Vallomások

Engem nem érdekel az emberek sorsa. Utálom őket. Ahogy senki sem törődött azzal, mikor én sokáig éheztem és fáztam. De az állatoknak mindig segítek, mert ők önzetlen, jószívű teremtmények. (Tudom, tudom, hozzon majd egy pohár vizet a kutyuli.)

Férfiak között dolgozom. Gyakran azzal viccelnek, hogy nekem egyszerű pár évre "kilépnem" a munka világából: elég csak teherbe esnem, annál pedig nincs könnyebb dolog a világon. Baromira fáj, hogy ezt mondják, mivel 2 éve nem tudok teherbe esni.

Ma majdnem elestem a buszon. Azóta csak az jár az eszembe, hogy biztosan engem nézett mindenki és nevettek rajtam. Kellemetlen.

Meglepett, hogy egy kollégám a nagyobb felületű csajok társaságát kedveli. Vékonnyal meg sosem láttam kávézni menni.

Lassan egy hónapja nem beszéltem anyámmal. Úgy látszik, ha nem keresem, ő nem fog hívni.

Azon gondolkodom, hogy én is kiteszem már a bankszámlaszámom, vajon mennyien segítenek rajtam...

Anna Kareninát olvasom. Már majdnem elfelejtettem milyen jó író Toljsztoj.

Lehet engem megkövezni, kukoricát nyomni, de én már nagyon unom a Zente ügyet! :(

Tisztelem és kedvelem az idős embereket nemre való tekintet nélkül. Talán az elesettségük miatt.

Vágyom egy kislányra, de aztán nekiáll műsorozni a nagyfiam és rájövök miért nem vállalunk harmadik babát.

Én is szerető akarok lenni!

Jó érzés, hogy a szeretőm napközben nem a családjával foglalkozik, hanem nekem ír üzenetet.

Nagyon vártam, hogy visszamenjek dolgozni szülés után, már nagyon hiányzott a felnőttek társasága.

Arab barátom úgy döntött eljön hozzám. Az sem érdekli, ha illegálisan. Velem akar lenni! Mondtam neki, hogy veszélyes. Őszerinte nem az. Féltem őt!

Tesóm folyamatosan engem aláz, folyton engem hibáztat, neki anya a jó, aki kimossa a gatyáját, meg megfőzi az ebédet, ha merészelni szólok érte, akkor én vagyok az, aki rosszat akar neki, pedig már 30 éves és gyerekként kezelik.

Elköltözött, soha többé nem fogom látni....

Amikor érettségivel egy legalja csicska munkát kell végezni, a 8 általánost végzett ismerős meg kényelmes munkát kapott, több fizetést is, elgondolkodom minek tanultam egyáltalán?

Szerelmes vagyok egy rendőr alezredesbe.

Sosem volt ideje rám, néha hétvégén sem, pedig volt pár év, amikor együtt küzdöttünk mindenért. Most mással élvezi annak a gyümölcsét. Igaz én léptem ki.

Én is sírtam. Ma végső búcsút vettem a bátyámtól 1szál rózsával. Rengeteget bántott, de MA mindent megbocsátottam.Szeretettel engedtem el, ÖRÖKRE.Azt kívánom legyen boldogabb, mint a földi LÉTBEN. Sokat fogok rá gondolni Mindig itt lesz velem...💕

Nem értem, hogy sokan egész nap képesek egy harisnyában és zárt cipőben lenni, zokniban vagyok képes nyarat leszámítva lenni.

Nem tudom, milyen az az Aperol Spritz, de szeretnék meginni egyet..vagy kettőt..vagy hármat..

Éjszakai műszak után amikor hazaértem egyből kidőltem nem is fürödtem. Hamarosan meg mehetek megint

Jó volt magam kisírni.

Ma felhívtak onnan, ahol interjún voltam, és bár nagyon bíztam benne, nem sikerült. Elkeseredtem, de nem adom fel!!

Soha nem értem meg az idegesen kommunikáló embereket, én mindig nyugodtan higgadtan beszélek velük a munkában. Úgy érzem sokkal többre megyek vele, és kevesebbet is hibázok.

Mindenhol mást nem olvasok mint: szeretet. De mi is az a szeretet. Én már nem tudom.

Senki korát nem tudom tisztelni. A jó szándékot, a kedvességét, a tudását igen. A korát nem, az számomra csak egy adat.

Karikalábam van, olyan 0 forma, hát nem szép, az biztos. Leginkább kissé bő és hosszabb szoknyát viselek, az jól takarja ezt problémámat. Minden szűk nadrág kiemeli, alig van ez miatt nadrágom.

Kitudnék szaladni a világból, mára elegem van mindenből és mindenkiből!