Vallomások

Megint bőgtem az SM miatt.

Tudom hogyan tudnék visszafogyni a terhesség előtti súlyomra, de mindig van kifogás miért nem teszem.

Nem vagyok boldog.

Nem szeretem ezt az országot, de amikor külföldről hazajövök az országhatáron mindig könnybe lábad a szemem.

Én meg azt nem értem, hogy az óvszer miért ilyen drága. Már ezen is spórolnunk kell, inkább kevesebbet vagyunk együtt, hogy ne fogyjon olyan hamar.

Fizikai fájdalmat érzek mikor arra gondolok, hogy mennyire becsapott az akit szerettem.

Utálok tampont és betétet venni. Főleg, hogy egy menstruációmat 2000ft körül úszom meg. Nem én kértem, hogy vérezzek.

Imádom a lányom! <3

Olyan furcsa volt, hirtelen mintha agresszívvá változott volna, de próbálta magát visszafogni és inkább elment. Mintha két személyisége lenne. Kedvesen szólok hozzá és nem értem ezt a hirtelen változást. Megijedtem és nem ez volt az első alkalom.

Fgalmam nincs, hogy mi az a barnázás, de nem is szeretném megtudni.

Vékony, rendezett, csinos nő vagyok mások szerint, de én mindenkit jobbnak látok.

Igazságtalannak tartom, hogy egy nő 9 hónapig hordja és megszüli a gyereket, a férfi pedig ebből az egészből annyi részt vesz ki, hogy pár percig élvezkedik mikor csinálja a gyereket.

43 évesen gyereket fogok szülni!

Reggel, amikor megcsókolt, elöntött az izgatottság. Nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg még egyszer. Szerintem ő is így érezte.

Szakított velem a vőlegényem. Az új kolléganő miatt, akivel napi 10 órát egy szobában dolgozik. Akinek csak 37-es és formás lába van, gyönyörű nőcis cipőkkel ezt hangsúlyozza is. Az enyém 42 -es. :(

Kb. egy hét kellett, de rendet raktam. Összesen 20 perc ha volt, de egy huzamban nem bírtam magam rávenni.

Volt hívásom, kettő is, de nem attól, akitől vártam. Legalább tudom, hogy van, aki gondol rám. 💗

Már egy teljes napja nem találkoztunk. Ma sem hiszem, hogy fogunk. Nem hiányzom? De a hétfőt nagyon várom.

Elhagyott a párom pár hete, a szüleim nem élnek, a testvérem rám se néz, a kisbabámat pedig még tavaly születés előtt elvesztettem. A munkámat nem szeretem. Nem tudom, hogy legyek boldog. 32 éves vagyok, úgy érzem, hogy nekem már késő.

Van egy Hoxa felhasználó, akiért odavagyok, ő a példaképem. Próbálom is másolni az életét.

Jön a vihar. Az ablak nyitva, hallom ahogy fúj a szél, imádom a friss eső illatát, ahogy tódul be az ablakon.

Nem kell nekem se sok szép ruha, se nagy palota, se nyaralások. Nekem csak egy megértő férfi kell és pár gyerkőc.

Negyven éve van saját kiskertem és még mindig szépen kikelt a kapor is, petrezselyem is.Ma is szedtem két nagy csokorral mindegyikből. Semmi extrát nem teszek, mint időben elvetem, kibújik, kigazolom. Néha öntözöm, ha szükséges. Remélem így is marad!

Utálom az embereket, bunkók, önzők stb. De mától letojom amiket irkálnak közösségi oldalakon. Ide is csak naplót írok a többi nem érdekel.

Még mindig imádom Csocseszt.

Hosszú idő óta az első teljesen magányos hétvégém lesz. Várok egy hívásra, de tuti reménytelenül...

Rettenetesen unatkozom a férjem társaságában. Simán elhagynám, ha lenne kiért. Már bánok mindent, amit tettem érte, és az nem volt kevés. De azóta a fiatalság és az új remények is elmúltak. Kár.

Jót nevetek azokon, akik folyton az időjárás miatt nyavalyognak.

És sikerült az érettségije! Bevallom sírtam örömömben. 😊 Szakma + érettségi! 🎓

Halálra izgulom magam a fiamért. Ma tudja meg, hogy sikerült e az érettségije és még nem hívott telefonon! Fél órája az infarktus kerülget!