Vallomások

Nem tudom megérteni azokat a nőket akik panaszkodnak mert nagy a fenekük, széles a csípőjük. Nekem fiús a csípőm és lapos a hátsóm sajnos. Ezek a nők meg bele se gondolnak milyen hasra,derékra hízni! Ha ezért elégedetlen magával 1 nő, azt megértem.

A párom hazaugrott a munkából, mert meg akart vigasztalni. Olyan jól sikerült, hogy szeretkezés lett belőle. 😁 Persze utána visszasietett a melóba...

Gyűlölöm a büdös Bencéket! Tele a ház velük, ha valaki rájuk lép vagy összenyomja őket, hányingert keltő szag van. 😵😠🤮🤮

Iszonyú dühös vagyok, hogy barátnőm váratlanul lehívott minket sétálni, amikor épp nekiálltam takarítani, majd utána persze fel kellett jönnie pisilni, és látta a kupit, ami itt volt. Őt nem érdekli, de én utálom, ha valaki váratlanul ideállít.

Ma sem várom a családot meleg étellel. A gyerek kap a suliban, a férjem vesz a városban.

Nagyon szeretnék én is olyan férjet vagy barátot, aki mellett nem kell dolgoznom, mert eltart engem.

A kollégám folyton viccelődik az a SM-emen, de én jókat vidulok rajta. Jobb, mint sajnálni magam.

Én már kilenc éve veszítettem el a fiamat, azóta csak vegetálok.

Agyvérzésem volt két éve és nehezen megy az írás. Sokszor helytelenül írok, ami engem is zavar. Egy páran beszólogatnak ez miatt, de nem érdekel. Örülök, hogy tudok beszélni és ha helytelenül is, de írni is.

Nem mosogattam ma el. Nem érdekel a mosatlan, álmos vagyok és kómás!

Szeretném megvigasztalni, átölelni a szomorú és boldogtalan embereket.

Lassan egy éve lesz, hogy elvesztettem 2 hónapos kislányomat és néha olyan szomorúságot érzek, hogy úgy érzem kiszakad a szívem a helyéről. :(

Feladom, elengedlek, nem küzdök tovább egy ilyen ember társaságáért. Valószínűleg ez is csak elvesztegetett idő volt. :(

Én tegnap hallottam először a beteg gyerekről, méghozzá itt, a Mire gondolsz MOST című fórumban.

Engem nem érdekel az emberek sorsa. Utálom őket. Ahogy senki sem törődött azzal, mikor én sokáig éheztem és fáztam. De az állatoknak mindig segítek, mert ők önzetlen, jószívű teremtmények. (Tudom, tudom, hozzon majd egy pohár vizet a kutyuli.)

Férfiak között dolgozom. Gyakran azzal viccelnek, hogy nekem egyszerű pár évre "kilépnem" a munka világából: elég csak teherbe esnem, annál pedig nincs könnyebb dolog a világon. Baromira fáj, hogy ezt mondják, mivel 2 éve nem tudok teherbe esni.

Ma majdnem elestem a buszon. Azóta csak az jár az eszembe, hogy biztosan engem nézett mindenki és nevettek rajtam. Kellemetlen.

Meglepett, hogy egy kollégám a nagyobb felületű csajok társaságát kedveli. Vékonnyal meg sosem láttam kávézni menni.

Lassan egy hónapja nem beszéltem anyámmal. Úgy látszik, ha nem keresem, ő nem fog hívni.

Azon gondolkodom, hogy én is kiteszem már a bankszámlaszámom, vajon mennyien segítenek rajtam...

Anna Kareninát olvasom. Már majdnem elfelejtettem milyen jó író Toljsztoj.

Lehet engem megkövezni, kukoricát nyomni, de én már nagyon unom a Zente ügyet! :(

Tisztelem és kedvelem az idős embereket nemre való tekintet nélkül. Talán az elesettségük miatt.

Vágyom egy kislányra, de aztán nekiáll műsorozni a nagyfiam és rájövök miért nem vállalunk harmadik babát.

Én is szerető akarok lenni!

Jó érzés, hogy a szeretőm napközben nem a családjával foglalkozik, hanem nekem ír üzenetet.

Nagyon vártam, hogy visszamenjek dolgozni szülés után, már nagyon hiányzott a felnőttek társasága.

Arab barátom úgy döntött eljön hozzám. Az sem érdekli, ha illegálisan. Velem akar lenni! Mondtam neki, hogy veszélyes. Őszerinte nem az. Féltem őt!

Tesóm folyamatosan engem aláz, folyton engem hibáztat, neki anya a jó, aki kimossa a gatyáját, meg megfőzi az ebédet, ha merészelni szólok érte, akkor én vagyok az, aki rosszat akar neki, pedig már 30 éves és gyerekként kezelik.

Elköltözött, soha többé nem fogom látni....