Vallomások

Lefogom cserélni az egyik koszorúslányom. Hónapok óta nem akarja kifizetni a koszorúslány ruháját. A lánybúcsúmra rá sem bagózik, hetek óta könyörög a szervező, hogy fizesse bele a részét, de le se tojja. Tudom, hogy nincsenek anyagi gondjai.

Nagyon izzadok. Az antisudorica ecsetelő eddig használt, most már nem. Tanácstalan vagyok 😪

Csak én vagyok ilyen csóró? Keresek 120 000 ft-ot, gyerekem végzett a sulival, ősztől egyetemre megy. Addig dolgozik, utána feléljük a tartalékainkat.

2 órája kiabál, visít, sikít egy gyerek valamelyik lakásból. Az egész lakótelep zeng. Legszívesebben betömném a száját.

Egyre inkább az az érzésem, hogy némely vallomást direkt a többiek bosszantására tesznek fel. Ezért nem szabad mindet komolyan venni. ☺️

Nem követem a divatirányzatokat, olyan ruhákat, nadrágot viselek, amiben jól érzem magam.

Mi a férjemmel együtt keresünk 400 ezret, három, beteg gyermekkel. Rossz nézni, hogy mások hogy szórják a pénzt és mégis ránk irigyek, mert ebből még felújítunk is... Boldog is vagyunk. Számomra érthetetlen ez a hozzáállás.

Mi a férjemmel együtt keresünk 350.000Ft-ot, van egy gyerek is és mégis megvagyunk. Nem szórjuk a pénzt, de jut mindenre. Nem a pénz a boldogság titka, hanem az egészség és a család!!!

Bevallom, nem hagyott békén a gondolat, hát megkerestem: "Madagaskar". Igen, így tudtam én is és nem másként írva. Ahol másképpen írták, az bizony hibás. Most én akkor rossz ember lehetek?

Az én jövedelmem nőként csak kb. 380 000 Ft, de teljesen meg vagyok vele elégedve. Se túlóra, se hétvégi munka, van fizetett szabi, stb...

Idén se nyaralunk. Nekünk ilyenre nem telik és nem is fog. Szomorú vagyok, hogy még egy strandra se tudom elvinni a gyerekeim, annyira ki van számolva a fizetés. 😥

Nem tudom feldolgozni, hogy mennyire magas a fizetésem. A havi bruttóm hét számjegyű, mindezt vidéken, Magyarországon, nőként és még csak nem is műszaki pályán.

Próbálom a lábamról borotvával leszedni a bőrkeményedést. Csiszoló nem segít. Pedikűrösre nincs pénzem.

Mindig hordok tisztasági betétet. Utálom, ha maszatos lesz a bugyim.

Csak egyszer szeretnék úgy nyaralni, hogy a teraszról látom a Balatont. Jó lenne kávézni, reggelizni, miközben hallom, ahogy veri a víz a partot, és gyönyörű a kilátás. :)

Utálom az újonnan elkészült, aszfaltos utcánkat. Jóval megnőtt a forgalom, és úgy lett kialakítva, hogy csak leállni a mi oldalunkon lehet.

Ma reggel arra ébredtem, hogy szól a mobilom. Elhozták az ebédemet, betették az erkélyre.

Reggel arra ébredtem, hogy már nem alszom. :(

Nem darabra, hanem csomagszámra veszem a túrórudit, tejszeletet, pedig csak ketten vagyunk a férjemmel, nincsenek gyerekeink.

Frusztrál, hogy kövérebb vagyok, mint a párom és ez rossz a szexuális együttlétekkor. :(

Foltos ruhában, cicifix nélkül, kimelegedve, kócosan épp babakaját csináltam, amikor csengetett a postás. Gyorsan felkaptam a gyereket a karomba, hogy kvázi eltakarjam a “hiányosságaimat” vele, amikor ajtót nyitottam. Így is ciki volt, de letojom.

Néhány daltól elkezd pörögni az agyam, feltörnek az emlékek és libabőrös leszek. Imádom az ilyen zenéket!

Jól elrontotta a hajam a fodrász. Túl rövidre vágta, csalódtam...

Szeretnék egy dietetikust, meg egy szakácsot is, akik kitalálják és elkészítik a fogyis kajámat. Így menne talán a fogyózás. Ja, meg kellene még valaki, aki bevásárol, mert azt is rühellek. Persze valaki, olyan is kellene, aki az előző 3-at fizeti.🤣

Elegem van az életmódváltásból és abból a sok "sikeres" ennyit annyit fogyott emberekből, akik mindenhol ezzel villognak, hogy nekik sikerült. Közben meg lehet nem is.

Ma szabadnapos voltam takarítottam, főztem, hajat festettem stb. Alig várom, hogy holnap menjek dolgozni.

Nagyon megbántott a pasim ma, igaz én is őt sokszor, de mindent nem lehet lenyelni. Most még ő van megsértődve hogy nem szólok hozzá...

Kizárt a jó viszony köztem és olyan kollégák, szomszédok, ismerősök között akik nem szeretik az állatokat, ez az én nagyon érzékeny pontom.

Úgy érzem soha nem szerettek igazán a szüleim, a nővéremet sem. Mindig az volt amit a bátyánk akar, azt se volt baj ha bánt minket. A mai napig a bátyám a kedvenc. Pedig mindenhogy támogatom a szüleim... De soha nem leszek elég jó nekik...

Harmadikos (ált.isk.) kislányom az évzáróra az én 42-es női méretű szoknyámban ment volna, kölcsönadtam szívesen. Nem tudott abban menni, mert nem tudta behúzni a cipzárt, szűk volt a szoknya. Délután 6 gombócos fagyit rendelt, mondhattam én bármit !