Vallomások

Nem tudom eldönteni milyen ember Ő. A közösségi oldalon egy cukorfalat, a való életben állandóan morog.

Várom a holnapot, remélem jó hírt kapok. :)

A gyerek kedvéért (kicsit duci lett) elkezdtem vele tornázni. Most pedig olyan izomgyulladás van a combomban alig tudok ráállni. Mindez 2x50 perc miatt.

2 hét választ el életem legelső autójától. :-) Nagyon várom!

Már egészen fiatal korom óta tudtam, hogy ha egyszer férjhez megyek, meg fogok szabadulni a ronda férfinév vezetéknevemtől. Így is tettem, az csak bónusz, hogy férjem gyönyörű vezetéknevét viselhetem, az én szép keresztnevem előtt. :)

Nincs itthon pótelem. Mi lesz velem?

Egy nickem van. Kicsit bánt, hogy a dominótoplistán jóval előttem áll és sokkal több jelet kap, mint én. Lehet hogy féltékeny vagyok.

Holnap megint be kell feküdnöm a klinikára, rosszabbodott az állapotom. Szomorú vagyok :(

Utálom a szomszédomat, olyan büdös jön ki tőlük mindig, hogy nem igaz és mindig a lépcsőház fele szellőztet.

60 évesen rám talált a szerelem. 5 éve nem voltam férfivel. Félnem kellene?

1,5 hét múlva lesz az esküvői fotózásunk és nagyon nem várom. Sok arra a turista és utálom előre, hogy mindenki minket néz, első hivatalos fotózásunk amúgy is. Szégyenlősek vagyunk. :/

Világon mindennél jobban szerettem őt, de vége, nem bírom tovább és el kell engedni.

Rengeteget hibáztam életemben, de élve nem bújhatok a föld alá. Élek tovább a rengeteg ballépés emlékével.

Én is elrejtettem a fészbukon a születésnapom dátumát és a sok köszöntés helyett csak néhányat kaptam, de sokkal jobban esett, mint az eddigi sok-sok felszínes, jelentéktelen üdvözlet.

Félek, hogy végleg elhagy a férjem. Mindketten hibáztunk, de nem tudom hogy bírom ki újra, hogy összetörik a szívem.

2 hónapja szüntettem meg a Facebookomat. Tök jó nélküle. Igaz, egyetlen ismerősöm sem tudja az új telefonszámomat, de senki sem hiányzik. A családom számít csak! 26 éves vagyok.

Van testvérem, de mégsem... Nem vagytok egyedül. Nővérem majdnem 50 éves, de még mindig azt várja, hogy a család istápolja. Anyánknál él, de mégis mindig bántja őt, eddig csak verbálisan. Nem bírom kirakni sem a lakásból, pedig az lenne a legjobb.

Néztem a képeimet és érdekes módon akkor voltam a legszebb. mikor a legboldogtalanabb.

Minden egyes alkalommal lelkiismeret-furdalásom van, amikor eszem.

Kb. fél évvel ezelőtt, két házasság után - utóbbi özvegység 8 éve - írtam, hogy várom a herceget fehér lovon - így 60 évesen... Azt hiszem megtalált :-)))

Komoly munka van mögötte, hogy nem vagyok önsorsrontó.

Szerintem a facebook egy betegség és jobb lenne a világ nélküle.

Megmutattam a Facebookon, mennyire sportos, ügyes gyerekeim vannak. Mindhárom egy csoda.

Aszexuális vagyok.

Várom már a pénteket, hogy megtudjam sikerül-e a tervem. Remélem igen.

Annak üzenem, akinek van bátyja de mégse: ugyanebben a helyzetben vagyok, csak nővéremmel. Megértelek, nem vagy egyedül! Sokáig küzdöttem emiatt lelkiismeretfurdalással, de nem a mi hibánk!

Társkeresőn ismertem meg. Én kiléptem. Hogy ő kilepett-e, azt nem tudom. Most álprofillal tesztelem.

Van bátyám de nincs bátyám, soha nem számíthattam rá. Ha nem muszáj, hozzám se szólt. Utál engem a családom. Soha nem köszöntött fel. Amikor gyerek voltam sose tanított semmire, mint az igazi testvérek. Egy idegent többre tartok.

Ahogy vége lesz a tanévnek, az egyik túlposztolós anyukát törlöm az ismerőseim közül.

Nagyon kedvelem Yoko Ono munkásságát és egész lényét. Elszomorít, hogy a véleményem kívül esik a “normalitás” halmazán. Riasztó, hogy a zenetörténetet, és az ízlést illetően is létezik véleményterror.