Vallomások

Alig aludtam az éjjel. Fájt, hogy másik nő oldalán láttam már Őt.

Végigszenvedtem egy drasztikus, de unalmas filmet, pedig már az elején le akartam mondani róla. Bárcsak hallgattam volna magamra!

Szeretek erdőben sétálni, szeretem a lágy napsütést, az enyhe szellőt, a madárcsicsergést, a felhőket. Szeretem a méhek zümmögését és a virágillatot. Szeretem a csendes esőt hallgatni és utána érezni a föld illatát. Békés. Persze nevetni is szeretek!

A belem is kihajtották ma a munkában, mégis szeretem csinálni.

Nincs már velem a testvérem. Rendkívül szoros kapcsolat volt köztünk... és nem kellene, de valami visz felé...

Szenvedek, de nem fizikailag.

Nagyon rosszul vagyok....

Amikor a legjobb volt, akkor lett vége...

Hagyom, hogy meghódítson. Újra... és újra, ezerrel vágyakozom....

Ha nem történik csoda, mint 15 évvel ezelőtt, akkor minden elveszett...

Szinte érzem, ahogy fáj a lelkem. Örökké szeretni foglak!

Nagyon rosszul esik, hogy a férjem a 20. házassági évfordulónkra is csak a vállát húzogatja, hogy ez is csak egy nap szerinte, még egy szájra puszit sem kaptam tőle, én pedig minden évben finom vacsorával, jelképes ajándékkal készülök neki. :(

Nagyon hiányzik... percről percre. Óráról órára. Napról napra kibírhatatlan fájdalom...😥

Elmentem a rokon kislánnyal (10 éves) és én megvettem neki a kiszemelt meleg és divatos téli pulóvert. Egy távolabbi rokon (nő) vagyok. A szülőknek erre nincs keret, de sok cigire viszont van. Mégis gond, ki sem meri csomagolni,eldugta a szekrényébe.

Volt valaki az életemben, aki most már nincs. Meg kell tanulnom élni nélküle. Nem gondolni rá, nem sajnálni, ami nincs.

Nem tetszenek a vendégek, akik most jöttek.

Jó volna most teleportálni, mint a Hipervándor című filmben.

Senki sem tudja, hogy megpróbáltam véget vetni az életemnek... Próbálok változtatni, de nem megy, nincs senkim. A családomat sem érdekelte soha, hogy vagyok...mit érzek... 😢

Nagyon erős vágy van bennem...

Sajnos le vagyok százalékolva. Mégis megkapom, hogy eltartanak a szüleim. A betegségről nem tehetek!

Az irigység bűnébe estem, amikor megláttam a férjem "vadászatának" végeredményét. Sajnáltam, hogy nem mentem vele.

Az életemben történő negatív eseményeket, helyzeteket, mértéktől és mélységtől függetlenül, mindig tanulságként kezelem. Ilyenkor erősödik meg bennem a tudat, hogy mindig vigyáznak rám.

Az éjjel otthon aludt a felnőtt lányom, aki kismama. Reggel titokban figyeltem gömbölyödő pocakját...elérzékenyültem.😊

Na most vajon mi az igaz... össze vagyok keveredve rendesen.

Hiányzik nagyon... csak sírok, csak folynak a könnyeim...😥

A szomszéd nő a férjemet hívja át megszerelni, ha elromlik valami, persze az ő férje nem ért semmihez. Gondolom az ágyban sem jó, ezért akaszkodik rá ennyire az enyémre. Hívjon szerelőt a szerencsétlen nő!

Azon gondolkodom, mennyi minden múlik egy szón... akkor is ha elhangzik, de akkor is ha nem.😪

Ő már le akarna velem feküdni de én nem vagyok biztos benne. Megtegyem...?

Mindent elvesztettem ami és aki fontos volt az életemben! Nem bírom tovább, feladom!!!

Annyira szeretném ha szeretne...