22 évesen szerelmes vagyok egy 40 éves férfibe (beszélgetés)

Én elmondtam barátnőmnek, de ő semmit nem szólt rá! Talán mert ő is szerelmes, és tulajdonképpen mindegy miről beszélek neki, nem is ér el az agyáig, de az ő szerelmi életében már nekem központi szerep jut, mert hogy én segítsek rajta, hogy neki rendbe jöjjenek a dolgai. Ez bonyolult egy helyzet, lényeg, hogy ő az egyetlen aki tud róla, hogy ki is az illető konkrétan, de vele nem lehet beszélni semmiről sem, ezért többnyire magammal beszélem meg ezt vagy a naplómmal. Tök jó, hogy van barátnőm, de a naplómnak mesélek. Ezek után nem sokat adok a véleményükre sem!

S figyi, nekem a pasim 4 évvel volt idősebb, de ott ugye nem a korral volt gond, hanem magával a személlyel. Vagyis eddig akárkit mondtam, hogy tetszik, mindegyikben találtak valami kivetni valót, szóval tök mindegy ki az. Na most aztán rendesen találnának kivetni valót, így is gyanakszik apám. De nem tudom honnan szedte...

Teljesen igazad van, szerintem is a többség onnan veszi ezt... Erről eszembe jutott nagyapám, aki nem egyszer letámadott engem mikor még együtt voltam a barátommal, hogy én biztos csak azért vagyok vele, mert ő tudja, hogy megy ez, minden fiatal azt csinálja, neki ne mondjam hogy nem! Hiába győzködtem, hogy nem, nem azért. Meg volt róla győződve... Szépet feltételezett rólam. Akkor nem is tudom mástól mit várjak, mint mondana erre? De tudom; 'hülye vagy'.

Tényleg úgy van ahogy mondod, teljesen más világ egy idősebb pasi, mint egy fiatal. Fiatalok közül egyik sem fog meg, sőt, kifejezetten hülyék... Utcán kiabálnak nekem, meg bökdösnek, hogy Sziaaa, meg ilyenek, semmi értelem. Valahogy ez engem nem vonz.

Én leszögezném, nem a pénzét szeretem, mert erre a kérdésre általában azt mondják, hát biztos nem a pasit magát, mert egy fiatal lánynak mi tetszhet ugyan egy 40-es pasin, amikor az már ráncosodik meg mit tudom én...

Igen, vannak ráncai is, ősz hajszálai is, de mindezekkel együtt nagyon sármos pasi. Van aki nem úgy gondolja, én igen. Nekem minden tetszik rajta, ahogy van. Ahogy viselkedik... De nem is megyek bele jobban, mert oldalakat tudok regélni Róla.

Vicces az saját magamnak, hogy eddig pont a modora miatt nem tetszett, sőt kifejezetten ellenszenves volt, erre tessék. Egy pillanat alatt megváltozott Róla a kép.

Dettó, magamra ismertem.

Csak nálam durvább a különbség száma. Csak én annyira szerelmes lettem abba a férfibe, hogy szakítottam miatta a pasimmal. Nem bírtam tovább..., másról ábrándoztam a pasim mellett és nem bírtam már úgy hozzá érni se a barátomhoz. :S Ennek már egy éve és azóta is szeretem azt a férfit, pedig túl kéne lépnem. Tudom, hogy ebből semmi sem lesz a korkülönbség miatt...

Tudjátok...

S, hogy tűz hajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél. Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy MEGSZÜLETTÉL. :)

... hogy megnyugodjak, hogy mással is előfordul? :) Igen, írd meg légyszi! ?:)

Amúgy a környezetemben is vannak ilyen furi helyzetek... pedagógus szülők, ott is a középiskolás kislány összeállt egy negyvenvalahány éves férfival, a 20 éves fiúgyermek meg odaköltözött egy 2 gyermekes cigánylányhoz, és csinált neki még egy harmadikat. Nem ment egyetemre, sehova... csak vannak. Az apjához ment kunyizni munkát, miután ugye már 3 gyermeket kell eltartania.... 20 éves... vagy 21... . Furcsa élethelyzetek vannak... és szeretjük, neveljük, iskoláztatjuk őket... jövőképeket próbálunk kínálni... aztán az élet másképp dönt.

Az előzőkhöz képest én még jól vagyok, mert a leányom jómódban él a pasi mellett, valószínűleg tényleg királylány... csak éppen hátat fordított nekünk, szóval csak azt kellett túlélnem, hogy egyszer csak nincs lánygyerekem, azt nem, hogy rossz sorban van... vagy alkohol, vagy kábítószer... vagy bármi ilyesmi...

Kedves Béka-királylány,

Tök mindegy mit álmodunk a gyerekünknek, ha a gyerekünk mást álmodik magának.

Ja, persze, gondoltam, én se itthon csináltam, Főleg, mert 200 km-re voltam anyáéktól :)) Nem rád gondoltam ezzel, hanem úgy általában mondtam. Bízom benne, hogy a jó példa tanít és a gyerekeim személyisége is olyan lesz, hogy elfogadják ezt a példát. :)

Igen, azért mondom, hogy ki tudja mit hoz az élet, ahogy a szüleimet se szeretném hallani, úgy a gyerekemet se :))

Általában ismerték az udvarlókat, és általában náluk esett meg :-) Nem híd alatt;-D

Én nem tudom hogyan viselném ha a gyerekem a szobában kamatyolna...nyilván jobb mint egy kuplerájban....de olyan kínos lenne....

Na igen. :)

Én úgy vagyok vele, hogy a gyerekeim inkább itthon csinálják majd, mint ki tudja hol - és kivel :)) Így legalább viszonylag szem előtt van. Aztán majd meglátjuk mit hoz az élet. :))

Köszi :)

Asszem, ha ezt megemlítem a páromnak, elmegy vadászpuskát venni :DD

Na jó, normál emberi értékrendre gondoltam - meg a kábszer hosszútávon nem tesz boldoggá. :)

Egyébként a lila köd előbb-utóbb elmúlik. Aki bukik rajta, legközelebb talán okosabban választ - úgy, hogy a lila köd mellett az eszét is használja. Lényeg, hogy lehetőleg az ajtód mindig legyen nyitva a lányod előtt. Hogy visszatérhessen.

De szép neve van:-)

Amúgy igen kicsit borzasztó a dolog....

Nem ilyen egyszerű.... a kábítószer is boldoggá tesz, mégsem szánjuk a gyermekünknek... miért is?

A lányom pasijával nem az a bajom, hogy öreg és ronda, hanem, hogy egy gerinctelen, jellemtelen ember. ...és ezt mindenki tudja, látja a saját kis szerelmes leányomon kívül.