Vallomások

Le kell szoknom arról, hogy azt higgyem, az orvos udvariasságból kérdezi, hogy mi újság, és okvetetlenkedésnek gondoljam az új tünetek felsorolását és ezért azt mondom, hogy jól vagyok.

Magamban kiröhögöm az olyan hiszékeny embereket, akik szerint a patikasó jobb, mint a sima bolti konyhasó.

Fogyokúra, diéta már napok óta. Ma gyros tálat vacsoráztam! Ó mennyi manna volt.

Azon agyalok, hogy hogyan érhetném el, hogy megöleljen.

Vonzódom a főnökömhöz és tudom, neki sem lehetek közömbös. A felesége kedves kolléganőm, én is jó kapcsolatban élek. Semmi nem fog történni, nem is próbálkozom,ő sem, ez egy kis kémia. De azért jól esett vele álmodni.

Nem tehetek róla, de annyira idegesít, mikor a gyerekem mindenért visít, hogy "anya,anya". Ha elviszem játszani egy barátnőjéhez az oviból, akkor is végig ott kell ülnöm, különben ordít és fut utánam. Néha elegem van már belőle és a 0-24es őrizetből.

Baromi büdös lett a lábam ma a tornacipőben.

Hat év után végre úgy mentem haza a munkámból, hogy várt otthon valaki. Az új férfi. Éppen lefőtt a kávé amire hazaértem:) Végre, nem az üres lakásba mentem haza. Boldog vagyok!

A gyerekem alig beszél pár szót. Az óvónő, meg dadus folyton ezzel piszkálja a gyereket is és minket, a szüleit is. Nagyon elegem van belőlük.

Nem tudom elfelejteni Giovannit!

Nem akarom észrevenni az új tüneteket. De nem hajlandóak eltűnni. Pedig ha nincs új tünet, még van esély egy teljesen átlagos életre. Ha van, akkor sokkal kisebb.

Állandóan a közösülésre gondolok az egyik magán tanárommal. Csak 7 év van köztünk. Egész nap az jár a fejemben, hogy milyen lehet az ágyban. Félek, hogy ez csak a magány jele, de kezdek megbolondulni érte.

Nem szeretem a közvetett a dolgokat hátulról mellbe. Ha valakinek valami problémája van írja meg nekem vagy álljon elém ne legyen beszari. A játszmázás óvodába való.

Pszichopata vagyok kisgyerek koromtól kezdve.

Nem fogadom meg Jamie tanácsait (tévé) a főzésben. Ha egy sült csirkén fekete foltok vannak, jó sok, akkor nekem az a csirke szénné égett. Nem emberi fogyasztásra való. Lehet ő bármilyen híres tévészakács, nekem ez a véleményem!

Egyszerű ügyintéző vagyok, boldog vagyok vele, szeretek segíteni az embereknek, még ha mások szerint többet kellett volna elérnem.

Az én élettársam igazi férfi. Bár még sosem volt tőle orgazmusom pedig idestova 10 éve együtt vagyunk.

14 évig tartó, se vele, se nélküle kapcsolatomnak 11 éve vége. Én mégis sokszor gondolok rá, mi lett volna ha...

Még 1 nap és kiderül megkapom-e az állást. De annyi sikertelenség után úgy érzem ebben se lesz szerencsém. Nekem sosem jön össze semmi. Pedig tudom megfelelnék 100%!

Nem szeretem, ha valaki a Facebookon éli az életét. Mindent kiposztol, aztán csodálkozik, ha támadják. Természetesen erről is posztol. Minél több az ebédes, cukika gyerekeim posztok, annál jobban sajnálom. Boldogtalan élete lehet.

Nem tartom véletlennek és igazságtalannak, hogy sok nő, aki úgy falta a férfiakat, hogy más házasságát vagy kapcsolatát sem tartotta szentnek, most hogy megállapodna, meddőségi gondokkal küzd és a lombik sem segít. A malom lassan őröl, de biztosan.

Azt hiszem az előző kapcsolatomban én szerettem jobban.. Most engem szeretnek.

Töredelmesen bevallom én nem szándékozom felkötni magam, én csak szeretnék végre már nem egyedül lefeküdni az ágyamban...

A (rég mással elő, de még) Feleségem szerint értéktelen, haszontalan vagyok, senki sem kíváncsi rám, senkinek sem hiányoznék, ha nem lennék. Kipróbálom.

Tudom, hogy nehéz menet lesz és azt is tudom, hogy neked is nehéz lesz mert ezt a szerelmet senki mástól nem fogod megkapni amit tőlem kaptál. De eltűnök teljesen mindenhonnan még a híremet se fogja hallani senki. Ez egy nagy lelki teher.

A kolléganőmnek egész nap be nem áll a szája, minden hülyeség ami eszébe jut már mondja is, ha rászólok egy darabig hallgat, aztán megint kezdi. Megőrülök tőle annyira fárasztó, legszívesebben pillanatragasztóval betapasztanám!

Szeretném ha tudná a csaj, hogy mikor este melléfekszik az ágyban a pasija rólam álmodozik, és ha nem lennének közös gyerekek már nem vele lenne.

Hiányzol,jó lenne már összebújni.

24 év minden perce hazugság volt. A fájdalom amit a felismerés ad, leírhatatlan :(

Tetszik ha egy nő negyven felett mer gyereket vállalni, és nem kezd el öregasszonyt játszani.