2 és fél éves unokám most egy hétig nálam van.Nagyon meglepódtem, mert olyan szokást vett fel, hogy (tudásbázis)

A bátyám is kékült, mikor hisztizett és nála is bevált a pohár víz.

Az én nagylányomnál pedig az, hogy kiállítottam az ablakba és mondtam, hogy vegyen nagy levegőt. Persze épp tél volt és hideg levegő jött be, ettől nyugodott meg. Legközelebb már ő mondta nagy hüppögések közepette, hogy: Tegyél ki az ablakba!

Ebben az életkorban vannak olyan időszakok, amikor egyszerűen semmi nem segít. Szerintem kétféle hiszti van (legalábbis a két és fél éves leánykámnál ezt figyeltem meg): az egyik, amikor direkt csinálja, ezt könnyen le lehet szerelni, és azt szoktam mondani teljesen nyugodtan, normál hangerővel: "sajnos amíg sírsz, nem értem, mit mondasz, így nem tudok segíteni". Ettől általában összeszeszedi magát. A másik fajta, amikor nagyon elfárad, vagy túlpörög, és nem tud uralkodni magán, ekkor nem segít semmi, csak vele vagyok, amíg kitombolja magát. Ezeket a legjobb megelőzni, pl. ha fárad, hazamegyünk, vagy abbahagyjuk a játékot; de nem lehet miindig megelőzni sem.

Szerintem kegyetlenség otthagyni, vagy bezárni, amikor segítségre van szüksége. Ebben a korban még nekünk kell segíteni neki, hogy meg tudjon nyugodni.

Ezt a hisztifajtát tényleg ne vegyétek komolyan! A víz érdekes megoldás, legalábbis nyáron nem árt.:)

Ha kárt csinál, azt semmiképpen nem kell ráhagyni, esetleg ha már nem tudjátok neki megmagyarázni, hogy árt azzal, amit csinál, tényleg hagyni kell. Ha kitombolja magát, előbb-utóbb megnyugszik. Ilyenkor a kicsimnek mindig azt mondjuk, hogy Buksi kineveti (ő a kutyánk), őt nagyon szereti és abbahagyja. Lehet, hogy az unokádnak is van valami gyenge pontja, amire érzékenyebb, amivel kordában lehetne tartani.

Nem nálam vette fel a hisztit, az édesanyja is sokat panaszkodik rá, hogy mindenért hisztizik.Ő sokszor( a szavaival élve) úgy érzi megbolondul.

Nem használ neki a szép szó, a veszekedés, a szobájába bezavarás,semmi.Ma délután mikor felébredt nem engedtem neki, hogy a virágokat bottal ütögesse.Szépen mondtam neki, hogy a virágokat nem szabad bántani,mert azok azért olyan szépek,mert a papa sokat dolgozik,hogy ilyenek legyenek Erre megint neki állt hisztizni.Ott hagytam, és a fiammal bejöttünk, ő kinn maradt hisztizni,de annyira belelovalta már magát a hisztibe, hogy egy félpohár hideg vizet öntöttem rá.Akkor hirtelen meglepődött, de a hisztit abbahagyta.5 perc múlva mint ha már nem is ő lett volna aki szinte sírógörcsöt kapott majdnem.azóta szerencsére mára már nem volt hiszti több.

tesóméknál az működött, hogy ilyenkor be kellett menni a szobába "gondolkodni" .

Általában negyed óra múlva kisomfordáltak: "Megnyugodtam"

Nekem is van egy 2.5 évesem itthon, ő ha hisztizik akkor küldöm a szobájába. Ha abbahagyta, kijöhet. Általában talál magának valami sokkal érdekesebbet és leül játszani. Ha nagyon nem akar csendesedni, akkor én ajánlok játékot. Pl. "Gyere, Peti, rajzoljunk filctollal. Nyugodjál meg, ha abbahagytad a hisztizést, akkor jöhetsz rajzolni." Működni szokott.

Egyszerűen próbálgatja a határokat, az elején ha jól kezeled, akkor később sem lesz vele gondod. De ha engedsz a hisztinek akkor a fejedre nő.

Ha hiszti nem szabad reagálni, mert az olaj a tűzre!

Ha rájön, hogy nem figyel rá senki, abba fogja hagyni!

Ha viszont igazi a sirás, akkor mindenképpen meg kell vele beszélni, úgy mint egy "naggyal"!

Nekem bevállt!

Jó megoldás lehet a figyelem elterelése, mert a gyerekeknél 6-7 éves korig, az idegrendszeri ingerlési folyamatok vannak túlsúlyban, ezért egyik pillanatról a másikra képesek váltani érzést, hangulatot, gondolatot. A fantázia és a humor a legnagyobb segítség ebben az életszakaszban.

Mikor a gyerek „hisztibe” teljesen „bepörgeti” magát, ne perlekedjünk, ne magyarázzunk neki, mert semmit nem érnek a szavak. Helyette hagyjuk, hogy magától megnyugodjon, mert van gyerek, akit ilyenkor megérinteni se lehet. Vannak gyerekek, akiket csak át kell ölelni szavak nélkül.

Elmagyarázod neki, hogy hagyja abba, mert sírással nem megy semmire. Fontos, hogy ne engedj a zsarolásnak!

Ha még ezek után is csinálja, ne vegyél róla tudomást, csak amikor már abbahagyta.