Vallomások

Birka kinézetű az arcom, de a viselkedésem azért mégsem. A lányom se az apjára hasonlít, hanem rám. Pech.

Tudatosult bennem, hogy HSP-s vagyok. Köszönhetem a felismerést jelenlegi, nem túl empatikus páromnak. Legalább így 42 évesen most már utána jártam, hogy miért vagyok érzékeny. Pasiban az érzékenység hátrány, ezért eddig maszkot hordtam.

Öregszem: már jobban szeretem a növényeket, mint az embereket 😜

Újra és újra csak a fogyókúra és én újra és újra kudarcot vallok. Bevallom gyenge vagyok, pedig ha ezt nem érem el, hogy tudnék bármiben is kitartani?

Hiába telnek a hónapok, már megint nagyon hiányzik. :(

Ma jelentkeztem a Lidlbe, mert már hosszú ideje nem dolgozom, mivel lombikra járunk. De annyi akadály gördül a kezeléssekkel kapcsolatban elénk, hogy úgy voltam vele, hátha felvesznek, legalább a következő leszívás/beültetésig.

Haldoklik a macskám és nem tudok rajta segíteni. Nagyon rossz ezt látni nem kívánom senkinek. :(

Felkeresett az a férfi, akivel pár hét után megszakadt anno az ismerkedésünk. Nem tudom, ennek van-e értelme, de életem egyik legjobb pasija volt. Ha egyszer már nem működött, most mitől lenne más?

Elszabadult árak + sok a béka a kertünkben = Idén békás recepteket fogok kipróbálni.

Aggódom mert 3,5 hónapos kisfiam hason fekve bizonytalanul tartja magát, inog, és kezeit nem biztosan használja. Még nem tudja a 4 havi státuszvizsgálat minden elemét.

Inkább a kicsi boldogság, mint a nagy boldogtalanság.

Ma itthagyom a férjemet. Készültem nagyon, még főztem is előre. Lehet, hogy jön a gyerek is. Már nagyon izgulok, évek óta nem voltam orchidea kiállításon.

Nem tudok megszabadulni a munkatársaim szekálásától. Hánynom kell ha a hétfőre gondolok.

Hoxa függő lettem! Ha nem nézek be ide,rossz a napom!🤷‍♂️

Hiányzik, jó lenne már hozzábújni.

Örülnék ha több részmunkaidős állás lenne, mert így 50 évesen már több pihenésre lenne szükségem, egyre enerváltabb vagyok, nem bírom a hajtást.

Sok-sok évet pocsékoltam el, értéktelen dolgokkal, minimális fejlődéssel egy biztonságos buborékban. A lufi kidurrant és lezuhantam az életbe. Azóta látom, érzem és értem az idősebbek lelki világát. Bárcsak fiatalon láttam volna így, mint ma.

Senkim sincs a férjemen kívül. Nincs családom, soha nem is volt. Ahogy telnek az évek, egyre elviselhetetlenebb, fájóbb ez az érzés.

A főnököm be akarja zárni a boltot ahol dolgozok. Remélem, hogy áthelyez a másik bolta. Félek, hogy munka nélkül maradok.

Zúg és cseng a fejem-fülem.

Rögtön felismerem, ha át akarnak verni. Feltűnően kedvesek, udvariasak akkor velem.

A szívemet megharapták, megrágták, kiköpték és sorsára hagyták. De megérdemlem, mert kísértettem a sorsot. Most nyalogathatom egyedül a sebeim.

Olyan könnyűnek érzem magam, negyvenöt kilósan.

Megleptem magam egy drága parfümmel. Mert megérdemlem! 😎

Úgy érzem, el tudnék menni nyugdíjba. Ezzel a betegséggel már nem olyan könnyű dolgozó nőnek és háziasszonynak is lenni, mint betegség előtt.

Sajnos, húsvétkor kiöltözve vártam a locsolókat, és volt aki vízzel öntött nyakon. Álljak bosszút?

Április 20.-àn (holnap) lesz a születésnapom és teljesen egyedül fogom tölteni, ahogy az április 22.-ei névnapomat is.

Sokadik esélyt adtam neki mégis újra magamra hagyott... Nehezen, de újra bizalmat kapott... Borzalmasan érzem magam, ennek ellenére is szeretem és hiányzik. A sors csúnya tréfát űz velem... Szerencsétlennek érzem magam.

Most látom csak, hogy mennyi felesleges dolgot felhalmoztam az évek során. De mindennek története van, vagy a majdjóleszmégvalamire kategória.

Nem bírom a mártírt játszó vendégeket. Azt szeretem, ha feltalálja magát, nem kérdez állandóan, hogy mit szabad neki és mit nem. Főleg, ha több napra jön.