Vallomások

Volt ma nálunk a Mikulás. Beültem az ölébe és meghúztam a szakállát.

Karácsonyhoz közeledve egyre inkább elfog a nosztalgia. Visszagondolok a gyerekkori karácsony estékre és borzasztóan hiányoznak a nagyszüleim 😔nagymamám! Szeptember óta nincs köztünk😔

08:39-kor meghallva a főnök hangját diszkréten félredobtam a telefont, és vadul kerestem a dolgozós ikont a monitoron. Nem lett meg elsőre. Ma sincs kedvem dolgozni, elvégre Mikulás van.

Gázfűtés mellett fáztam. Hiába volt több mint 22 fok. Begyújtottunk a vegyes kazánba. Végre nem fázok! 😁

Szeretnék kevésbé művelt lenni. Szeretném, ha nem lennének túl nagy társalgási igényeim, szeretnék inkább köznapi témákról beszélni, semmi irodalom, semmi művészet... Csak az a baj, hogy a szimpla témák nem érdekelnek.

Kutyához nincs elég időm. De a nem szobacicánk is akkora öröm, hogy nem tudom elmondani.

Azt álmodtam, hogy kirúgtak a cégtől. Nagyon sz@r volt.

Nem néztem a Trónok harcát, mert szerintem túl erőszakos. Nem értem az emberek hogy képesek nézni a kínzást és különböző erőszakot.

Tegnap sablonokat kerestem a neten a hósprayhez,de egész másba botlottam. Gyönyörű alkotások készülnek műhóval. El sem hiszem hogy eddig nem láttam ilyet. Gyorsan kipróbáltam és szerintem nagyon jó lett, pedig nem vagyok művész. ☺️

Két boltban sem kaptam kristálycukrot. Így kénytelen voltam porcukrot venni.

Béres cseppet szednék, de félek hízni fogok. Viszont, még egy kis egészségre szükségem lenne, elég gyengécske vagyok, hiába van némi plusszom.

Mostanában az foglalkoztat, hogy tényleg nem monogám a férfiak nagy része? A férfi barátaim szerint a férfiak félrelépése nem számít, mert az csak fizikai aktivitás, a nőké meg érzelmi.

Amióta szedem a multivitamint állandóan ehetnékem van!

Szerencsére úgy néz ki, páromnak beválik az újfajta gyógyszer meg az orrspray.

Válság, árstop, minden totál káosz, a bevásárlóközpontok dugig vásárlókkal, tele pakkokkal, óriási hosszú sorok a pénztáraknál. Én kifordultam az egyik üzletből üres kosárral az árak miatt és nem vásároltam semmit inkább.

Igazságtalannak tartom, hogy míg én lelkiismeretesen húzom az igát, addig a 14 évig anyaságin lévő és most visszajövő kolléga irodavezetői babérokra tör.

Imádom a cuki műfenyőm. A legyilkolt, méregdrága élő fenyő minden évben felesleges. Cserepes pedig vagy túléli vagy nem a karácsonyt, és utána a kiültetést. Két év után behozta az árát, azóta csak spórol nekem.

Összevesztünk. Nem fogom felköszönteni a születésnapján. Ő se törődött soha a kettőnk sorsával.

Ma Sacher-tortát sütöttem. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy nem rontottam el és még a kinézete is vállalható :D

Ma láttam először(sajnos nem élőben) férfi vizespóló versenyt. Bevallom:kicsit felizgatott a látvány! 🙂

Nem szeretem a karácsonyi reklámokat, mert szégyellem, hogy meghatódom rajtuk.

Elrontottam. Valahogy újra kéne kezdenem. Menthető még vagy adjam fel? Több van mögöttem mint előttem, vagy csak így érzem? Nincs erő, nincs cél, nincs remény. A reményt megtartottam. Rendbe hozni a dolgokat, csak nem tudom hogyan. 😪

Már majdnem 1 éve nem ittam kólát és most újra ittam 1 üveggel.

Rossz belegondolni, hogy hónapokig ez a ködös, nyirkos, hideg idó lesz. A napot alig látjuk.

Néha elegem van a munkámból, nem bírom megcsinálni annyi van, hiába szeretem a szakmámat. Olyan mintha visszaélnének vele.

Mindenhol nyomják a minőségi szaloncukrok reklámait, nyilván, mert a gyártók nem akarják, hogy ott maradjon a üzletek polcain. Viszont az idei szaloncukor árak olyan kiugróan magasak, hogy szerintem már nincs az a reklám, ami segítene az eladáson.

Továbbra sem érzem szükségét, hogy vízforralót vásároljak.

Vagy diót veszek ma vagy semmit. Nálunk nem kell a családnak a diópótló. A karácsonyi zserbó igazi dióval ízlik, ezért így is lesz majd. Huszadika körül megsütöm.

A mai szabadnapomat teljes egészében az Énidő jellemezte. Manikűr, hajfestés, egy kis szoli, pizza, estére jó levendulás fürdő, teljes testradír, testvajazás, arcpakolás… Mintha megújultam volna.

Nálunk minden nap hasonló. A karácsony sem lesz másképp, főzünk-sütünk,de vendégeket nem várunk, sajnos nincs összetartás rokonok közt.