Vallomások

68 éves vagyok. A fiam másik városban dolgozik, nem elég hogy nem segit, hanem elvárja hogy én utazzak hozzá hétvégén, oda vissza közel 200 km-t, igaz nem vagyok beteges.

Nagyon egyedül vagyok.

Nagyon jó lenne otthonról dolgozni nekem is, de nem tudnám hová beterelni az állatokat.

Holnap lesz egy autós rendezvény, amit a 2. állásom dolgozói szerveznek. Engem is meghívtak. De mindenki barátokkal megy, én meg egyedül mennek.Persze lesznek ismerősök, meg olyan is, akit nem birok. Hezitálok. Menjek? Nembaj=menj! Kukorica=Ne menj!

A ma estét egyedül fogom tölteni egy pohár pia társaságában...

Teljesen ledöbbent, ami a boltokban van! Lehet én vagyok túl pozitív, de szerintem ez az egész egy média cirkusz.

Megtudtam, hogy a feleségemnek tettestársa van...Pedig tíz éve velem él...Szerintem mehet a szeme világába.

Lehet, hogy egész héten nem kell mennem dolgozni a coronavírus miatt.... Bezár minden.

Ma tudta meg az állandójellegű tettestársam, hogy tíz éve házas vagyok.

Tegnap este a bevásárlóközpontban maga elé engedett egy helyes pasas. Kicsit flörtöltünk, összemosolyogtunk. Szingliként jólesett a lelkemnek. Azóta eszembe jut a pasi. Pedig valószínűleg kb. nem is látom többé.

Egész egyszerűen 4 éves kor alatt, nem engednék gyereket repülni. Valami borzalom ahogy üvöltenek a szülők hülyesége miatt! Fáj a fülük, unatkoznak és fáradtak! Idegen a légkör nekik! Mi meg szenvedünk, 10 órán keresztül ugyanúgy, mit ők!

Levert vagyok, lázas és napok óta sírok... Egyik felem azt mondja semmi pánik, a másik meg konkrétan már a temetésemet szervezi. Most indulok orvoshoz és folynak a könnyeim...

Elegem van a járdát használó biciklistákból!

Kezd unalmas lenni ez a koronavírusos hiszti!

Több mint egy éve külön vagyunk. Tegnap volt a születésnapja. Elfelejtettem még felköszönteni is. Fura érzés. Lehet már tényleg nem érzek semmit iránta.

Nem tartjuk egymással a kapcsolatot. Ez mindig így volt, így van és így is lesz.

Ha beteg vagyok, esetleg szomorkodom a magány miatt mindig egy mondásra gondolok."Nem kell beszarni, szólt a papagáj a macska szájába."

Városból kisebb településre költözöm a nyáron.

Unom a szerelmes képeslapokat!!!

Kívancsian várom a holnapot. Sorsdöntő lesz (így vagy úgy)

Hagyom, hogy megöleljen. Nem baráti ölelések ezek, erre ma végképp rájöttem. De akármennyire is szeretném, nem mehetek tovább ennél.

Mindig megkérdezem Tőle: szeretsz? Olyan jó hallani.

Szomorú vagyok, mert nagyon beteg az Öcsém és nem tudom meg látogatni, mert nagyon messze lakik. Én meg sajnos Ágfalván a szociális otthonban vagyok. Így csak telefonon és a neten tudom vigasztalni.

Ma nagyon csinos leszek! Frangipáni rakok a hajamba, és megetetem a zsiráfokat, és az oroszlánokat.

Boldogtalan vagyok a kapcsolatomban, pedig megad mindent, de én nem szeretem igazán.

Szerelmes vagyok a mellém rendelt férfiba lassan 5 éve. És nem múlik. Sőt... Egyre erősebb az érzés. 💝

Barátoknak fogadtuk egymást a pasival, de kéthetente max 1x ha beszelünk. Talizni nem is tudunk mert 300km-re lakik, 2hónapja nem láttam. Megbízható pasas, bármit megoszthatok Vele, de nekem ez a kevés kontakt egyre gázabb.

Úgy érzem lenéznek a kollégáim. Én csak a "jó hogy itt ülsz kategória" vagyok...

Mostanában, hogy elmúltam 40, nagyon hiányoznak már a Nagyszüleim. Egyre többet gondolok rájuk!

Nem kaptam ma értékes ajándékot, de eszmeit igen! És ez mindennél többet ér!❤