80 kg súlyfeleslegem van. Nem tudom, hogyan álljak neki... (beszélgetés)

Zab gyakorlatilag semmivel nem jobb a kenyérnél fogyás szempontjából. Elég sok benne a ch, glikémiás indexe alapból sem alacsony, hevítéssel ez csak romlik. Nagyszemű zabphely vízbe áztatva éjszakára (esetleg cm növényi tej), olajos magvak, magvaj, ahogy még úgy ahogy megfelel. Engem viszont így puffaszt. Hevítem, majd hűtöm, így nem tudom milyen a gi, de gyorsan éhes vagyok tőle:D Házi tk kenyér vagy bolti magas rosttartalmú kenyér saját készítésű zöldségkrémmel, nyers zöldségekkel sokkal laktatóbb. Zabot csak akkor fogyasztok, ha nagyon korán megyek dolgozni és csak arra van időm, hogy gyorsan belapátoljam az előző este legyártott kását.

Ettől függetlenül nem rossz étel és a margarinos felvágottas kenyérnél, péksütinél nagyságrendekkel jobb, de nem csodaszer. Mint ahogy semmi sem, sajnos:(

Ó, ó! Ez esetben valami ehhez hasonló vallomást írhattál volna:

„Kilátástalan élethelyzetben vagyok, nem találok kiutat, megoldást, segítséget. A bajt fokozza, hogy evéssel kompenzálok, ami miatt 80 kg plusz jött rám, amivel szintén nem tudok mit kezdeni.”

Egészen másfajta kommenteket olvashatnál.

Pár évvel ezelőtt egyik idős rokonomnak csípőműtétre volt szüksége de úgy vélték az orvosai, hogy kisebb súllyal könnyebb volna átesni a műtéten. Úgy fogyjon, hogy a fontos tápanyagok ne legyenek hiányosak. Dietetikus azt találta ki, hogy normál reggeli és vacsora mellett az ebédje sóban- vízben főtt krumpli legyen. Egy hónap alatt lement 8 kiló/ ha jól emlékszem/ . Azt követően bővítették az ebédet főtt tojással, salátákkal. Egy ilyen étrend tartható lehet minden számolgatás és csodapirula nélkül ,kezdésnek.

Egyetértek azokkal akik írták, hogy egy pszichológus és dietetikus is segíthet. Legalább abban, hogy a motiváció megmaradjon . Sok sikert kívánok hozzá!

Az, hogy edd csak meg a húst, ha undorodsz is tőle, az hülyeség, akárki is mondta. Nekem van olyan orvos ismerősöm, aki több mint 70 éve született, mégis azt mondta, hogy van olyan ember, akiből hiányzik egy olyan enzim, ami a hús emésztéséhez szükséges, azért undorodik tőle és nem tudja megenni. És azt is tudja mindenki, hogy húsmentes étrendet is ki lehet alakítani úgy, hogy teljes értékű legyen, csak nehezebben, mint hússal. De nem lehetetlen!

Hozzáteszem, hogy én nem vagyok vegetáriánus, sőt... A paprikás csirke és a rántott hús a kedvenceim :)

Szóval, kedves vallomástevő, kaptál egy csomó használható és segítőkész tippet, csak válogatni kell köztük. A legfontosabbat te is felismerted, hogy nem a túlsúly az alapprobléma, az csak következmény. Elsősorban az alapproblémát kell kezelni, de aztán a túlsúlyt is, ha nem akarsz idő előtt belerokkanni vagy belehalni, mert ez életveszélyes állapot. Nekem "csak" 30 kiló pluszom van, de ez is életveszélyes, és tudom, milyen nehéz elkezdeni, pláne mikor sokan lenézik az embert (nem a súlyért, másért), és elrontják az örömét. Nekem most sikerült váltanom és kiszabadulnom a mérgező környezetből, de azért nem olyan egyszerű. Átéltem, mikor vagy vigasztalásul eszem, vagy azért, hogy tudat alatt büntessem magam, hogy úgysem tudok lefogyni és nem is érdemlem meg... Jó, ha te minél előbb megszabadulsz ebből, mert ha ne adj Isten infarktust vagy stroke-ot kapsz, annak hiába mondod, hogy te csak el voltál keseredve... Találtam egyszer egy cikket arról, hogy az ember sokszor önvédelemből építi maga köré a zsírt, és igaza adtam a cikknek, magamat illetően is. Itt is említette ezt valaki.

Szóval ne add fel, keress pszichológust, obezitológust, dietetikust, és addig járj, amíg nem találsz egy olyat, aki használható tanácsot ad neked. A használható nem feltétlenül olyan lesz, ami tetszeni fog neked, de pl. az ilyen húsevés kényszerítésre gondoltam, ami nem használható. Zöldséget viszont szerintem annyiféleképpen el lehet készíteni, hogy azt meg tudod szeretni, ha muszáj. De már az is jó, ha nem undorodsz tőle, csak nem ízlik annyira. Az embernek egyébként fogyózás közben az ízlése is változik.

És keress magadnak olyan társaságot, ahol nem teszik tönkre az örömödet és az önbizalmadat. Annyi mindent lehet csinálni, akár olyan hobbit keresni, ahol olyanokkal találkozol vagy legalább neten beszélgetsz, akiket hasonló dolgok érdekelnek, mint téged. Az össze tudja hozni az embereket, és ott nem az fog számítani, hány kiló vagy, hanem hogy értesz a témához és másoknak is tudsz érdekeset mondani. Ez is szükséges az ember lelkének. Pl. én állatos csoportokba léptem be a facebookon, és nagyon jó beszélgetések születnek, érdekes dolgokat tud meg az ember másoktól, néha meg ők tőlem, és ez nagyon jól tud esni.

Ez egy kivételes fórum, mert itt mindenki jószándékúan segíteni akar neked. Nem megmenteni, hanem segíteni. Ezek szerint ismeretlenül is fontos vagy nekünk :) Kezdd el, kérlek! És nagyon örülnék, ha pár hónap múlva találnék itt tőled egy bejegyzést, hogy képzeljétek, jobban érzem magam a bőrömben, tudok örülni és lefogytam valamennyi kilót és folytatom :)

Nyomtam egy szívet.

Lényegében az egész mondandóddal egyetértek. Ezért nem is ragozom tovább.

Még annyit, ami valamelyest a témához tartozik: nem is olyan régen valaki (egy férfi) megjegyezte, hogy „jól áll neked ez a kis plusz súly”. Hát, kinek ne hízelegne az ilyen megjegyzés? Ráadásul tudom, hogy tényleg őszintén mondta, nem hízelgésből, nem is iróniának szánta (lehetett volna akár mindkettő). És igen, jól esett, de tudom, hogy nekem magamnak kell megálljt parancsolnom, mert tovább nem hízhatok. Mert könnyen mennek fel a kilók, és attól, hogy valaki azt mondja, nincs gond, jól áll - később igenis gond lehet, és már nem állna annyira jól.

Jól írod: eljön az a pillanat, amikor ki kell mondani, hogy ELÉG. Úgy bizony.

Nézd, nem tudom, hogy mennyibe is kerülne az a „méregdrága” szuri, amit a doki „rád akar sózni”, mert nem ismerem az anyagi lehetőségeidet, és nem is rám tartozik. Nem vagyok a helyedben, így nem tudom, mit tennék, ha nekem lenne ennyi súlyfeleslegem. Viszont ha rám igaz lenne mindaz, amit itt megtudtam rólad, még az is lehet, hogy mérlegelnék egy ilyen megoldást, ha már senki és semmi más nem segít. Mondjuk azt azért állítom, hogy idáig el sem jutnék, és tényleg nem tudhatom, hogy neked anyagilag mennyire lenne megerőltető ez a próbálkozás.

De most vissza az indító beszélgetéshez:

„80 kg súlyfeleslegem van. Nem tudom, hogyan álljak neki fogyni. Undorodom a hústól, zöldbabtól, stb. A tészta és kenyér, amit meg tudok enni. Tropák az ízületeim. Évekig tartana, nem lesz kitartásom. Normális testem soha sem lesz már, ez sem motivál.”

Húson, zöldbabon, tésztán és kenyéren kívül számtalan étel van.

Azt írod, hogy nem lesz kitartásod. Eleve eldöntötted, hogy nem lesz. Ez nem jó hozzáállás.

Az, hogy ezek után nem lesz „normális tested”, ezért nincs motivációd - hát bizony, itt is csak a negatívumot látod. Pedig még most sem lenne késő, de tényleg azt látom, hogy nem megoldásra törekedsz, csak kifogásokat gyártasz. Így tényleg nem megy.

Megértelek; a kálváriádon én is keresztülmentem, mint oly sokan mások.

Normális test? Szerintem (majdnem) mindegy hogyan néz ki, a lényeg, hogy egészséges legyen. Motiváljon az, hogy könnyíts az ízületeiden, és ne szerezd be a túlsúly többi „hozományát”! Hidd el, ha rátalálsz valami olyan módszerre, amiben kicsit is bízol, lesz kitartásod és az eredmény nem marad el. Az igaz, hogy sok hónapig fog tartani, de hiszen a 80 kg se pár hét alatt kúszott fel. Talán segítenek azok a gondolatok, amiket leírtam ezzel kapcsolatban.

[link] [link]

Én nem lovagolok semmin, főleg, hogy tőlem aztán 120 kiló pluszt is cipelhetsz magaddal, csak érdekel.

Bár a válaszaidból ítélve, nem érdekel téged a megoldás, mert mindenki csak okoskodik, aki nem érti, hogy jutottál el idáig.

Az étkezési zavar az egy dolog, az, hogy nem akarsz kilépni egy mérgezó környezetből az már megint egy másik.

De továbbra is azt gondolom, hogy ha csak annyi telik tőled, hogy sajnálod magad, és nem is akarsz tenni érte, akár egy pszichológus segítségvel, akár máshogy, akkor nem zavar téged ez eléggé.

És hát a családban is van ilyen, kb pont annyi felesleg van rajta, mint rajtad, csak ő férfi, ami pont mindegy is. Mivel elég közeli családtag, én az eljében még próbáltam mindent megtenni, orvosokat kerestem, kórházat ahova befeküdhet, ami meg is történt, de láthatóan ő is olyan volt mint te, igazából nem akart tenni érte semmit. Most ott tart, hogy konkrétan csak oda tud elmenni, ahol a kapuban tud megállni, még orvoshoz sem, csak taxival, vagy ha valaki elviszi. Én ezt végignéztem, és most is értetlenül állok előtte, mert ráadásul egy tanult, inteligens ember, nem tudom felfogni, hogy OK, hízik, lecseréli az első ruhatárat, a másodikat, a harmadikat, de nincs egy pont, ahol nem más miatt, hanem maga miatt, vagy amiatt amit a tükörben lát, azt mondja, hogy elég? Bár az is igaz, hogy elrettentő példának elég jó...

Tudom, megint az lesz, hogy te szegény, és én rohadék, de a szülőkkel, környezettel takarózni, miközben az ember nem tesz semmit, csak falja az ételt, addig én mindent tudok, csak sajnálni nem valakit. Szánni annál inkább.

Rengeteg fórum, blog, csoport van, ahol segítenek egymásnak, akik ezen átmentek (nem az okoskodók, ahogy minket nevezel), de tégen ez a vonal sem érdekel.

Kívánom, hogy megéld még azt az időt, amikor eljön az a pillanat, hogy kimond, hogy ELÉG.

További szép napot, és jó étvágyat :D

Évek óta keresek szakembert. Nincs.

Az endo dokim csak egy méregdrága szurit akar rámsózni, amitől nem leszek éhes, ennyi a segítség. DE NEM AZ ÉHSÉG A PROBLÉMA!!! Úgyhogy azt köszönöm, de nem kérem.

„Mindenki csak azt látja a történetben, hogy zabálok és azt a tanácsot kapom, hogy ne zabáljak.” Ki mindenki? Itt senki nem írt ilyeneket. Senki nem írta, hogy te zabálsz, és senki nem azt tanácsolta, hogy ne zabálj. Ilyenek itt nem hangzottak el. Lehet, hogy a környezetedben már igen. De ha így van is, hidd el, hogy egyáltalán nem biztos, hogy nem motiválni szeretnének téged ilyen szövegekkel arra, hogy tényleg fogyjál.

De most tényleg kérdezem: neked segít az, ha valaki szelíden vigasztal? Jobb neked lelkileg? Segít megindítani abba az elhatározásban, hogy esetleg szakember segítségét kérjed? Hogy végre elindulj a fogyás útján? Mert ha nem segít, akkor csak neked kell megtalálnod a megoldást, és addig ütni a vasat, amíg nem késő. Mert mi lesz, ha tovább nő a súlyod? Tovább feszülsz, még több kenyeret és tésztát eszel? Még jobban belesüppedsz a tehetetlenségbe?

Ha egyedül nem megy, kérd szakember segítségét, mert ez nem mehet így tovább!

Nem tudok egyetérteni. Itt nem cirógatás kell, mert attól nem fog nekifogni az életmódváltásnak, hogy valaki/valakik az együttérzésükről támogatják őt.

Értem az empátiát is, persze. De éppen azt írtam, hogy itt a fórumindító még csak kemény véleményt sem kapott. Senki nem kritizálta őt.

Abban igazat adok neked, hogy ezzel a hozzáállással valóban nem fog működni a fogyás a fórumindítónál.

Továbbra is az a véleményem, amit már írtam lentebb: életmódváltás lenne a megoldás, és azoknak a fórumozóknak a tanácsaiból lehetne válogatnia, akik minden cirógatás nélkül hasznos tanácsot adtak neki.

De most is azt mondom: a fórumindító eddigi megnyilvánulásaiból számomra az jön le, hogy inkább csak a vélt támadásokra reagál. Úgyhogy nálam ez passz.

Mivel még nincs túl sok hsz, végigolvastam az eddigieket.

Értem én, hogy ez „csupán” egy vallomásból indult és a hsz-ek miatt vált fórummá. Azt is értem, hogy a fórumnyitó csak ki akarta írni magából a gondolatait. Arra viszont bárki - aki kiír egy vallomást - számíthat, hogy lesznek reakciók. Olyanok is, amilyenek nem a kedvére valók.

Hozzáteszem: az eddig olvasottak alapján állítom, hogy itt senki nem rosszindulattal, fröcsögve szólt hozzá a témához. Senki nem szólogatott be senkinek. Az pedig, hogy nem mindenki cirógatja fórumnyitónk lelkét - hát engedtessék már meg, hogy ne cirógassa! Mindenkinek más a véleménye erről a hízáshelyzetről, a súlyfeleslegről és annak kezeléséről, megoldásáról. Egyébként pedig nem is mindenkinek tesz jót, ha cirógatják a lelkét ahelyett, hogy még ha kicsit keményebben is, de megmondják a véleményüket. Egyébként itt még csak szó sincs kemény hsz-ekről.

Véleményem szerint ebben a témában a fórumindítónak éppen nem a sajnálkozókra, sokkal inkább azok véleményére l e n n e szüksége, akik életmódváltásra buzdítják. Láthatóan a fórumnyitónak nem erre van szüksége, hiszen támadásnak érez minden jó tanácsot.

A Turbó diéta, a szétválasztás egy ideig működik, de akkor sem a zsír fogy. A youtube tele van teljesen ingyenes, ennek ellenére jó dolgokkal. Haris Éva, Lakatos Péter, Rácz András mind nagyon értenek a táplálkozáshoz, tonnákat varázsoltak már le emberekről. Ha csak néhány dolgot kipróbálsz, amit tanácsolnak, elindul a siker, ami motiválni fog.

Az éhezés egyébként jó dolog. Nem vagyok szakember, és nem diagnosztizálok, de a leírtak azt súgják, hogy védelemből építed magadra a zsírt, egyidejűleg azzal is kellene kezdened valamit. Addig fognak baszakodni veled, amíg hagyod. Ez ügyben is találsz hasznos dolgokat a youtube-on.

Ez nem igaz, hogy nem lehet semmit enni. Pont elég embert láttam lefogyni, magam is közéjük tartozom. 58 kilósan nagyon kövérnek éreztem magam a 165 centimhez, és az összes csodadiétával megpróbáltam lefogyni, aminek 85 kiló lett a vége és inzulinrezisztencia.

Aztán beleástam magam, dobtam az összes párolt rizs-natur csirkemell kombót és a kalóriaszámlálást, meg a 160 gr-os csodadiétát.

Semmi helyett nagyon sok mindent lehet enni, de sok mindent tényleg nem. A mindent lehet, csak kevesebbet, nem mindőségi fogyás, és nem a zsír fogy. Tök mindegy hány kiló egy ember, a testkompozíció a fontos. Lehet valaki 60 kilósan is zsíros, és 70 kilósan is izmos, jobban kinéző. És igen, fejben dől el. Mert ha eldöntötted, akkor ellen állsz az illatos, ropogós kenyérnek, tortának.

Sajnálom, hogy ilyen rosszul érzed magad! Az étel ad némi múló boldogságérzetet. Szerintem neked most nem a súlyoddal kellene foglalkoznod, hanem a lelkeddel. Ha azon a fronton sikerülne elérni egy jobb helyzetet, a többi már könnyebben jönne. Én is ajánlom az Éhes lélek című könyvet. Neked nagyon érdemes lenne elolvasni.

(Azt csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy ha nem szereted a húst, ott a vegán (teljes értékű növényi) étrend, ami egészséges, finom és karcsúsító.)

Szia Fórumnyitó!

A problémád - amiről itt még nem esett szó ugyanaz mint az enyém, csak én hamarabb felismertem. Illetve én felismertem. Kisebb a feleslegem mint a tied, de ez most lényegtelen.

Feltételezem ismersz valamennyire, ha nem, kélek nézzél bele néhány hsz-embe. Ennek tükrében írj rám magánban. Ígérem nem fedem fel ki vagy, és mutatok egy igazán értékes és általad hasznosítható információt. Előljáróban: nem akarok megvetetni veled semmit. Bár nem kérted, de egy vallomás kiírásával lehet arra számítani hogy lesznek hozzászólások/beszólások. Én szívesen megosztom veled amit tudok, de nem ebben a beszólogatós közegben. Mit veszíthetsz?

Miért hibáztatás, ha megkérdezik, hogyan jutott el 80 kg túlsúlyig? Az nem egy-két hónap alatt történt.

Miért csak most kap észbe?

Mindenkinek más adhat motivációt. Van akinek egy betegség, van akinek az élelmiszer áremelkedés segít a döntésében. Vannak akik szeretnék még látni az unokájukat...

Van egy ismerősöm aki komoly túlsúllyal küszködött. Igazából nem is küszködött mert nagyon nem láttam, hogy küzdene ellene. Ha ki is próbált diétákat nem látszott rajta. Neki a hiúság segített. A túlsúly valamiért nem zavarta, de egyik évben kiütései lettek a testén. Allergiás lett bizonyos élelmiszerekre. Liszt stb. Két választása volt. Túlsúlyosan és kiütésekkel él és ugyanúgy étkezni, vagy étkezési reform (zöldség, gyümölcs, húsok, magvak). Az utóbbit választotta. Fél év alatt rendbe rakta magát. Sportolni is elkezdett. Nagyon jól néz ki. Tényleg.

Ez kb 5 éve volt. Azóta is könnyedén tartja a súlyt minden megerőltetés nélkül, mert megszokta ezt az étkezést. Nem tudna újra pizzákon, fehér kenyeren, pékárukon élni. Az első 2 hónap volt csak nehéz.