Vallomások

Taszítanak a tesztoszterontól tocsogó, folyton a nemi vágyaikkal foglalatoskodó krapekok, akik az asszony mellől kalandoznak, és még büszkén reklámozzák is.

Olyan szexi melltartó-bugyi párost vettem magamnak, hogy most is ülök s magamban beszélve hangosan dicsérem. :) Totál beleszerettem. Életem legszebb fehérneműje.

Hihetetlen számomra az az ellentmondásos viselkedés, hogy egy férfi a mindennapokban nyugodt, birkatürelmű, szinte papucs..., ugyanez a pasi szexben meg akaratos, ellentmondást nem tűrő, határozott. Még hogy mi nök vagyunk furák :D

Rendelésmániás lettem, nincs olyan hétköznap, hogy ne jönne 1-2-3 futár. Nagyon nehéz úgy intézni a logisztikájukat, hogy a férjem ne fusson velük össze.

Amióta külön költöztem kétnaponta megyek a szüleimhez látogatóba. Anyám maximum felhív, de sosem jönnek el. Ma is írt, hogy sütött sütit ad, menjek be. Hát nem megyek! Ők sem jönnek én sem fogok. Pedig nekik is van kocsi.

Annyira hiányzik a szex és az intimitás, hogy ma abszolút semmihez nincs kedvem. Minden idegesít, nyugtalan vagyok..

Titkolom, de 3 év és egy közös gyerekük után sem tudom elfogadni a legjobb barátnőm férjét. Olyan szép a barátnőm, megérdemelt volna olyat, aki mindent megad neki, még normális esküvőjük sem volt és apró garzonban kuporognak.

Utálom, hogy mindig mindenben nekem kell alkalmazkodnom. És ha valamit mondok, vagy nem úgy gondolom, borul a bili.

Szeretem ölelgetni az embereket, akiket ismerek. Pusztán csak szeretetből. A legtöbben hagyják és viszonozzák is.😊

Olyan szinten hipochonder lettem, hogy súlyosan rettegek a betegségektől-fertőzésektől. Pl. Óvszerrel szeretkeztem, nem volt másmilyen érintkezésünk, mégis bebeszélem magamnak hogy nemi beteg lettem.

Ma reggelinél az egyik percről a másikra elment az étvágyam és öklendeztem. Biztos terhes vagyok.

Tegnap végre sikerült bejelentkeznem arra a tanfolyamra, amit két éve kinéztem magamnak. Nagyon boldog vagyok!

Végre találtam egy munkahelyet, amit csak részben szeretek csinálni, de jól keresek vele. Egyelőre csak ez motivál, bár tudom, hogy elégedettnek kellene lennem. Mégis félek, hogy idővel "kiégek" és nem leszek boldog.(Bár én folyamatosan attól félek.)

Mindig megölöm a poloskát amit találok. Láttam már hány utódot képes maga után potyogtatni. Így nem tud többet termelni. És nem eszi meg az én termésemet,se a másét!

Beleszerettem a főnökömbe. Ő tudta és barátként szeretett úgy is, hogy tudta, én jobban szeretem. Azt hittem sokáig mehet ez, még hosszú évekig, hisz mindkettőnknek jó volt így is. De súlyos beteg lett, meghalt.A szívem egy darabja is vele együtt.

Van a felső ajkam felett egy világosbarna szépségpötty. Mindig kicsit rányomom a sötétbarna szemöldök ceruzámat, hogy észrevehetőbb legyen. A pasik szerint szexi:)

Az ovis körben sosem vallanám be, de lenézem azokat az anyukákat, akik nem csinosan öltöztetik a gyereküket. Divatjamúlt ruhák, össze-vissza egymással nem passzoló darabok... Borzalom. A gyereknek a szépérzéket is illene átadni, mint értéket.

Tegnap este volt velem, de ha Rá gondolok folyton szexelnék Vele. Naponta többször is eszembe jut és akkor totál beindulok.

Undorodom a nemi szervemtől, de nem merek plasztikáztatni.

Végre megittam azt a pohár bort, amire már egy hete áhitoztam!

Bár kitettek egy titkos naplóból, mégis vagyok olyan intelligens, hogy ezt le tudom magamban reagálni. Soha nem írnék semmi rosszat emiatt egy nyilvános naplóba.

Párom legjobb barátja egy nő, aki családos, 4 gyereke van. Alig találkoznak, de minden nap chatelnek. Páromnak nem akarom mondani, de borzasztóan zavar, hogy nő a legjobb barátja, ráadásul miről beszél ennyit egy 30-as pasi egy 4 gyerekes anyukával?!

Duci vagyok, mégis felveszem a farmerszoknyát. Méghozzá a minit!

Nagyon félek a romáktól, fiatalkoromban megtámadtak. Azóta, ha látom őket a buszon, leszállok. Az utcán átmegyek a túloldalra. Állandóan ordítanak hangoskodnak mindenhol.

Évekig úgy gondoltam, hogy nem bírom elfelejteni az igazit. De túl vagyok rajta. Sok időm ráment, de sikerült.

A pasinak, akivel pár hónapja bejöttünk egymásnak (de csúnya elválás lett a vége, azóta nem beszéltünk) ma van a szülinapja. Emlékeztem a telefonszámára s írtam neki egy rövid szülinapi SMS-t. Nem tudom ciki-e, de jól esett.

Egy aktívan hoxázó felhasználó a példaképem. Annyira tökéletesnek tűnik, szeretnék én is olyan lenni.

Utálnak a nők.

Csalódott vagyok, mert még akik megígérték, azok sem küldtek nekem akciópontot a bakancslistás játékban és egyáltalán senki sem. :(

Tegnap egymásnak estünk az exemmel, nagyon jó volt..., de totál rosszul érzem magam. Sírhatnékom van, legszívesebben elsüllyednék szégyenemben, s furdal a lelkiismeret. (pedig nincs is miért) 😞 (Mindketten szinglik)