Vallomások

Elegem van az időseket leszóló megjegyzésekből. A vírust a fiatalok hurcolták be és hiába maradok itthon, ha akar megtalál.

Annyi minden nyomaszt és néha úgy érzem, hogy egyedül megyek neki a világnak.

Nem örülök, hogy összeköltöztünk.

Az uram ma elment szerelni az anyjához.. Tajtékzok a dühtől! A kedves mama meg elküldte a barkácsboltba szerelvényeket. Önző dög!

Dühös vagyok, hogy az emberek nem tartják be a szabályokat. Miért nem képesek megülni a fenekükön? Ha az egeszségét nem félti, gondoljon a gazdasági következményekre!

Hívtam időpontkérés miatt a 1818-at hajnalban, szerintem nincsenek is ott. Éjjel-nappal hívható, még hétvégén is, eddig még mindig elfogyott a türelmem 40 perc után.

Ma délután elmegyek a kék piros áruházba. Nem érdekel már a vírus. Van egy családom, enni kell, éhen nem lehet halni. Ha jön Úgyis jön tehetek én bármit....

Nem érdekel már az exem nyomora!!! Majd az édese foglalkozik vele. Annak talán nem is hazudik a pofájába, miatta talán majd képes lesz változni. Ez van punktum. 👅

Úgy döntöttem feladom, magára vessen. Tovább nem foglalkozom vele.

Rossz ez a végeláthatatlan helyzet ami kialakult a vírus miatt. Bizonytalanság, aggodalom váltakozik bennem. Néha engem is elkap a pánik.

Kezdek lelkileg összeomlani a vírus miatt. Erősnek kellene lennem a család miatt de most már nem megy, egyre többször bőgők. Mi lesz velünk?😢

Nagyon stresszes napom volt. A bizonytalanság a legrosszabb.

Nem szándékozom hatalmi harcokba belemenni. Sem a munkahelyen sem magánszférában.

Megszakítom az anyámmal a kapcsolatot. Eldobott, csak bánt, megaláz. Elfogyott a türelmem, elmúlt a gyermeki szeretetem. Nem bírom tovább. Már csak gyűlöletet érzek a rengetek fájdalom miatt, amit tőle kaptam.

Dilemmában voltam ma, hogy mit csináljak, de elolvastam egy vallomást és egyből tudtam.

Nagyon örülök, hogy romlik a forint. Ma is 1000 eurot váltottam be. Több ezer forintot nyertem pluszba.

Mire boldog lehetnék , meghalok. Hurrá!

El kellett engednem a szerelmemet, mert már egy elő halott voltam, annyi fájdalmat okozott a kettőnk közt levő örökös konfliktus. Erőt gyűjtők, és megyek tovább előre!

Félek nyitni, pedig úgy barátkoznék.

Szomorú vagyok, hogy nem lehet templomba se menni.:(

Nem fogyasztok minden reggel pálinkát, nem hiszek abban, hogy azzal védve lennék a vírus ellen. Ha alkoholfüggő lennék, akkor ezt mondanám, hogy ez csak "megelőzés".

Meguntam a barátnőm panaszkodását. Mindenük megvan, 2 szép lakás, autók, munkahely. Erre azt mondja, jaj miből fogunk megélni.

Időnként úgy érzem, csak filmen nézem vagy álmodom a járványt. A következő pillanatban pedig jön a döbbenet, hogy nem.

Néha azt érzem, hogy ezt a vírust direkt ránk szabadították. Néha pedig azt, hogy totálisan a háttérhatalom játéka, média manipulálása, területek újraosztása, minden gazdaság megrogyasztása. Kinek az érdeke?

Szeretem a munkámat, az első nap, hogy gyomorideggel megyek dolgozni. Már nem is bánnám, munka azt az egy - két hét itthon létet.

Sajnálom az egyedül élőket ha betegek lesznek nem éppen koronára gondolok akár egy sima influenza nincs aki ápolja őket. :(

Ez az én formám. Azt hittem, jó lesz, erre többet kombinál, mint én.

Egy esetben viselném el a karantént. Vele!

Meghánytam-vetettem a dolgot, és úgy gondolom, jobb nem bolygatni.

Nagyon elegem van már ma a munkahelyen. Elsírtam magam a stressztől, a pániktól, mind a közéletitől, mind a munkahelyitől.... fennforgás van.