Vallomások

Foltos ruhában, cicifix nélkül, kimelegedve, kócosan épp babakaját csináltam, amikor csengetett a postás. Gyorsan felkaptam a gyereket a karomba, hogy kvázi eltakarjam a “hiányosságaimat” vele, amikor ajtót nyitottam. Így is ciki volt, de letojom.

Néhány daltól elkezd pörögni az agyam, feltörnek az emlékek és libabőrös leszek. Imádom az ilyen zenéket!

Jól elrontotta a hajam a fodrász. Túl rövidre vágta, csalódtam...

Szeretnék egy dietetikust, meg egy szakácsot is, akik kitalálják és elkészítik a fogyis kajámat. Így menne talán a fogyózás. Ja, meg kellene még valaki, aki bevásárol, mert azt is rühellek. Persze valaki, olyan is kellene, aki az előző 3-at fizeti.🤣

Elegem van az életmódváltásból és abból a sok "sikeres" ennyit annyit fogyott emberekből, akik mindenhol ezzel villognak, hogy nekik sikerült. Közben meg lehet nem is.

Ma szabadnapos voltam takarítottam, főztem, hajat festettem stb. Alig várom, hogy holnap menjek dolgozni.

Nagyon megbántott a pasim ma, igaz én is őt sokszor, de mindent nem lehet lenyelni. Most még ő van megsértődve hogy nem szólok hozzá...

Kizárt a jó viszony köztem és olyan kollégák, szomszédok, ismerősök között akik nem szeretik az állatokat, ez az én nagyon érzékeny pontom.

Úgy érzem soha nem szerettek igazán a szüleim, a nővéremet sem. Mindig az volt amit a bátyánk akar, azt se volt baj ha bánt minket. A mai napig a bátyám a kedvenc. Pedig mindenhogy támogatom a szüleim... De soha nem leszek elég jó nekik...

Harmadikos (ált.isk.) kislányom az évzáróra az én 42-es női méretű szoknyámban ment volna, kölcsönadtam szívesen. Nem tudott abban menni, mert nem tudta behúzni a cipzárt, szűk volt a szoknya. Délután 6 gombócos fagyit rendelt, mondhattam én bármit !

Szabadnapos vagyok. Ma még az udvarra se óhajtok kimenni. Egész nap meztelenül fogok a szobámban hűselni, jégkrémet enni és hoxázni.

Viszolygok a maszkulin, agresszív nőktől, akik mindig megmondják a tutit.

Rákattantam a fenntarthatóság témájára. Ahogy ásom bele magam, egyre borzalmasabbnak látom a helyzetet. Mindenki csak ontja ránk a szemetet mi pedig boldogan vesszük a sok műanyag ócskaságot, közben pedig szép lassan belefulladunk...

A kispárnámat 30 éve használom minden nap... viszont évente csak egyszer mosom ki, mert olyan öreg, félek, hogy szétesik. Nem bírok nélküle elaludni :(

Bugyi nélkül főztem ma a konyhában, de szoknya volt rajtam. A férjem felhajtotta majd ott helyben magáévá tett.

A párommal általában hétvégeken találkozunk. Sokszor hiányzik, hogy megérintsen, hogy együtt legyünk, hogy mellette ébredjek. 4 éve ez a helyzet, félek, hogy nem tart örökké.

Túlsúlyos a 9 éves lányom. Mikor ezt közlöm vele, akkor üt, vág, csapkod, hogy ő nem duci. Most fogyózni fog, akár tetszik neki, akár nem.

Csalódott vagyok!!! Egyre gyakrabban tapasztalom,hogy az adott szó, ígéret semmit nem jelent néhány embernek :(. Bevallom ,engem ez dühít!!!

Virtuálisan élni az életet nem könnyű...

Régebben mindig volt egy olyan érzésem, hogy nem találom a helyem sehol ezen a világon. Valamiféle állandó nyugtalanság tartott a markában. Inkább csak túléltem a napokat ahelyett, hogy éltem volna úgy igazán.

Annyira bánt, hogy a 15 éves lányomnak nem tudok szép ruhákat venni. Nem kéri soha, de látom, hogy miben járnak mások. Az apja sose költ rá, pedig ő megtehetné.

Valószínűleg én vagyok az egyetlen nő a világon, akit a szeretője miatt hagyott el az első férje annak idején. :(

Én olyan édes vagyok, hogy a napon sem izzadok, hanem karamellizálódok. 😎😌🌞

Bevallom, rábeszéltem a házas barátnőmet, hogy társkeresőzzön, mert a férjével már rég nem élnek házaséletet. Azóta 2 férfival is járogat össze, ők is házasok. Az élete megváltozott, nagyon boldog azóta.

Azt hiszem beteg vagyok. 😥 Ha emberek közé megyek és látom miket vesznek elfog a bánat, hogy nekem szinte semmire se telik. Ha látom család + nagyszülők, akkor szomorú vagyok, mert nekem ilyen már nincs. 😢

A férjem megcsalt. Nagyon dühös, nagyon bosszús voltam, de... Megbocsátottam. Most chat-elek egy pasival, bevallom jól esik, hogy érdeklődik irántam is valaki, de én még a történtek után sem tudnám megcsalni.

Nem jövök rá, hogy lehet egészségvédő cikkeket írni, az egészségmegőrzést magasra emelni, aztán tovább nyugodt lelkiismerettel láncdohányozni. Hogyan fér össze ez a kettő, ki tudja?

Imádom a napot, kint süttetni a pocimat, rövid ruhákat hordani. Utálom mikor valaki fujjog a napra. Bárcsak sose esne...

Remélem minden napimádó boldog ebben a rohadt hőségben:(

El fogom hagyni a pasimat mert önző az ágyban és van mikor bunkó stílusban beszél velem. Lehet megszakad a szívem, de akkor is elhagyom.