2011-es babavárók! (beszélgetés)
Sziasztok!
Én is csatlakoznék!
júni 26-ra babát várok!!
Még el sem hiszem nagyon friss a dolog.
Hétfőn csináltam a tesztet. Elég sokat görcsöl a hasam de most tanácsolták, hogy szedjek magne B6-ot.
Sziasztok!
Csatlakoznék hozzátok,mert úgy tűnik júniusra én is babát várok!Már van egy gyönyörű kislányunk,aki januárban született,így igen gyorsan lesz tesója,de csak az a lényeg,hogy egészségesek legyünk!
Minden jót mindenkinek!
Köszönöm, kedves vagy :)
Persze, nem is arra gondoltam, hogy öreg vagyok :)
Istenem, én is 21,5 voltam, amikor a kisfiam megszületett, hű de régen volt:)
Látom neked is van "nagytestvér", nagyon szép a lányod. Mit nem adnék én is egy kislányért...
Kell menned valami kezelésre a peteérés miatt, vagy még próbálkozni kell?
Reméljük minden rendben lesz és mihamarabb beköltözik a pocakodba a kistestvér! :)
29 éves vagy ha jól látom, ez még nem kor, baba szempontjából sem! :) Látod én 21 vagyok és 10 hónapja nem jött össze spontán, mert nincs peteérésem.
Szurkolok, hogy a hétfői vizsgálaton mindent rendben találjon az orvos! ;)
Sziasztok. Csatlakoznék a "majd szeptemberben, hogy nyáron szülessen" szülők táborához :D
Van egy 7 éves fiam, eddig nem akartam tesót, sőt mindig azt gondoltam, hogy egy gyermekem lesz. Férjem detto... Tök jól működött ez a gondolkodásmód egészen fél évvel ezelőttig, amióta gyakorlatilag "megőrülök" egy kisbabáért... Iszonyatos erősségű ez a vágy. Nem is lehet rá magyarázatot találni, kell és kész. :))
Olvastam, hogy mindenki javasolja a kivizsgálást. Lehet van benne valami, de konkrétan milyen kivizsgálás ez? Én még gyógyszert szedek, most fog elfogyni 7 hét múlva, épp aktuális lesz a doki. Mit mondjak neki? Vizsgáljon meg, mert babát szeretnék ? Ez kissé vicces nem? Bocsi de tényleg nem tudom. A fiamnál nem volt semmi vizsgálat teherbeesés előtt.
Na, én is ugyanígy vagyok. Egyke és szülés után nagyon nem akartam még egy gyereket. Most meg nagyon. És tényleg nem tudom, miért, csak annyira jó lenne.
Jó lenne, ha Lea tényleg meggyőzné a férjemet, bár most is azzal jön állandóan, hogy nem érdemli meg a kicsi, hogy háttérbe szoruljon egy kistestvér miatt meg akkor nem kapna meg mindent. Ebben mondjuk 100%-ig igaza van, mert nem állunk jól anyagilag és pici lakásban lakunk, de anyám mondta még nemrég, hogy ne nyafogjak, még egy gyerek elférne nálunk, bár ő (is) nagyon ellene van az újabb unokának. :(
Remélem tényleg nem vagyok rossz anya emiatt, mert nagyon nem akarom.
Szerencsére külön lakunk, de vizsgaidőszakban a szüleim vigyáznak Leára, mert külön műszakban dolgoznak, egyikük általában ráér meg a vizsgákat is úgy igazítom. Anyagilag meg nagyon sokat tettek értünk, anyósom meg alig, pedig ő áll jobban anyagilag. Ők voltak azok, akik segítettek, amikor az anyós jelöltem a vőlegényemen keresztül (ma már férjem) el akarta érni, hogy vetessem el a gyereket és a párom szakított is velem, mert annyira az anyja irányította. Később megint összejöttünk és el is vett. Amúgy sokat gondolkodtam rajta és lehet, hogy az anyja mondta, hogy ne legyen több gyerekünk, bár ő állítja, semmit se mondott neki. Nem tudom. Egy helyen dolgoznak, néha este is felhívja, fogalmam sincs, mit beszélnek, az unokáját is csak akkor jön el megnézni, ha szombaton egyetemen vagyok. Na mindegy. Aztán lehet, hogy nem is említette neki a 2. gyerek dolgot. Csak olyan furcsa, hogy így megváltozott a véleménye és ilyen hirtelen. 180 fokos fordulat. :S
Prebotka! Anyámnak nagyon rossz kapcsolata van a bátyjával a mai napig, nem is beszélnek évek óta, csak az öccsével és a féltestvérével jön ki jól, ezért mondta meg apámnak is, hogy neki csak egy gyereke lesz és ne álmodozzon háromról. Nekem is sokszor mondja, hogy felesleges még egy. És hogy én miért akarok? Nem tudom. Mert ha anyámnak van igaza, sose foglalják el egymást, csak veszekednek, Lea sosem lesz szobatiszta, mert féltékeny lesz a kicsire, vagy később rossz tanuló lesz, ha akkor születik testvére. Nem tudom, talán jó lenne, ha kis korkülönbséggel az esélyt megadnám, hogy mégis játszótársak lehessenek, talán mert szeretnék egy pozitív szülésélményt, mert szeretném átélni, milyen egy újszülött babával együtt lenni, szoptatni őt és nem az inkubátor előtt állni, ahonnan úgyis kiküldenek 2 perc után, mert úgy érzem, még egyszer babáznék és nem akarom 35-40 évesen újrakezdeni az egészet egy újabb picivel. Talán a szoptatás is menne, bár a hormonzavarom miatt nem valószínű. Meg az is lehet, hogy irigy vagyok azokra, akikkel minden rendben volt szülés után és együtt voltak a babáikkal, én meg tök egyedül BKV-ztam be a János kórházba, mert a férjem nem akarta erre pazarolni a szabiját, hogy engem hurcolásszon. Meg olyan jó érzés volt terhesnek lenni, ahogy mozgott a baba és amikor büszkén simogattam a pocakomat (bár a szüléskor is, a 36. héten is pici volt). De nem tudom, tényleg. Mert ha azt vesszük, az ember magának szül gyereket és nem a gyerekének testvért, hiszen nem ő felel érte, hanem mi, nem neki akarunk játszópajtást, hanem magunknak egy újabb babát. De akkor tényleg azt jelentené, hogy nem szeretem eléggé a lányomat? A végén anyának lesz igaza és rossz anya vagyok?! Vagy azért szeretnék még egyet, mert tudom, hogy elérhetetlen, hiszen meddő vagyok? Nem tudom, annyit gondolkozok rajta, de fogalmam sincs, miért szeretnék még egyet. Amikor Lea született, akkor tiltakoztam ellene, a férjem beszélt rá végül, most meg ő nem akar.
Tudom, hogy ez hosszú lett, de most leírtam mindent, ami eszembe jutott és azt, ami fáj.
Szerintem szuper dolog,ha ez embernek van egy testvere ha te szeretnel neki, akkor ne foglalkozz masokkal. Furcsa, hogy egy anya ilyet mond. Nalunk majd anyu lesz az aki mindenkepp 2 unokat szeretne, persze mi is igy tervezzuk!
Drukkolok, h a ferjed is igy gondolkozzon!
Hát nem egyszerű a helyzeted. Ha a férjed ennyire nem akarja, akkor talán jobb is nem erőltetni, de ezt neked kell tudni. Lehet, hogy jobb lenne várni egy kicsit, és talán később felhozni újra ezt a témát. És Te miért szeretnél második kisbabát? Tudom ez hülye kérdés, csak azért kérdezem, mert a többiek ennyire ellenzik. Végül is fiatal vagy még, és lehet, hogy két három év múlva a férjed szeretne még egyet. Most a szüleidnél laktok? Tervezitek, hogy külön mentek? Én megbolondulnék az én szüleimnél is és akkor is ha anyósoméknál laknánk.
És tényleg szörnyű, hogy anyukádék ennyire bele szólnak mindenbe. Ezt én biztos nem bírnám. Párszor már biztos kiadtam volna a helyedben. De ezt csak közösen tudnátok megbeszélni. Lehet, hogy először még is csak el kellene végezned a sulit, aztán elmenni dolgozni és pár év múlva újra előhozakodni a második baba gondolatával. Akkor lehet, hogy a férjed is már másképp állna a dolgokhoz.
Nálunk mondjuk az a baj, hogy nagyon függök a szüleimtől és bele is szólnak a dolgaimba. Azt mondják az én életem, de akkor is mindenről van véleményük és igazából szerintük az a helyes, amit ők gondolnak. A lányomat pl. nagyon elkapatják. Magától képes elaludni, de apám órákig ringatja, nem akarja letenni, mert akkor szerinte "idegbeteg lesz", hiszen nem foglalkozunk vele eleget. Meg etetés közben játszanak vele. Nekik könnyű. Egyikük bábozik neki és felveszi, amiket ledob, másikuk pedig kanalazza neki az ételt. Ha ők ott vannak, engem nem is engednek a lányomhoz közel, mondják, hogy tanuljak addig, ők foglalkoznak a gyerekkel. Ő meg jól hozzászokik és cirkuszol, ha nem foglalkozok vele egész nap. Közben meg kéne takarítani, vasalni, főzni, évfolyamdolgozatot írni stb. És csodálkoznak, hogy én másfél éves koromig nem aludtam, mert mindig ringatva altattak és ringattak akkor is, ha már aludtam, később meg már elvártam tőlük.
Férjemmel nem igazán lehet beszélni. Amikor beleegyeztem, hogy legyen második, elmentünk az orvoshoz, ő is bejött velem és akkor mondtam a dokinak, hogy szeretnénk még egy babát, a férjem még bele is kérdezett dolgokba. Minden oké volt. Pár nap múlva láttam egy pici babát, odaszóltam a lányomnak, hogy neki is ilyen kishúga/öccse lesz jövőre. Férjem idegesen közbeszólt: hol? Hát a pocakomban - mondtam vigyorogva. Aztán a balhé, hogy erről szó sem volt, hogy jövőre, meg hogy én a háta mögött akarok teherbe esni, biztos szedek metformint (persze, hogyne, azt íratni kell és nem írják fel csak úgy, vizsgálatok kellenek hozzá, mikor mentem volna vérvételre az ő tudta nélkül?!). Meg hogy az orvosnak nem ezt mondtam, nem voltam egyértelmű. Á, nem, csak mondtam a dokinak, hogy ősszel akarjuk elkezdeni a próbálkozást. Szerintem a férjem nagyon megijedt, hogy ilyen korán még egy gyerek (holott ő erőltette, hogy minél előbb), meg most már Lea is nagyon problémás, hisztis, akaratos, alig eszik, nagyon nehéz bírni vele, főleg, hogy a szüleim elkapatják. Amikor a nagy veszekedés után kibékültünk, azt mondta, hogy köttessem el magamat, később pedig módosította, hogy lehet, hogy 15 év múlva meggondolja magát és akkor majd akar. Nem tudom, nekem mondja, hogy nem vagyok határozott, de amikor megkérdeztem, miért mondta, hogy minél előbb legyen második és azt, hogy megoldja az anyagiakat, nekem emiatt ne fájjon a fejem, a válasza az volt, hogy "érzelem-vezérelt" döntést volt, nem gondolta komolyan. És én amúgy se hozhatok ilyen helyzetekben döntést, mert ő a családfenntartó, én meg nem csinálok semmit, csak itthon vagyok a gyerekkel egész nap. Na mindegy, csak fáj, hogy sokkal radikálisabban változtatja a véleményét, mint én. :(
Ez meg micsoda hülyeség. Mi az hogy nem szereted eléggé. Ilyet még nem is hallottam. De igen is szereted. Én imádom a fiamat, mégis megőrülök egy kislányért. Mindent megteszek azért, mármint amit lehet, hogy jövőre lányom szülessen. De ez még nem jelenti azt, hogy nem szeretem a fiamat. Ő a mindenem.
És szerintem se titkolj el semmit sem a férjed elől. Sajnos abban nem tudok segíteni, hogy spontán összejöjjön a bébi, de valami megoldás biztos van. Miért nem ültök le és őszintén beszélitek meg.
Ha megnyugtat, az én anyukám is mindig azt mondja, hogy miért kell neked még egy, hiszen ezzel sem bírsz. De hát könyörgöm ez az én életem, soha nem kértem tőle még segítséget. Nem is tudnék, mert 1000 km-re lakik tőlünk. Úgyhogy engem nem érdekel ki mit mond.
A biliről meg annyit, hogy három éves koráig nem baj, ha a gyerek nem szoba tiszta. Nem szabad rájuk erőltetni. Ésszel úgy is felérik majd, és előbb utóbb azzá válnak.
Jaj, igen, a szobatisztasággal mi is sokat szenvedünk. 9 hónaposan már bilin ültem, 1,5 évesen már csak éjszakára kellett pelus, 2 évesen szobatiszta voltam. Node Lea... 1 éves és az Istenért nem ül meg rajta, még etetés közben sem! Csak játszik vele, meg rágná a peremét. :S Nem tudom, mikor lesz rá érett, hogy megüljön rajta. Lehet, hogy túl jó minőségűek ezek az eldobható pelusok, nem olyan kényelmetlen, ha bepisil vagy kakil, bár az is igaz, hogy nincs is rajta sokat, gyakran cserélem neki.
Ami nagyon bosszant, hogy sok helyen azt olvastam, ha valakinek termékenységi problémái voltak, de szült már, akkor a második könnyebben jön. Hát, nem így tapasztalom. 10 hónapja semmi és elég sokat marad ki a vérzésem is. Jó lenne, ha magától összejönne a második, mert akkor a férjem is elfogadná, ha "becsúszna", de direkte nem akar próbálkozni, nem akarja, hogy metformint szedjek. A háta mögött meg nem akarom, bármennyire is szeretnék még egyet.
Amúgy már megkaptam, hogy nem szeretem eléggé a lányomat, azért kell a második. Szerintetek is így van? Mert nekem nagyon fájt, amikor anyám ezt vágta a fejemhez. :( Igaz lenne? Nem szeretném eléggé Leát?
Azt hiszem gyarapitom a "maradiak" taborat, mert ha minden jol alakul akkor nalunk is iden lesz a lagzi, utana johet a baba is! :)
Nekem neheziti a helyzetet, hogy kulfoldon elek.
Igen, a kivizsgálás nagyon fontos! Hónapok is elmehetnek a próbálkozással, mire kiderül, hogy valami nincs rendben, jobb az elején utánajárni.
Nekem március végén elég rossz lett a citológiám és most vagyok kezelés alatt. Ha vége a vizsgaidőszaknak, megyek terheléses cukor- és inzulinmérésre, mert PCO szindrómám van. Elvileg utána jöhetne a metformin, de most meg a férjem vonta vissza mindazt, amit eddig a második gyerekről mondott, szóval az is kérdéses, lesz-e egyáltalán Leának testvére, mert spontán nem jött össze 10 hónap alatt (úgy, hogy nem tudtam szoptatni) és szerintem ezután sem fog, a kezelést meg nem folytatnám a férjem háta mögött, csak ha ő is akarná. Pedig jó lenne a 2,5 év körkülönbség, mert akkor nem kéne újra belekezdenem a babázásba és nem kell évekre szünetre menni a munkából, majd újra kezdeni. Nekem legalábbis így jobb lenne, mint 10-15 év múlva szülni egy másodikat. Persze ez csak az én véleményem, mert a magam számára így látom jobbnak.
Sziasztok!
Szeretnék én is csatlakozni a fórumhoz. Van már egy kislányom, de szeretnénk neki kistesót. Mi is csak az év második felében próbálkozunk. Addig is sok sikeres próbálkozást Mindenkinek!
na jol eltunt innen mindenki:-)
Sziasztok amugy:-)