Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Van egy Angyal, aki vigyáz ránk fórum

Van egy Angyal, aki vigyáz ránk (beszélgetés)

#anyaság #család #gyerek

Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Van egy Angyal, aki vigyáz ránk

1 2 3 4 ❯
2012. jún. 30. 14:59
Rám biztosan vigyáznak.
93. csandi1973 (válaszként erre: 92. - Nikita83)
2012. jún. 30. 14:56
Köszönöm az együttérzést!
2012. jún. 18. 16:54

Végigsírtam. :(

Kitartást Nektek!

2012. febr. 10. 09:22
Potyognak a könnyeim!!Sajnálom!
2011. dec. 9. 15:40
Na, csak most olvastam el, nagyon szívszorító, végtelenül sajnálom őt is, titeket is érte...
89. csandi1973 (válaszként erre: 88. - Lisa35)
2011. júl. 26. 08:22
Köszönöm Neked!
88. lisa35
2011. júl. 23. 23:03

Szia! Most találtam rá a történetedre. Megsirattam a kicsi fiadat. Fogadd őszinte együttérzésem!

A kicsi Angyalkáink örökre velünk vannak....

87. csandi1973 (válaszként erre: 86. - Zsüly18)
2011. júl. 6. 10:04
Köszönöm az együttérzést!
2011. jún. 20. 15:28
jajjj istenem:((..hát majdnem elsírtam magam:(((..nagyon sajnálom:((
2011. febr. 10. 14:15
:) Köszönöm, igazi áldás ez a kislány:)
2011. febr. 5. 08:20
Kedves Erzsébet! Tiszta szívemből kívánom, hogy Anna sok boldogságban részesítsen Benneteket, és hogy enyhítse a fájdalmat a szívetekben! Minden jót Nektek!
2011. jan. 31. 14:17
Kedves csandi! Én nemrég regeltem a portálon, így csak most olvastam a történeted. Nagyon együttérzek veled...és mindenkivel akire angyalkák vigyáznak. Nekem 2007-ben született egy angyalkám.. két évembe telt amíg meggyászoltam rendesen...tökéletes terhesség volt..és 40.héten magára tekerte a zsinórt.. Nagyon sok idő kell a feldolgozáshoz..ez az én tapasztalatom. És egy ismert pszichológus mondta... amikor gyász ideje van...meg kell gyászolni! Én hetekig, hónapokig sírtam.. Nem igaz, hogy nem fáj, de most másképp. 2009-ben újra nekivágtunk..és novemberben megszületett a kislányom, Anna.
2010. dec. 16. 11:35

Megsirattam én is szegény kis Hunor babát...

De már nem fáj semmi Neki!

Minden tiszteletem a Tiétek, hogy újra bele mertetek vágni a babavállalásba! Biztos nehéz lehetett.

2010. dec. 13. 15:15
Szia! Köszönöm a kedves szavakat! Áldott, békés Karácsonyt kívánok!
2010. dec. 13. 11:01

Szia

Ritkán szoktam sírni 1-1 cikken, de most potyognak a könnyeim.

Tudom, nem most történt, de részvétem.

Nem is tudom, hogy hogy lehet feldolgozni egy ilyen veszteséget, megprobáltatást!

A lányaid gyönyörűek! Vigyázz Rájuk és Magadra!

2010. okt. 29. 18:36
Sajnálom hogy egy ilyen mérhetetlenül nagy fájdalmat kellett átélnetek. Ezt a fájdalmat nagyon nehéz lehet cipelni...Remélem nekem ezt az érzést sosem kell átélnem:(
78. katus3 (válaszként erre: 77. - Csandi1973)
2010. okt. 29. 11:23
Kistarcsán! Mivel lányom is koraszülött volt,tudtam hogy ott jó kezekben leszünk,nagyon fejlett a koraszülött osztály,így írattak velünk a Dél-Pestiben egy papírt,hogy saját felelősségre saját kocsival megyünk át Tarcsára,mert mentő ugye nem volt,és már beindult a szülés. Így kerültünk oda.
77. csandi1973 (válaszként erre: 75. - Katus3)
2010. okt. 29. 11:20
Végül hol szültél?
76. csandi1973 (válaszként erre: 75. - Katus3)
2010. okt. 29. 11:19
Az I. nőiben szültem, ott az orvosom, utána az I. Gyermekklinikára vitték át a kisfiamat.
75. katus3 (válaszként erre: 74. - Csandi1973)
2010. okt. 29. 11:16

Igen,de mi szerencsések voltunk.

Megkérdezhetem melyik kórházban voltatok? Minket az I-es és II-es Női Klinika nem fogadott,pedig oda kellett volna mennünk.

74. csandi1973 (válaszként erre: 73. - Katus3)
2010. okt. 28. 21:03

Szia!

Akkor mindkettőnknek ugyanúgy telt az a nap:(

73. katus3
2010. okt. 28. 15:52

Szia! 2007 Karácsonyát én is végigsírtam, mi itthon az akkor 3 éves lányunkkal, 30. hétre született fiam(dec. 15.-én) pedig a kórházban,inkubátorban,tele csövekkel,nélkülünk. Szörnyű volt.

Sajnálom ami veletek történt!

72. csandi1973 (válaszként erre: 71. - Dosadora)
2010. okt. 28. 15:13
Igen, mi is sokat gondoltunk arra, milyen lett volna az élete mindvégig betegen. Igen, sokat változtunk mi is a férjemmel, és hála Istennek, a legnagyobb bajban, a legnehezebb időszakban igazi támaszai voltunk egymásnak, mára még jobban érezzük az összetartozást, mint előtte. Ránézünk a pici lányra, és kimondatlanul, de mindig ott lebeg a kérdés: vajon ha a kisfiunk életben marad, jött-e volna még kistesó?
2010. okt. 28. 13:33
Nagyon sajnálom ami veletek történt. Nekem 20 hetesen kellett megszülnöm ikerlányaimat, akik még életképtelenek voltak. Borzasztó fájdalom volt az is, nem még a te eseted. Azóta született egy kislányom aki 2 éves, nagyon sok erőt és boldogságot ad. Én úgy fogom ma már föl(majdnem 4 év kellett hozzá), hogy nem lett volna teljes az életük, ha életben maradnak de nem egészségesek! És így jobb lett nekik! És azt vettem észre, hogy akik már átestek valami hasonló tragédián, teljesen másképp szeretik a gyermeküket, mint azok, akiknél soha semmi gond nem volt a családban!! Nagyon sok erőt kívánok neked, és a 2 gyermeked boldogsága és boldoggá tétele próbálja meg halványítani a keserű emlékeket!
70. csandi1973 (válaszként erre: 69. - Birgi74)
2010. okt. 27. 23:16

Drága Brigi!

Köszi a kedves szavakat! Szorítok Nektek!

2010. okt. 27. 23:04

Drága csandi,

a mi babánk, Bálint a 39.héten ment el. Még a pocakomban volt. Teljesen egészségesen...

Nagyon nagy tragédia. Mindegyikünké az, akik a babájukat, gyermeküket veszítik el. Nekem erőt ad az, hogy olvashatom, hogy van tovább, hogy nektek is küldött még kisbabát Hunor. Vannak itt páran a hoxán, akikből ezekben a nagy sorsfordító történésekben is erőt meríthetek(meríthetünk). Szívből sajnálom, hogy át kellett élnetek ezt. Remélem, jobbak-többek lettetek tőle. Mert én néha úgy érzem. Hogy a bajban/bajjal is valahogy kaptunk valamit. Bálintot várva életem legboldogabb időszakában voltam, semmiproblémás várandóssággal. Olyan sokat kaptunk ettől a kisbabától! És sokat tanultam általa, vele, belőle. Magunkról, és az életről. És én azóta (is) egy gyönyörű kisfiú anyukájának tartom magam. Te pedig három gyönyörű gyermek anyukája vagy. Gratulálok a kislányaidhoz, és a kicsi fiatok is úgyis mindig ott van a szívetekben. Kívánok nektek mosolygós napokat és boldogságot a gyermekeitekben!

68. csandi1973 (válaszként erre: 67. - Pviki)
2010. okt. 27. 15:05
Sajnálom, hogy Neked is át kellett esned ezen a tragédián. Kívánom, hogy pici Angyalkátok minél hamarabb küldjön egy babát, aki bár nem tudja pótolni a veszteséget, de a fájdalmat talán enyhítheti. Ne add fel, leszel még boldog!
67. pviki
2010. okt. 27. 12:30

Én is preeclampsia miatt veszítettem el a kislányom. (Ha érdekel a mi történetünk a naplóm elején megtalálod) Borzasztó dolog elveszteni egy kis életet.


Szerencsés vagy, hogy ott van a két lányod, akik segítenek a kisfiad elvesztésének feldolgozásában.


Nekünk azóta sincs babánk, de még nem adtam fel. Egyszer megjósolták, hogy lesz egy fiam, de a kislányomat semmi és senki nem pótolhatja.


Minden jót Nektek.

2010. okt. 27. 12:27
Vérzik a szívem és pityergek a munkahelyemen.................... Szívből sajnálom Hunor elvesztését, de kívánom, hogy leljétek örömötöket a lányaitokban :)
2010. okt. 26. 19:12
Könnyeimmel küzdök, de nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk a történetedet... Jó egészséget és sok boldogságot lánykáiddal!!!
1 2 3 4 ❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook