50 feletti egyedülélő nők (beszélgetés)
Szia Marta63! Nem konkrétan gyógyszerben gondolkodtam, van amikor egy jó pszichológussal való beszélgetés csodákra képes. Tudom azt is, a problémát senki helyett nem lehet megoldani. Úgy érzem elég mély depresszióban vagy(nem sértésként jegyeztem meg) és, ha a napjaidat a gyógyszer tudná szebbé varázsolni, akkor tegye az szebbé, amikor a segítségével kilábalsz a problémádból leteszed fokozatosan.
Nem észt akartam osztani, csak a véleményem írtam le. Remélem így, vagy úgy, de megoldódik a gondod!
ha te nem valtoztatsz, mas nem teszi meg helyetted;
kaptal tobb otletet is;
Sziasztok!
Ma mostam és sütöttem pogácsát :)
Holnaptól azt eszem :))))
Szép álmokat!
Minden ajandek; az elet is.
Mindig van okunk egy ajándékra... Ha más nem, önmagában az, hogy élünk. Élünk és szerethetünk. Hogy mosolyoghatunk. Hogy lehet egy szép történetünk. Hogy lehet múltunk, lehet jövőnk. Hogy egymás szemébe nézhetünk. Hogy adhatunk. Mindent. Akár az egész világot. Hiszen az emberben ott van az egész világ. Benned is. Ha magadat adod - az egész világot adod. Csak ki kell választanod azt, amit ma adni akarsz. A világot. Csomagold be szeretettel, és helyezd el az ajtó elé. És várj. Ajándékod, ha szeretettel adtad, célba ér. És ajándékodnak bármikor örül, aki kapja. Mert mindig van alkalom az ajándékra.
Mindenkinek pihentető, nyugodalmas éjszakát!
Kellemes ünnepet.
Főleg Marla63-nak, de hasonló sorstársaknak is:
Az ember nem tulajdon, nem tárgy, amit félre lehet dobni, ha valami nem tetszik, vagy nincs egyetértés a témában. Nem lehet birtokolni sem a testet, sem a lelket. Legyen saját utad, amelyen szívesen, büszkén végigjárod, amiről utána mosolyogva emlékszik vissza az ember.
"Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy.
Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod,
hiába vannak barátaid: egyedül vagy.
Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod,
senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti.
Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből,
valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből."
Inkább így:
Megváltozom és sikerülni fog minden lépcsőfok megtétele után - felfelé.
Sziasztok!
Kedves Marla63!
Miért nem ezzel kezdted? Hasonló cipőben járok.
Hamarabb is rájöhettem volna. Elég szomorú a gyermekkori élmény, pedig jobb lenne erre nem emlékezni.
Jutalmazd meg Önmagadat azzal, hogy értékes és különleges vagy. Mindig légy Önmagad, mert ha más útját járod, az már nem Te vagy....
Risztov Éva úszónőt idézem:
„Ha nem lép ki az ember egy rossz kapcsolatból, mert nincs mersze, sohasem tudja, mi várhatott volna még rá. Egy rossz kapcsolatot lehet húzni-nyúzni, akár három évig is, de az elvesztegetett idő az, amit nem lehet visszanyerni. Én bele akartam újra vágni, milyen úszni, hogyan hatnak a kilométerek, amikkel nincs is semmi gondom ”.
Hajrá és nézz előre, figyelek Rád :)
Minden napra tuzz ki magadnak egy icipici feladatot;
ha sikerul magadat legyozni, unnepeld meg;
legyen az fagylalt, sutemeny, barmi aprosag.
Egy kicsit megrugosod magad, aztan menni fog ez!
De! Ha akarsz, mert csak rajtad múlik, akkor ki fogsz szabadulni Marla!
Te, a szüleidnek megadod a tiszteletet, mert felneveltek.
Te pedig felnevelted a saját gyerekeidet.
Húzz egy "határt"!
A határvonal, a tűrőképesség határa, addig tudsz adni, segíteni, mindegyiknek.
Ha elérted a határt, akkor ne tovább!
Ennyire telt erődből, és ha ez megvan, akkor tiszta a lelkiismereted is.
Egyben megszabadulsz, a "lelki terrortól" is!
Kedvenc dalommal búcsúzom, és Vass Alberttel, remélem inspirálni fog!
"Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,...."
"Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből."
forrás: szepkepek.bloglap.hu
Az a baj, most is csak hárítasz. Elkönyveled, nem jó így Neked és kész. Ennyi. De ettől bizony nem fog változni semmi. Ne az önsajnálat mögé rejtőzz, gondold el mit kellene tenned, mert ugye azt tudod, és tedd meg,még ma az első lépést, ne holnap, meg egy hét múlva. Ne kösd semmihez. Tedd azt amihez kedved van, csak NE a semmihez legyen kedved!!! :DDD
A gesztenyét magadnak kell kikaparni, tudod ezt Te jól. :)
Anyámtól tanultam, aki bölcs nő volt, az élet ismerője. Főleg a női lét ismerője. Ő egyszer azt mondta nekem, ha egy nő keres, néha vállalni kell a méltatlant is. Olykor lejjebb kell adni. Bele kell menni kis megalkuvásokba. Nagyokba nem szabad, de kicsikbe igen. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell néha kompromisszumokat kötni, azt felelte: "Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat. Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital."
Müller Péter
Ne indokot, kifogast, mentseget keress!!
Tanulj meg nemet mondani masoknak, barkik is legyenek! Allj mar vegre a sarkadra! Ne lapits, ne hunyaszkodj meg!
Mondd ki, ami nyomja a szivedet! Ezeket csinalom kb. 2,5 fel eve! Nagyon jo erzs onmagam lenni! Ne oda-odamondogatok, de ezzel megkonnyebbu a lelkem!
Ertsd mar meg! Senki nem tesz neked jot, ha te nem teszed meg a kezdorugast! Ne legyel lekvar!!
Szia! Nem kell a szüleidet magukra hagyni, de muszáj a sarkadra állni, mert most a szüleid, később a gyermekeid igénye irányítja esetleg az életedet. Aztán rájössz, elszaladt melletted az élet, hogy nem is éltél.
Minden ember valamiben tehetséges, legtöbb embernek vannak álmai. Állj a sarkadra és valósítsd meg. Napokban olvastam, hogy 60 éves magyar nő indul a föld körüli vitorlás versenyen, úgy, hogy előtte még nem vitorlázott, most jött el az idő nála, hogy életmódot váltson.
Te nem egy tulajdona vagy senkinek ÖNÁLLÓ EMBER vagy, nem vagy a tulajdona se a szüleidnek, sem a gyermekeidnek.
Szívesen! :)
De most vedd úgy kedves Marla, hogy jól "megrázlak", hogy figyelj ránk, és tessék pozitívan gondolkozni.
Tudom, hogy a leírt jó tanács félék, először lózungnak, nagy szavaknak tűnnek, elérhetetlennek.
Akaraterő! Meg kell próbálnod!
Különben:
A magány, az egyedüllét beteggé tehet!
Figyel csak ide!
A magányosság nemcsak a lelket gyötri meg, hanem a testet is megbetegíti. Azok az emberek, akik kerülik mások társaságát, nem ápolnak szoros kapcsolatokat, gyakran képtelenek megbirkózni a napi stresszhelyzetekkel, így egyre inkább nehezükre esik az egészséges életvitel megvalósítása.
A magányosság, kiváltó okként szerepelhet jó néhány tünet és betegség mögött. Magas vérnyomást és depressziót okozhat. Csökkentheti az akaraterõt és kedvezõtlenül hat az emlékezetre, a képzelõerõre, mindenre!
Már reggel megemeli a stresszhormon szintjét a szervezetben, ami gyengíti az immunrendszert. Fokozhatja a véráramlással szembeni ellenállás.
A magányos emberek hajlamosak arra, hogy túlegyék magukat, vagy éppen teljesen megfeledkezzenek az evésrõl.
Bármilyen élethelyzetben is vagyunk, semmiképpen ne engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk a magányosság érzése! Akaraterõvel és a fórumtársaid jó tanácsainak megfogadásával, megelõzheted a káros következményeit.
Figyelj Marla!
Foglald el magad és kösd le a gondolataidat valamivel, amiben örömöd leled!
Élj egészségesen!
Hiszen ha nem vagyunk testileg és lelkileg is fittek, még inkább kerülni fogjuk az emberek társaságát.
Mi az hogy "már épp elég idős vagyok, hogy nem tudok váltani" ?!
A magányosság vagy a depresszió nem kor függő!
Szerintem.
Vigyázó szememet Rád vetem, nem Párizsra, tehát
figyellek! :))
Hajrá!!