Vallomások

Korlátoltnak tartom, aki az alapján ítéli meg más munkájának nehézségét, energiaigényét, hogy azt milyen környezetben, illetve milyen munkakörben teszi.

Nem tudom komolyan venni azt, aki nyavalyog, hogy mennyire elfárad a munkában - 8 órás műszakban ücsörögve a légkondis irodában.

Furcsa érzés mindenkitől azt hallani, hogy nincs tovább. Ezt még sosem hallottam... De elhiszem.

Évek óta úgy éltem,hogy homokba dugtam a fejem.Kényelmesebb volt azt a látszatot kelteni,hogy minden rendben van.Pedig dehogy van!Itt az ideje,hogy kihúzzam a fejem,és összeszedjem az életem.

Napról napra változik a kék-zöld-lila folt a karomon. Nem volt képes a doktor egy menetre bekötni az infúziót. Negyedikre összejött, a próbák meg díszelegnek mindenféle színben. De örülnöm kell, hogy legalább volt egy orvos, aki ellátott.

Vágyódom.

Az életem senki nem élte volna túl. Túléltem a fiamért, hogy elmondhassam neki, hogy haraggal, bosszúval, önhitt, önző életet ne éljen...inkább csalódjon, bízzon, essen el, álljon fel, reménykedjen, sírjon, nevessen, áldjon, szeressen. Megéri élni...

Tegnap beszélgettem valakivel, csak 37 percig beszélgettünk. Végül éhes lettem, és mondtam, hogy hagyjuk abba.

Már tisztán látok!A játszma véget ért.😁😁😁

Útközbe elhagyott, mert vakon vezetett egy világtalant. Én szóltam neki hogy beteg vagyok, de azt hitte megjátszom, ezért belevezetett mindenbe, ami összetör. Azt mondta ő mindent lát. Most itt hagyott egyedül. Másokat gyógyít, kézrátétellel...

A korlátozások idején sokkal több munkám volt. Nem szeretnék korlátozásokat, de sok munkát igen. Pedig nem egészségügyis vagyok.

Hüledezek, egyeseknek mi a szerelem és a szeretet. Úgy gondolom nem az számít hogy 3 hónapja, 5 éve vagyok valaki mellett. A szeretet az szeretet. Beteg embert ha szeretem nem hagyom magára. Ezért van a sok válás, mert az emberek nem tudnak szeretni.

Tudom hogy mit szeretnék, de nem tudom hogy kezdjek bele! Egyáltalán nekem kell most lépni vagy hagyjam hogy kimutassák a szeretetüket?

Vele lett teljes az életem.

Most a barátnőm mellett van a helyem. Anyukája már fentről néz minket.

Kirúgták a kollégámat, egy ember mínusz, a munka pedig csak egyre több. Úgy érzem váltanom kellene nekem is.

Nem is tudja, hogy mennyire szeretem. Azt hiszi, nem érdemli meg, pedig annyira jó, hogy az el sem mondható.

Annyira másképp láttam mindent. Nem tudom ő hogyan, de azt a tudtomra adta, hogy én semmit se látok jól...

Állásinterjú 2. kör....👍☺️ Nem álom fizetés sajnos, de remélem biztos munka lesz..., már ha megfelelek.

Megértem azokat akik senkiben nem akarnak teljesen megbízni, mert keresik az egyetlent, akire mindent rábíznak. Jó volt rábízni mindenem az egyetlenre, még akkor is ha semmit nem akart belőlem érteni, nehogy viszonoznia kelljen. Jó érezni mindenem...

Röhögök, mikor családtagok egymást köszöntik szülinapra, névnapra, évfordulóra, nyilvános üzenőfalakon. Színjáték, mások előtt.

Utálom,hogy már minden felsavaz! Mennyi mindenről kell még lemondani? Tök nyomi vagyok!

Végre esik, már nagyon vártam!⛅☁💧☔

Minden neki szólt. Mindenkiben őt kerestem. Mindenkiben őt láttam. Mindenben őt éreztem. Nem volt senkim, csak ő.

Ha elfogynak az ellenérvek, vagy szerinted igazam van, akkor is méltass válaszra. Hogy tudjam, mit gondolsz. Tisztelj ennyire legalább...

Áldás, hogy vele élhettem...

Írtam, olvasta, és nem válaszol. Hívtam, nem veszi fel. Előtte írta, hogy mennyire szeret és kíván. Attól tartok, hogy megcsal, mert velem nem tud lenni, távol élünk egymástól.

Most van az a pont, hogy besokalltam. Bevallom, hányingerem van.

Nem tudom milyen viszonynak hívhatom azt, amiben nem hagy a másik fél békülni, mert szerelmes belém.

Sosem foglalkoztam ennyit a Facebookkal.