Vallomások

Van egy barátnőm. Szeretem, de könnyűvérű. Neki mindig kell az izgalom, a visszaigazolás, mindig kacérkodik, folyton villog a telefonja. Azt hittem, nem lesz ránk hatással, de madarat tolláról...egyre nehezebb ezzel azonosulnom.

Szeretném egyszer látni ahogy hastáncol. Csak nekem....

Egyesek szerint pszichopata az, aki néha dühbe gurul. Erre iszok!

Sokszor belevágtam, sokszor nem sikerült, feladom a fogyózást. Hiába, nem megy és kész.

30 plusszosan még mindig mamahotelben lakok. És még szingli is vagyok. Mindig nős pasik akarnak felszedni. Így ki a francnak van kedve a világhoz. Jó lesz anyuci szoknyája alatt, letojom az egészet magasról! Szingli vagyok, én, a kis csórika!

Ma felsepertem mind a két erkélyt, és fel is mostam.

28évesen egyedül élek. A családom mindig cikiz,hogy szingli vagyok. Nem fogják fel, hogy így is stresszes az életem és semmi szükségem még egy pasira is. Attól lennék ám igazán ideggyenge.😅

Én mindig harcoltam azért, ami nekem fontos! Ami nem volt fontos, arra erőszakkal sem lehetett rávenni!

Nem értem az emberek szenvedését. Ha valaki valakit igazán szeret, nincs olyan dolog ami megakadályozza abban, hogy együtt legyen vele. Ha én megtalálnám a lelki társamat, el nem engedném!

Volt ikerláng szerelem az életemben. Azóta sokkal nehezebb a párkapcsolat téma. Nincs senki hozzá hasonló, de hiába, ha valaminek vége, akkor vége. Talán rosszkor találkoztunk, talán nem. Mindig hálás leszek, hogy legalább részem volt benne. De fáj.

Várandós vagyok, de még csak egy hete derült ki teszttel. Két hét múlva megyek orvosoz, addig nem szólok a főnökömnek. Elvégre biztos szeretnék lenni abban, hogy minden rendben és megmarad a pici.

Itt az idő befejezni a várakozást, vágyakozást. Új életet kezdeni. Megtalálni rosszban a jót. Szeretni, elengedni...túl rövid az élet ahhoz főleg, hogy olyan embert szeressünk, aki nem szeret, eszébe se jutok s éli az életét. Vigyázzatok magatokra.

Fáradt vagyok, rengeteg a munka, nem tudok hol feltöltődni sem, jólesne hétfőn egy nap szabi. Szerintem kérek is. És elmegyek egyet kirándulni...

Nagyon durva kezelésem volt ma. De legalább hatékony.

Jólesne egy ölelés. Tőle.

Lassan egy éve már, hogy házas vagyok. Nagyon szeretem a férjemet, Ő életem szerelme, Ő az ikerlelkem.

Egyszerűen nem tudom elképzelni hogy lehet egy nő annyira vak, hogy nem látja hogy megcsalja a párja . Ha a férjem már csak gondolatban máshol jár , azt azonnal kiszúrom. Hihetetlenek ezek a vak nők.

Csak egyszer láthatnám, hogy vajon kik nyomogatják a "Térdepelj kukoricára!" opciót!

Egyik “teraszozónak” sem adnék kórházi ágyat vagy lélegeztetőgépet.

Szerelmes vagyok.

60 + évem alatt egyszer sem fordult elő, hogy én éjjel ettem volna, vagy akár csak óhajtottam is étkezni. Még a lakodalmakon sem értettem, mire jó az éjféli terítés és éjféli vacsora. Szilveszterkor pont így nem eszek soha és semmit.

Lófejű szomszédomat kinevettem, mikor pofikának hívta az arcát.

Ma a főnököm megint alakított, mondtam neki, hogy teherbeesés miatt 2 hét táppénzre kell mennem, mert a stresszt szeretném elkerülni. A válasza: nem jókor akarok, mert most sok a munka. Hát most nincs lelkiismeret furdalásom, az egészségem fontosabb.

Nem tudom miért gondolják egyes emberek, hogy a holtak üzennek. Meg a lelkük itt vándorol. Halál egyelő a lámpa lekapcsolással.

Hűséges vagyok!!!

Gusztustalanok azok a nők, akik a férjük mellett pasiznak.

Több mint 21 év után is be tudunk gerjedni annyira, hogy össze törjük az ágyat. 😂 Nem volt semmi!😂

Nincs kedvem dolgozni menni. Szívesebben maradnék ágyban most. Fáradt vagyok, kedvetlen és gyenge.

Hello! Nagyon bírlak! ;) "Nekem nem kell senki, nem is akarok ismerkedni senkivel, mert nagyon jól érzem magam egyedül is"

Csak olyan pasikkal kezdek, akiknek sosem volt nagyon komoly és hosszú kapcsolatuk és nyilván velem se lett/lesz. Mi a baj velem? Pár hónapra vagyok csak elég jó...