Vallomások

Az én anyukám már 46 évesen itt hagyott minket, azóta eltelt 7 év. Azóta fentről vigyáz ránk. Bevallom, hogy nagyon hiányzik! :(

Olyan erős önbizalomhiányom van, hogy egy szebb nyakláncot se merek feltenni a nyakamba, nehogy nevetségesnek gondoljanak majd engem.

A kollégám összejött az exemmel, már most balhéznak, én nem szólok bele.

Néha jobb lenne, ha kevesebb empátia lenne bennem. Én is törődhetnék csak magammal.

Városban, ahol sok ember van magányosabbnak érzem magam, mint amikor tök egyedül vagyok.

A barátnőm mindent elrontott. Szétrombolta a biztos alapokon álló kapcsolatunkat egy bizonytalanért. Egyedül saját magát okolhatja! Nem csodálom, ha ezek után nehezen tud majd a tükörbe nézni. ☹️

Anyák napján most eszembe jutnak anyám szavai: jobb száz irigy, mint egy szánakozó. Milyen igaza volt...

Rengeteg bennem a feszültség, azt gondolom utolért a burn-out. Nem tudom hogy kezeljem.

Szerintem a macska, kutya lehet kinti is, nem hiszek a csak bentre bezárt szokásban. Nem bírom ha letámadnak, mert nem benti a háziállat.

Ha létezik olyan, hogy csendes, bujkáló depresszió, akkor nekem olyanom van.

Gyönyörű női szandált vettem magamnak, jól megy a kilakkozott lábkörmeimhez. Kár, hogy pasiként nem tudom az üzletben felpróbálni és internetről kell rendelnem.

Sokszor nagyon magányosnak érzem magam. 32 éves gyermektelen, szingli nőként egyre nehezebben ismerkedek. Sokak túl elfoglaltak arra, hogy nyissanak mások felé, vagy legalábbis a már meglevő baráti kapcsolataikkal foglalkozzanak.

Általános iskolás koromban rúdmászásnál volt, hogy elélveztem.

Elküldeném apukámat ráncfelvarrásra.

Táppénzen vagyok. Tegnap mégis dolgoznom kellett itthonról. Nem esett jól.

Tegnap futáskor ráléptem véletlenül egy csigára, mert nem láttam a sötétben. Próbáltam mindet kikerülni, de nem sikerült. Bűntudatom van.:(

Rengeteget kell dolgozni az önbizalom témában nekem. Köszi jól vagyok.

Annyi egészségügyi problémám van, hogy meddőnek vagyok nyilvánítva. De akkor is MINDENT megteszek, hogy édesanya lehessek!!!!!

Nem szeretem a lovakat. Nekem nem aranyosak. Félek is tőlük, a szaguktól meg öklendezek.

Ez a világ már nagyon szűk nekem. Nem találom benne régi helyem. Ahogy a Bikini énekli. 😢

Csak unaloműzésként vagyok ezen az oldalon. Néha kapok hasznos tanácsot egy egy kérdésre, de a Gyakori kérdések oldal sokkal jobb.

A volt férjem randizik, és boldoggá tesz. Van ebben bűntudat is, mert én mondtam ki a végét, de amúgy is úgy szurkolok, mert jó ember ő, csak már nem nekem.

Birka kinézetű az arcom, de a viselkedésem azért mégsem. A lányom se az apjára hasonlít, hanem rám. Pech.

Tudatosult bennem, hogy HSP-s vagyok. Köszönhetem a felismerést jelenlegi, nem túl empatikus páromnak. Legalább így 42 évesen most már utána jártam, hogy miért vagyok érzékeny. Pasiban az érzékenység hátrány, ezért eddig maszkot hordtam.

Öregszem: már jobban szeretem a növényeket, mint az embereket 😜

Újra és újra csak a fogyókúra és én újra és újra kudarcot vallok. Bevallom gyenge vagyok, pedig ha ezt nem érem el, hogy tudnék bármiben is kitartani?

Hiába telnek a hónapok, már megint nagyon hiányzik. :(

Ma jelentkeztem a Lidlbe, mert már hosszú ideje nem dolgozom, mivel lombikra járunk. De annyi akadály gördül a kezeléssekkel kapcsolatban elénk, hogy úgy voltam vele, hátha felvesznek, legalább a következő leszívás/beültetésig.

Haldoklik a macskám és nem tudok rajta segíteni. Nagyon rossz ezt látni nem kívánom senkinek. :(

Felkeresett az a férfi, akivel pár hét után megszakadt anno az ismerkedésünk. Nem tudom, ennek van-e értelme, de életem egyik legjobb pasija volt. Ha egyszer már nem működött, most mitől lenne más?