
Még nagyon fiatalok vagytok a szüleitek valószínűleg aggodnak. Sok szülő nehezen engedi saját útjára gyermekét. Beszéljétek meg velük, engedjenek el, így kipróbálhatjátok milyen az együttlét. Nyugodtan, higgadtam beszéljetek szüleitekkel, biztos megértenek.:) Sok sikert:)
Igaz hogy fiatalok vagytok,de próbáljátok meg.
Lakva ismeritek meg egymást igazán.Majd akkor eldől,tényleg egymásnak vagytok-e teremtve.
Nem mindig kell a szülőkre hallgatni,bár ők valószínűleg csak óvni akarnak benneteket.Tegyétek azt,amit igazán szeretnétek.De azt tudnotok kell,az élet nem mindig habostorta.
Sok boldogságot!!:)
Mondjátok meg nekik, hogy adjanak nektek egy lehetőséget, hogy kipróbáljátok milyen együtt. Ha beválik, mindenki örül :-))), ha nem akkor meg legalább Ti is tisztán láttok majd.
Szia mindenkinek.
Szerintetek mit csináljunk ? Mit tegyünk hogy közelebb kerüljünk egymáshoz ??
kb 120 km van köztünk ...
és az utazás nagyon költséges .....
én mennék albérletbe a barátnőm városába, de egyedül meg lehetetlen fizetni ....
a szülők meg nem engedik hogy össze költözzünk, közösen fizessük a rezsit, stb .....
SEGÍTSETEK !!!
tanácsokat várok
Melyikőtök szüleinél akartok lakni?
Ha önállóan akkor ne zavarjon a dolog.
A barátnőm és én jövőre össze akarunk költözni, hogy többet együtt legyünk (távkapcsban élünk). De a szülők hallani sem akarnak rólla! :( :(
További ajánlott fórumok: