Vannak olyan furcsa bogaraid, rögeszméid, amit senki más nem ért meg? (beszélgetés)

A mosogatógépbe mindig ugyanúgy pakolok be. Fix helye van a bögréknek, poharaknak, minden tányérnak. Én sem értem miért.

A másik hogy nem megyek olyan nyilvános vécébe amiből éppen kijön valaki. Akkor sem ha igényesnek néz ki. Bent pedig a WC papír első 20 centijét kidobom mert ki tudja ki fogta meg.

ez rám is nagyon jellemző: mindennek rögtön az okát kutatom, az egyszerű hasfájástól a magasröptű pszichológiai törénéseken át a bögre fülének letörésééig...

és híven vallom, hogy igenis mindennek oka van, vagyis minden VALAMIÉRT történik.

és néha én is az őrületbe kergetem ezzel a környezetemt, hogy addig nem hagyom a témát, amíg le nem tisztázom a miértjeit.

Még az előzőekből kimaradt:

Minden este teszek egy kört; megnézem, be van-e csukva az ajtó, el vannak-e zárva a csapok és a gázpalack, rendesen be van-e zárva a hűtő és fagyasztó ajtaja. (Egyszer este a gyerekek jégkrémet kerestek, résnyire nyitva maradt a fagyasztó és reggelre leolvadt)

Én a póktól nem félek, de tudom milyen ha valaki irtózik valamitől, hiszen én is ilyen vagyok:)

Azt hallottam, hogy ezeket a fóbiákat úgy kezelik, hogy az utálatos valamivel egyre több időre összezárnak. Igy nem is érdekel a gyógyitása. Én már ilyen maradok:)

Én sem nevezném éppen kényszerbetegségnek, márpedig én azt is megjártam. Ugyanezek a "bogaraim" -vagy nevezzétek, aminek akarjátok-kb. 20-szor ilyen erősséggel törtek rám. Nem tudtam elaludni, ha nem volt szárazra törölve a mosdókagyló, mosogató. Ha a párom ment később a fürdőszobába, képes voltam az ágyból felkelni, és kitörölni. Ha vendégek jöttek hozzánk, nem tudtam a társaságra koncentrálni, csak arra, hogy a gyerekek milyen "piszkot" csinálnak, a pohár nyomot hagyott az asztalon, stb... Meg a csipeszekkel is régebben meggyűlt a bajom, ha nem volt olyan színű, mint a ruha, másnap rohantam, még több csipeszt beszerezni.

Ma már azért lazábban veszem, mert szinte már ez uralta az életem, és hál' Istennek, kigyógyítottam magam. Most már inkább csak a rend kedvéért teszem, amit teszek.:)

ez lehet nem ide vág, de én nagyon reálisan gondolkodom

ilyen ember vagyok és mindennek megpróbálom megkeresni az okát, valami ésszerű okot

mindenre ami csak történik körülöttem

és ezt nagyon sokan nem értik, sőt nem díjazzák

ez nem hitetlenkedés, csak ilyen vagyok

Javítanék:D

"mert amikor felvettem aznap szerencsétlenül jártam."

"úgy nem érzem"

:) Aha, értem!

De az is megoldás,hogy csak fehéret vesz az ember és akkor sincs az a káoszos érzése,ha kitereget és minden csipesz más színű. én nem használok egyébként,ruhaszárítóra teregetek :D

Azt gondoltam,nagyon kevesen vagyunk...

Pl a lámpát többször fel-le kell kapcsolnom,addig ameddig így nem érzem ,hogy most jó.Vannak ékszerek amiket azért nem hordok,mert amikor felvettem aznap nem szerencsétlenül jártam.Ha meg kell kerülni egy táblát,mindig jobb oldalról teszem.1-1 tárgy ha nem áll úgy,akkor addig igazítgatom ameddig jó nem lesz....és még sorolhatnám:)

Nos,van akinek kényszerbetegségnek tűnik,a másiknak viszont természetes.Szerintem csak abban az esetben kell orvoshoz fordulni az ilyenekkel,amikor már mások is bevonódnak ebbe,pl a család.

de természetesen mindenki maga dönti el,hogy tényleg mi tartozik ebbe bele.

Nekem egyik-másik nagyon furcsa,pl hogy a ruhákat csak azonos színű csipesszel lehet kiteregetni...

Én a pókokkal vagyok így,de amúgy nem vagy gázos :)

Még a víz is lever,remegek,ha látok egyet,mi lenne a rámászna?

Gondolom,Te is megijednél...

Nekem van fóbiám is. Az egy másik kategória. Én pl. betegesen félek a kukacoktól, hernyóktól. Ha zöldség pucolás közben találok ilyeneket, akkor sikitok, ugrálok (helyból 3 métert tudok ilyenkor ugrani:))bezárkózok valahová és szólók a férjemnek, fiamnak, hogy csináljon vele valamit. Ráadásul nem is mindegy, hogy mit. Meg kell ölnie és kivinnie a lakásból, és hónapokig nem nyulók zöldséghez ezután. Volt olyan, hogy nem volt otthon senki, amikor a karfiolban találtam valamit:( Bezárkóztam a nappaliba, majd végig hivogattam mindenkit (férj, gyerek, sógórnő), de senki nem tudott átjönni, végül felhivtam a barátnőmnek, akinek annyit mondtam csak, hogy karfiolt pucolok, ő meg mondta, hogy jövök:)

Na ez beteges, de a többi nem annyira:)))

Nagyon gázos vagyok, ugye?