"A baba csak biztos helyre születhet!" (beszélgetés)

Inkább, menyél bulizni !!!

Anyukádnak is elmered mondani??

És egy csomó felmenőjét az ember még csak nem is ismerte soha...mit várhatunk a jövőtől, jobb nem is tudni?

Megtanultam kívülállóként nézni néha önmagamat is.

Sokszor olyankor röhögök magamban. (Pedig nem is is iszok:)))

De azért az anyukája rendesen belevauzott a magánéletébe, nem?

Ment a negatív kampány ellened, azt benyalta.

Az én nagyanyám is pont ezt csinálta, csak neki még a lányai is besegítettek...

Rengeteg befolyásolható ember van, aki sosem iszik, de legalábbis nem válik a rabjává.

Ez nem fekete-fehér.

A depresszió szinte mindig megjelenik, kérdés, hogy melyik volt előbb.

Az meg, hogy mi lett volna, sose fogod megtudni.

Hát az, hogy az alkoholista ember befolyásolható?...

Vitatkoznék,mert az én volt férjem minden volt csak nem befolyásolható, legalábbis általam. Ő inkább a büszkébb társaságba tartozott aki szeretett fizetni, ezzel mutatva, hogy ő tehetős és nem elfogadta a mások ajándék piáját. Ha nem volt pénze inkább nem ivott. De könnyen szerzett magának pénzt, mert talált egy kis maszek munkát amit nem kellett nekem bevallani és már megvolt a "borravaló". Otthon, ha megkértem valamire csak reggel lehetett számítani rá, és csak addig ameddig el nem sétált egy kocsma előtt. Az a legnagyobb baj az alkoholistákkal, hogy ha egy pohárkával isznak, nem tudnak megálljt parancsolni maguknak.

Az alkoholizmus hátterében a GYENGESÉG ÉS a BEFOLYÁSOLHATÓSÁG áll.

Pont.

Anyunak akkor már depressziója volt az biztos...az alkesz férje miatt, akitől nem vált el idejében...

Nos, az itatásról meg csak annyit, hogy ha ő egyedül élt volna, vagy egy nem alkoholistával, akkor valószínűleg nem vásárolgatott volna be magának piát, és eszébe nem jutott volna, hogy.

Előtte leélt egy fél évszázadot anélkül hogy egy kortyot is igyon.

De vajon apám alkoholizmusámak hátterében mi állhatott, amikor 20 évesen soproni egyetmistaként nekiállt tartani az iramot az erdészcimbókkal???Már akkor ő masszív depiben volt?

Na ezt magyarázd meg légy oly szíves.

nem semmi, ja...

de a sztori fonákja azért mégis csak az amit nem írtam még le, mert nem tartottam lényegesnek

szóval, amikor már felnőttem és kirepültem (20 évesen fősulira mentem Bp-re)apám elkezdte itatni anyámat, hogy kussoljon és ne szidja.

Anyám gyerekkora óta szívbeteg volt, kemény gyogyókat szedett a ritmuszavarára, szóval a mája kapta rendesen...

tehát elég volt neki 3-4 év söröcskézés, hogy májzsugora legyen.

Apámnak 50 év masszív italozás meg se kottyant, kutya baja a májának, csak elhülyült.

A gyomra ráment azért, sokat volt gyomorvérzése, de él és virul, 70 éves.

Végül anyám halt meg 66 évesen májzsugorban.Iszonyatos szenvedések közepette.

Ezt hívják úgy hogy a sors fintora.

Az egyetem nem véd meg az alkoholtól :((

Nem semmi történet a tietek sem!

ja, és a dolog pikantériája, hogy a külvilág felé persze el kellett játszani a tökéletes értelmiségi család benyomást...

apám neve előtt ott a DR.

4 diplomája van....

kedves Judytim,

méghogy nincs tanulság a sztoridban???

Dehogy nincs:az ember alapvetően nem változik meg. Senkiért és semmiért. Pláne ha az ALKOHOL is segít neki. A legjobb dolog amit tehettél, hogy elhagytad az uradat, ezzel a gyerekeidet véded.

Tudom mit beszélek. Az én anyám naiv volt és azt hitte, apám majd megváltozik. 1969-től egész a tavalyi haláláig hitte ezt róla...

Na persze. Az utolsó mentsvár a válás előtt én voltam még 1978-ban, apám megfogadta ha kislánya születik...,majd minden más lesz.(a bátyám ekkor már 8 éves volt).

Végül anyám ráunt, és ráhagyott mindent. Igaz, apa sose volt agresszív, csak hazajött részegen ledőlt és aludt, nem bántott bennünket.

De nem is foglalkozott velünk.

Mindketten a bátyámmal sérültek vagyunk, lelki értelemben.A bátyám pont olyan szar apa lett mint apánk, és persze ő is inni kezdett.Nekem kell még az ő fiát is istápolni.

Tavaly júniusban született a kislányom, anyám pedig 5 hétre rá meghalt. Apám majdnem elitta az összes pénzt amit hagyott ránk, a gyerekeire, végül sikerült leszednem a közös bankszámláról, ami megmarad (400 ezer 2 hónap alatt elúszott).Az özvegyi nyugdíja ami 160 ezer volt se elég neki. Most a közös költség elmaradás miatt jelzálog kerül a lakásra, épp a maradék örökségünket próbálja elinni...

Amikor nyáron felhívott hogy adjak pénzt, és nem kapott, kitagadott. Az unokáját május óta nem látta, de nem is érdekli.

Mindennap sírok, anyám miért nem tett még életében valamit!Mindig azt mondta, "kislányom, neked legalább van apád"!(ő hadiárva volt)

De jó, hogy van apám, de tényleg.

ALKOHOLISTA EMBERTŐL AZONNAL ELVÁLNI ÉS MESSZE MENNI TŐLE!!!!Ne is engedd a gyerekeidet a közelébe, jobb ha nem is tudnak felőle semmit.

Én is mindenképp egyet értek azzal, hogy érdemes még egy esélyt adni, ha a másik tényleg megérdemli. És ezt kell jól felmérni, hogy tényleg megérdemli-e? Sokan csak szeretnének hinni abban, hogy van értelme, de belül ők is érzik, hogy nincs.

Egyszer egy barátnőm a férjével kapcsolatban azt mondta, hogy ő azt remélte, hogy működni fog. Mire közöltem vele, hogy nem remélni, meg hinni kell, hanem tudni. Persze, semmiben se lehetünk 100 %-ig biztosak, de azt gondolom, ha csak reméljük, hogy valami jó lesz, az már rég rossz.

Persze és átesnek a ló túloldalára, ami viszont ugyanaz, csak más előjellel. Biztos, hogy nagyon nehéz megtalálni az arany középutat, ha nem olyan példa volt az ember előtt gyerekkorában.

Éppen ezért gondolom inkább jó példának azt, hogy ad az ember még egy esélyt a másiknak (bár az mit sem ér, ha közben nem segíti őt nap mint nap abban, hogy élni tudjon vele - persze ha a másik hagyja), hiszen ezzel azt az üzenetet küldte a gyermekének, hogy igenis van probléma, de megpróbáljuk megoldani. Csak akkor válunk-menekülünk-lépünk ki, ha megpróbáltuk, de nem sikerült. Azaz nem azt sugallja, hogy valami nem ment, úgyhogy csá, leléptem, nem küzdök érte. Mert mostanában sajnos ezt látom gyakoribbnak.

Egyértelmű, nincs két egyforma kapcsolat, így nincs általánosan megfelelő megoldás sem a problémákra. Én kifejezetten arról beszélek, amikor lépne valaki, de nem mer és ráhúzza a gyerekre, miközben éppen a maradással tesz neki rosszat.

Nem a cikkben leírt történetről beszélek, szerintem természetes, hogy az ember ad még egy esélyt a gyereke apjának, főleg, ha még azért ő is szereti - ha nem is úgy, mint az elején.

Vannak ezek a szólások, hogy:

Zsák a foltját..., meg Isten nem ver bottal stb.

Azért ezek se véletlenül születtek:)

Valószínűleg nagyon sok múlik a gyermekkori alapokon, hogy kinek, hogyan sikerül később a párválasztás, nem egyszerűen véletlenek sorozata. Ennek is megvan a maga pszichológiája, hogy kiket vonzunk, kik vonzanak bennünket. Az is egyéni, hogy kit mennyire vakít meg a szerelem. Nem mindenki kapcsolja ki az eszét egy kis derék alatti bizsergés miatt...

Csajok, erre nincs recept!

Egyszerűen más kívülállóként értékelni egy helyzeteté s más részleteiben ismerni belülről. Meg aztán mindenkinek más a személyisége, igénye, tűrőképessége.

Mondjuk az tény, hogy egy olyan kapcsolatban, ahol nincs harmónia, nehezen elképzelhető egy harmonikus gyerekkor...

Pontosan. Nő is van ilyen, nem is kevés. Ha férfi lennék, felháborodnék az ilyen általánosításokon, mint ahogy akkor is teszem, ha azt mondják, hogy minden nő k...

A férfiaknak is van lelkük, azért, mert valaki találkozott egy-egy csélcsap férfival, nem értem miért kell mindig őket hibáztatni mindenért. (Ez szintén nem a cikk esetére vonatkozik :))