70-es években születettek mik az elképzeléseitek a nyugdíjig? (beszélgetés)

Akiknek közelebb van a nyugdíj felőli vége, azoknál rövid már az idő. Pénzügyi szakértők szerint nemcsak a befizetett összeg, hanem az időtartam is ugyanolyan fontos. Tehát ha nincs már hátra 20 év, akkor bizony az összeget kell emelni. De ki az, aki ma nélkülözni tud havonta több tízezret, hiszen eleve egyre terheltebbek a fizetések mindenféle adóval, járulékkal, kiadással.

Nem lesz ennek jó vége.

Igen ez valóban így van ! Nem is számítják a nyugdíjba a '89 előtti befizetéseket! De arról nem ŐK tehetnek! Valamint módjuk sem volt, magukról gondoskodni! /Csak próbálta volna valaki mondani, hogy nem bízik az állami nyugdíjban.../

Egy szó mint száz, én nem bántanám a nyugdíjasokat, mert nem ők tehetnek a kialakult helyzetről. Mint ahogyan a most befizetőket sem tudják majd rendesen nyugdíjazni!!! De nekik legalább módjuk van gondoskodni magukról! Tudom, hogy CSAK módjuk van, de lehetőségük szinte nincs! Tehát a helyzet most is, és a jövőben is kilátástalan! Sajnos !

Értékesebb volt a pénz, mert kevés volt belőle, ezért nominálértékben kevesebbet fizettek. Ismerem a körülményeket, a nyolcvanas években én 3800 Ft-tal álltam munkába. A hetvenes évekbeli járulékok olyan 7-9-15 forintok voltak. Néhány évvel később (családi érintettség) a nyugdíjkorhatár nőknél 55, férfiaknál 60 év volt, ha jól emlékszem. Tehát egy ma élő 70 fölötti ember már legkevesebb húsz (20) éve nyugdíjban van, ami a fentebb említett járulékokból még a legjobb befektetés esetén sem finanszírozható.

Nem ellenségeskedésként írom, csak mint tényt, hogy ez az egyik alapvető probléma, még eltapsolás nélkül is matematikai lehetlenség.

Ugyanehhez tartozik, hogy a mostani aktívaknak egy jól prosperáló nypénztárhoz legalább havi 30-40 ezret kellene betenni, hogy ebből összejöjjön egy néhány évig élvezhető összeg.

Mert az, hogy a most levont állami nyugdíjjárulékból valami is visszacsurranik, hiú ábránd.

Szóval lesz még rosszabb is :)

Ez a történet akár a perspektíváról is szólhat.

Gondolj bele!A idősek megszenvedték a magukét.Háború,50-es évek,padlás lesöprés,'56,Ratkó,Kádár,tsz,kukoricaganca,cibere leves,6 hét szülési szabadság,3év katonaság....de Piriből már varrónő lett!

Volt perspektíva.Attól minden jobb volt. Az öregek spóroltak és valahol nem bírják abbahagyni(joghurt)Valóban megérdemelnék a lazább életet,amíg van élet.

Piri is megtanult spórolni-jó szakmája lenne-de örülhet,hogy van munkája.Minimálbérből nem lehet félretenni.Épphogy meg tudnak élni. Elöre nem haladnak,mint annó az öregek.Nincs perspektíva.

Eszter hiába kitűnő,-már most sincs pénz különórára,tanárra,nyelvvizsgára.Az orvosi,min.1 millió évente,és min.6 év.Nem lesz belöle orvos.De lehet belőle mindjárt,éretségi után munkanélküli.

Nincs jövőkép!!!

A topiktéma elég értelmesnek tűnt.

Ez a hsz. meg nem értem hogy jön ide.

Mivel nem jelöltél meg speckós választ,így úgy veszem,hogy az én hsz-mre is vonatkozik.Mi a baj vele?

:)

Én most kezdtem az "életem" :)

21évesen elmentem szülni,lemondva akkori egyetemi szándékaimról.Lett 3 gyerek.Most elég nagyok ahhoz,hogy újra tanuljak.És egész véletlenül,mert változott az érdeklődésem és a lehetőségeim is,mégis ugyanarra az egyetemre jelentkeztem,csak egy másik szakra,vagy karra,vagy hogy mondják ezt.Öröm a köbön!:D Vannak munkavállalói terveim is a szakmával,de hosszú távon vállalkozásban gondolkodom.Azt amúgy is mellékesben éri meg beindítani a költségvonzatok miatt.Bár ez,ha összejön,összejön,ha nem,akkor nagyon jó lesz a választott szakma munkahelye is! :)

Lehet, de a munkanélküli is túl sok ebben az országban.

Az a legalapvetőbb probléma, hogy a munkaadóknak túl nagyok az elvárásaik. Hányszor, de hányszor volt már rá példa, hogy úgy hirdettek meg egy állást, hogy túl magas követelményeik miatt nem találták meg azt az 1 embert, aki szerettek volna, így akár fél évig is elhúzódott az adott cégnél, a munkaerő keresés, mert ugyanazt a hirdetést láttam hónapokig a neten.

Vagy a munkaadók hozzáállása a munkavállalókhoz, hogy csak pár példát említsek: "Ha nem tetszik valami fel is út, le is út, mert egy helyébe ezer is akad." (magyarul ne merj magasabb fizetést kérni még akkor sem, ha két ember munkáját végzed egymagad és összeroppansz a munkád terhe alatt), vagy az örökös megfélemlítés, amikor létszámleépítést emlegetnek a cégnél és gyomorgörccsel jár be az ember dolgozni, hogy mikor küldik el, vagy amikor abszolút csicskának és lábtörlőnek használnak, hiába vagy diplomás, okos, jóeszű ember. És ne felejtsük el a nőket, akiket úgy kezelnek, mintha leprások lennének csupán azért, mert gyerekeket mernek szülni.

Na tudod, amíg ilyen hozzáállással foglalkoztatják az embereket a munkaadók, addig a többség azt mondja, hogy bagza meg én nem fogok idegileg kikészülni egy f...jancsi miatt sem, inkább elmegyek munkanélkülire és addig keresek valami jobbat. És a sok-sok nyugdíjast és munkanélkülit a dolgozó emberek béréből levont adóterhekből tartjuk el! Ez itt a gond!

Sziasztok!

Nem közvetlen a témához tartozik,de érdekes!

Marisnéni 20 éve nyugdíjas.-85 ezer a nyugdíja.

A férje,Pista bácsi,18 éve.105 ezer a nyugdíja.

190 ezerből élnek ketten.

A lányuk Piri,37 éves.Három müszakban nettó 72 ezret keres.

A vejük Józsi 38 éves,85 ezer a fizetése.

Családipótlék;26 ezer.

183 ezerből élnek négyen.

Eszter lányuk 16 éves.Orvos szeretne lenni.

Gáborka még szerencsére csak 13 éves,és csak focizni szeret,tanulni nem.

Marisnéniék keddenként nyugdíjasklubba,szerdánként fürdőbe,pénteken piacra korzózni,vasárnap misére járnak.

Csütörtökön Pista bácsi bemegy a városba(15 km) joghurtért,mert ott 5 ft-tal olcsóbb,a busz meg ingyen van.Ősszel Lourdes-be,télen a Lengyel fekete Máriához,tavasszal,májusban Csíkszereda,nyáron Máriacell,és Szentkút a program.

Már tíz éve készen van a kriptájuk.Az ecetfa jól megnőtt mellette,hogy árnyékot addjon a padnak,amit egy erdélyi fafaragó készített a gyászolóknak.

Utoljára Eszter kapott tőlük ajándékot a ballagására.Egy cserép leandert,amit Marisnéni gyökereztetett,kicsi,csorba szélű műanyag cserépbe.

"Ha megegyszer fiatal lennek nem vergodnek munkakonyv utan hogy legyen nyugdijas korra valami inkabb dolgoznek befektetnem valamibe ami oregsegemre jovedelmet hozna"

Ezzel csak az a probléma, hogy olyan silány jövedelmeket adnak havi fixként a munkaadók, hogy abból megélni alig lehet, nemhogy még félretenni és befektetni valamibe! Az én munkahelyemen például a főnökömnek egy nagyon jó kifogás a válság, mert már második éve hivatkozik arra, hogy nem tud fizuemelést adni a válság miatt. Ezt ő is, és az alkalmazottai is tudja/tudjuk, hogy nem teljesen igaz, mert éppenséggel, ha olyan lenne, egy minimális béremelést tudna adni minden év elején minden alkalmazottnak, csak nem akarásnak nyögés a vége.

És tudod, amíg a magyar munkaadók mentalitása olyan, hogy minek emeljenek fizetést, hiszen úgyis nagy az országban a munkanélküliség és úgyis elmennek kiválóbbnál kiválóbb szakemberek szarért-húgyért is dolgozni, addig nincs miből félretenni és befektetni, hogy öregkorunkban legyen miből dőzsölni!!!!

A munkaadók, mivel tele van a zsebük és halvány lila fingjuk sincs arról, hogy milyen ezekből a silány jövedelmekből éldegélni, így magasról lekakilják, hogy évről évre emelkednek a rezsiárak, így sok családnak már csak arra elég a fizetés, hogy kifizeti a számlákat és ennivalóra szinte nem marad semmi. Nagyon sok család van ma Magyarországon, akik hó közepétől már csak vegetálnak és elég silány koszton éldegélnek, mert egyszerűen nem futja azokra az ételekre, amelyek valójában szükségesek lennének minden felnőtt ember és gyerek számára. Sok ilyen családot ismerek és most a válság óta még azok közül is sokan így élnek, akik a válság előtt fenn hordták az orrukat és jól éltek.

hát, nekem az a sanda gyanúm, hogy a nyugdíjat meg sem fogom érni.

Amúgy, válaszolva a kérdésre is, én még biztosan tanulni fogok. Hátra van még az Msc képzés, és még a szakmámon belül más területről is szeretnék papírt, hogy minnél jobban tudjak helyezkedni. Másképp nem megy.

Kedves 23.hozzászóló erre csak ezt lehet felelni teljességgel bizonytalan sajnos, hogy ezt kell,hogy mondjam. Épp a tévében mondták veszélyben van és jogosan van feltéve ez a kérdés. A régi generációnak ezen a téren szerencséjük volt, de mink,akik utána születtünk. A legrosszabb az egészben felemelték a korhatárt nekünk kétségeink lehetnek afelől, hogy megérjük-e valaha? A korábbi években a nők elmehettek 50-55 év között, mert valamivel kevesebb szolgálati idő is elég volt a nyugdijkorhatár eléréséig. Ettől én nagyon tartok nem tudom ti hogy vagytok vele. Akik pedig a hetvenes években születtek addig még hosszu idő van vissza annak eléréséig. Én is azért vagyok elkeseredve, mert 52 éves vagyok és nem hat évvel idősebb, igy valamivel könnyebb lenne megitélni.

Üdv. mindenkinek.

Helló lányok ☺

Elképzelésem rengeteg van és megvalósításuk idő kérdése ☺

Szerintetek fogunk kapni nyugdíjat?????

Sziasztok!

Nem olvastam vissza a hozzászólásokat.

Kapásból az jutott eszembe: JÓ LENNE MEGÉLNI! :DD

Leül és beszél a főnökével, elmondja az érveid, és leginkább összeszedi azt is, hogy ebben mi a jó a cégnek. De ha azt mondod neki, hogy azért akarsz otthonról dolgozni, hogy a kicsidnek ne kelljen bölcsibe menni, és tudj menni a nagyért időben, és tanulni vele, főzni, mosni, vasalni...na, az nagyon rossz beugró.

Én áldozatot hoztam, magamért. Én nem csak azért mentem vissza dolgozni, mert kevés volt a pénz. Én is babaruháztam, ez és még pár apró bevétel, és sok spórolás még hozott annyit a konyhára, hogy bírtuk volna még egy évig. De én már nem, kellett a társaság. Akkor még jóban voltam az utolsó helyemen a főnökkel is, később jött elő a mocskosabb énje. A kisfiam 2 éves sem volt, és már bölcsizett, és nyolc órában dolgoztam, és jelenleg is nyolc órában dolgozom. F6-kor kelek, teendők sora, f8-kor rakom le a gyerekeket az isinél, ovinál és f5-kor szedem őket össze. A lányom minden leckét megír a napköziben, sok cuccot nem is hoz haza. 8-ig csak őket hallgatom, faggatom, nevelgetem, etetem, fürdetem, kényeztetem. Aztán jövök én. És persze a férjem. Aki azóta kötetlen munkaidőben dolgozik, ami sokat segít, viszont néha napokig nincs itthon. Ha itthon van, mos, kitakarít, segít a gyerekekkel. A hétvégéink négyesben telnek, jut idő mindenre, ami hétközben elmarad.

Elég szarul hangzik, ijesztő lehet neked, de szerintem majdnem MINDEN család így él. :)