21 éves egyetemista vagyok, 1 évem van vissza a suliból. Véedekezés mellett becsúszott a baba. Fogalmam sincs mit tegyek! :( (beszélgetés)
Nem kukkantottam be ide már régen, de örülök, hogy megtettem! Szívből örülök, hogy így döntöttél. Sok sok egészséget, boldogságot, kitartást kívánok nektek! A babanaplót mindenféleképp olvasni fogom! képeket is kérünk majd :)
Vigyázz magatokra és néha azért írj pár sort, hogy mi újság veletek!
Gratulálok a döntésedhez! Egy életen át nem tudtad volna megbocsájtani magadnak.
Én 18 évesen szültem. Igaz nmár dolgoztam de nem volt semmink csak egy autónk és egy gyerekünk. És el kellett költözzünk otthonról amikor a fiam 8 hónapos volt. ŰNem bírtam tovább. Igaz akkor az tűnt a legjobb megoldásnak. Odaköltöztünk a mamámhoz aki szintén roszindulatú undok volt. 14 évig eltartottam szinte a semmiért. Kín és nyűg volt az egész. Mindíg amikor hazaértem néztem, hogy meg van-e a ház .Az utolsó 2-3 évben gyújtogatot.....
Nem sok pénzünk volt de munkánk volt és egyenesbe jöttünk. Most jön 16 év után a második gyermekünk( Nem vállaltam be eddig a családi gondok miatt)
Szia Niki!
Gratulálok a babához,szerintem jól döntöttél.
Nekem 2007.márciusában derült ki,hogy terhes vagyok,20évesen,még majdnem két évem volt a suliból,én is rengeteget hezitáltam mi tévő legyek,a párom nagyon szerette volna a babát(én is vágytam rá,csak nem tudtam hogy lesz tovább-anyagiak,suli...stb),a szüleim maximálisan támogattak,hogy az első babát semiképp nem szabad elvetetni,így hát belevágtunk.Átmentem magán Iskolába,ahol beszámították a 2évemet az előzőből,így 8hónapos terhesen levizsgáztam.2007.11.30-án megszületett a kisfiam,aki egy csoda,és az életemet adnám érte,nincs ehhez fogható érzés,leírhatatlanul imádjuk mindannyian.Azt elfelejtettem írni ,hogy 2007.júniusában össze is házasodtunk a férjemmel.
Tehát nagyon DRUKKOLOK nektek,látod vannak még tündérmesék,és nektek is sikerül minden,és szorítok nektek.
Szia Niki!
Gratulálok! Életed legjobb döntését hoztad meg! Büszkék vagyunk rád! Legyetek nagyon boldogok és egészségesek!
Szia Niki!
Gratulálok!!!!!!Nem tudod elképzelni mennyire szurkoltam ezért a döntésért. :) Nagyon sok boldogságot kívánok nektek!
A legszebb ajándékot kaptad az élettől amit nő kaphat: édesanya leszel!
szia Niki!
Nagyon örülök, hogy így döntöttél. Nekem pl. akkor jött az első baba, amikor pont felvettek a főiskolára. 19 éves voltam. Nem tudtam, hogy döntsek. vagy élek tovább, vagy megtartom, és anyáskodok. Megtartottam, és egy percig sem bántam meg.Semmivel indultam, és azóta is albiban élünk, de legalább velünk van a kisfiam, aki már 2 éves. És imádom.
Sok boldogságot, Niki! Pár hónap múlva csodálatos dolgok fognak Veled történni :) Sokan kezdik így az életüket, hogy nincs semmijük, de majd kialakul!
Sok küzdelemben lesz részed, de ilyen az ÉLET. Egy baba minden napot bearanyoz a mosolyával, gőgicsélésével!
Puszi!
Gratulálok a döntésedhez,és hidd el hogy nagyon jól döntöttél,és sztem részben köszönhető a hozzászólók pozitiv hozzáállásához,és tapasztalatához,mert bizony van benne szomorú és vidám történet is,de ha már a baba ott volt akkor nem hagyták elvetetni,hisz az egy csoda!!!!!!
Remélem hogy köszönthetünk téged egy új forumban,vagy esetleg itt folytatjuk tovább,hogy aztán tudjunk rólad,hogyan alakulnak a feledhetetlen 9 hónap élményei:)))))))))))))
Jó egészséget kívánok nektek!!!!!!!!!
Mindenképpen öröm a döntésed! A csládod meg szégyellje magát! Legyél velük nagyon kemény és határozott, mindig a saját szívedre hallgass és Istenre Aki ezt a pici csodát most beléd teremtette és amikor megszületik majd csak akkor fogod igazán meglátni, hogy lesz a semmiből vmi, azaz vki! :) Én 26 éves vagyok és 3 (4éves, 3éves és 3hónapos)fiam van és nagyon nagy öröm a nevelésük :) nagyon jó dolog anyának lenni :)! Szóval levelezőn végzem melettük a tanítóképzőt...Nem egyszerű és nem tudom a maximumot nyújtani a vizsgákon de megy! :)
Sok sikert kívánok és vigyázz nagyon magatokra! :)puszi
Valószínűleg nem fogod megbánni a döntésed.
Kívánom, változzon anyukád hozzáállása. Ehhez talán segítene, ha olyan távol maradnál tőle a baba születéséig, ameddig csak lehet. Na nem egészen, csak annyira, hogy főjön szépen a saját levében.
Neki nem is kell nélkülöznie(mármint a babának),szerintem rád gondolt,téged félt,szerintem,nem önmagát.
De a döntésed ,mindenképpen helyes.
Sok sikert.
:))
Sziasztok!
Megtartom a picit! sok erő és kitartás kell hozzá,de megéri. remélem minden sikerül,és nem anyámnak lesz igaza (hogyha megtartom a nyakamba veszem a szegénységet stb.),nem kell nélkülöznie.remélem minden rendben lesz. csinálok majd babanaplót is,de mivel költözünk albiba,így nem tudom mikor lesz netem,igaz pár napig (amíg nem találunk valamit)még biztosan lesz.
köszönök mindenkinek mindent!!!
Sziasztok!Nem olvastam végig a gondolatokat, csak az első pár sort, de szeretném elmondani a véleményem.
Szóval én 22 éves vagyok és most kezdtem terhességem ötödik hónapját. Júliusban fogok államvizsgázni, az iskola nagyon segítőkész és megértő. Arról még nem tudok nyilatkozni, hogyan fog a vizsgaidőszak és a záróvizsga lezajlani, de az biztos, hogy ez a baba a legjobb dolog ami történhetett velem az életben. Nálunk tervezett volt, nem becsúszott, de ha úgy történt volna, sőt ha egyedül lettem volna akkor is biztos, hogy megtartom. Ha nem fog sikerülni befejeznem az iskolát, hát sebaj, majd jövőre, de ezt a picit már soha senki nem fogja tőlem elvenni. Igaz nagyon fejlett az orvostudomány, de mi van ha történik valami gikszer és soha többé nem lehet gyereked. Én nem mernék kockáztatni, és nem tudnék a lelkiismeretemmel elszámolni. Az szomorú, hogy a családod nem támogat, de nem szabad feladni, mindig van megoldás, és egy baba rengeteg erőt tud adni. Ez egy nagy kihívás az élettől, neked kell eldöntened, hogy bele mersz-e vágni, csak úgy csináld hogy később ne bánd meg. :)
Szia!
Amikor én fősulira jártam/3 éve/,akkor is többen vártak babát váratlanul,hiszen csak úgy összejött nekik,pedig volt akinak sem lakása,sem férje,vagy tartós kapcsolata nem volt.Én mindig irigykedve néztem őket...Minden erejüket összeszedték,és még nagy pocival is bejártak,vizsgáztak és szinte a legjobb eredményt produkálták.Aztán kihagytak egy évet,és visszajöttek befejezni a sulit.És hozták a képeket a gyönyörű,boldog gyerekekről, büszkén mutogatták mindenkinek,mi pedig irigykedve néztük....