Vallomások

Utálom a tetoválást, nem tetszik és soha sem fog tetszeni.

Rájöttem, hogy már nem szívesek beszélgetek senkivel sem, tudatosan kerülöm az embereket, ez a hazug, kétszínű világ ezt hozta ki belőlem.

Soha nem szoktam sütni, inkább megveszem a cukrászüzemben, rengeteg fajta van, és nem drágább, mintha sütném.

Indítottam egy "Mánia" fórumot, a mánia nem mánia de jól hangzik ezért használtam, sokan már már betegnek hisznek, holott nem vagyok az... okultam ebből.

Még mindig érzem a hiányát az exemnek. Hat hónapja élünk külön. De olyan érzés van bennem, mintha még mindig együtt lennénk! Ez lenne a megszokás? Nem tudok randizni senkivel, mert az jut eszembe, mit fog szólni az exem!😔

Szexuálisan bántalmaztak pár éve, a bántalmazóm úgy érzem a befolyása miatt nem kapta meg méltó büntetését. Azt hittem soha nem fogom látni, de láttam és szinte rosszul lettem, képes volt az arcomba mosolyogni. Azonnal elrohantam onnan.

Olyan erős késztetést érzek arra, hogy megegyem a gyerek kinder pingvijét, majd bele halok. Nem ehetem meg, hisz az övé.. 😫

Élhetek a múltban és siránkozhatok vagy összeszedem magam és csak a jelen meg a jövő ami számít, amibe még sokkal boldogabb is lehetek mint a múltban voltam!

Szörnyen zavar, ha a kedvenc naplóimban nem használnak szóközt az írások között!

Éljen a napsütés!

Az évek során nagyon megváltozott a párom. Egy hisztis, türelmetlen, beképzelt ideggörcs lett. Semmiségeket fúj fel, gúnyolódik rajtam. Nem bánja, mert jogosnak érzi. Semmi önbizalmam nem maradt, és a szívem is darabokban van.

Mindig is író akartam lenni, de még a naplóim is unalmasak és közhelyesek. :(

Egy emberi roncs lettem ettől a gyógyszertől.

Elegem van. Nem vagyok senki cselédje. Ultimátumot adtam.

Mást is idegesít a fülzsírja? Én konkétan nem tudok aludni, ha érzem.

...szom az angolokba! Az még bocsánatos, hogy a rossz oldalon vezetnek különcködésből, és oké, ha valaki együgyű, a XXI. században nem kevert csapot használ, de a ki-bekapcsolós dugalj tényleg a sírba tesz.

Minden vacak... Se család, se barátok, senki felém se néz. Ennyire magányos sosem voltam.

Hat napja kidobott párom, ma kaptam tőle egy sms-t, hogy hívjam fel, nem hívtam, már jó párszor kidobott de mindig visszakönyörögte magát. Ma úgy döntöttem találkozok egyik expasimmal.

Többen félünk a munkahelyemen egy leszázalékolás mellett dolgozó skizofrén kollégától, sokszor beszél gyilkosságokról, sorozatgyilkosokról, erőszakról, szinte nincs is más témája a napi négy órájában.

Utálom, amikor egy külső szemmel néző ember megállapítja hogy XY-nak nem tetszem. Holott ez teljesen egyértelmű :) Nem szeretem, amikor alábecsülik a nőiességemet. Tartom magam olyan szemfülesnek, hogy tudjam: mikor jövök be valakinek s mikor nem.

Nőként imádom a szerelő pasikat. Nekem vonzó, ha a férfi fizikai munkát végez. Az exemmel barátok vagyunk, néha nálam alszik. De zavar hogy hiába fürdik, olajos és koszos a körme a munkája miatt. Amikor reggel elmegy, azonnal mosom az ágyneműmet.

Gyáva féreg vagyok. Hulladék. Megérdemelném, hogy egy képregény karakter jól elfenekeljen.

Szeretlek!

Várlak, hiányzol! Szerelmed.

Szürke kis egér vagyok, de inkább, mint tudálékos, énközpontú, kioktató stílusú ember.

Szeretlek, hiányzol!

Rendszerint azok jelentik ki, hogy abbahagyják a bakancslistát, akik lecsúsznak a ranglistán.

Csak lesajnálni tudom azokat az embereket a munkahelyemen, akik felsőbbrendűnek érzik magukat, lenéznek a munkám miatt és nem köszönnek, sőt vissza sem köszönnek egy takarítónőnek.

Számomra az a szó, hogy "cuki", pejoratív jelentéssel bír. Ha valaki azt mondja a lakásomra, hogy cuki, (pl anyós) akkor azt rossz néven veszem.

Sokszor ismeretlen emberek rámírnak facebookon, van akinek egyszer visszaköszönök illemből, viszont a legtöbb embernek vissza se írok. Időm lenne, csak nincs idegem a sok ismeretlenre, s az örökös sablon kérdédeikre.