Testvérharc egy 9 éves lány és egy 7 éves fiú között.Mit tegyek ellene? (tudásbázis)
Ez nagy igazság! Addig jó, amíg kicsik. Közhelyes mondás, biztosan már mindenki ismeri, hogy "kis gyerek-kis gond, nagy gyerek-nagy gond" De bizony ez így van. Nekem 20 éves a fiam, a lányom igaz még csak 12, de mindig mondom nekik, hogy milyen jó volt, amíg még csak óvisok voltak, nem túl sok gondom volt velük... Nem úgy mint egy kamaszodó lánygyerek, és egy 20 éves fiú, aki hol nem alszik otthon, hol a barátnője alszik nálunk... :) szóval amig kicsik addig tényleg jó. Persze a testvéri civakodás elkerülhetetlen.
Forumindito! Olyan sok tanacsot kaptal, ezek kozul en a 17-eset tudom ajanlani, nalunk is abban a korban ez volt a megoldas. Valamint az is igaz, hogy akkor a segitsegen is osszevesztek, de, mint tinik, tenylegesen azon vesznek ossze ki az aki segitsen, mert nem igazan akarnak (igy marad a segitseg a kissebbre, amelyik meg nem lepett be a nagyobbak vilagaba).
Az én tanácsom olyan, mint amikor azt mondják a gyerkőcnek, hogy "addig örülj, míg gyerek vagy..." - de persze Ő nem hiszi el, mert szerinte a felnőttnek jobb:))
Szóval addig örüj, míg ilyen kicsik, és csak a napi "gonoszkodást" kell lerendezned. Nekem a Nagyobb 16 éves. Tudnék mesélni...
ne aggódj, kinövik! Köztünk ugyan 4 év volt az öcsémmel, de mi folyamatosan harcoltunk, veszekedtünk. Én rendszeresen elvertem, sőt, néha rosszabb dolgokat is elkövettem, ő meg mindig mindenért beárult, olyanokért is amiket nem én követtem el :) Aztán egyszercsak nagyobb lett nálam és már nem tudtam elgyepálni. Ma teljes a béka és a testvéri szeretet, mindent megtennénk egymásért... csak győzd kivárni :)
sziasztok. egyenlőre köszi a tanácsokat,sokat tanultam belőlük. mivel reggel megyek dolgozni ,így alszom. de továbbra is várom a tanácsokat:)
faramuci helyzet az ha a kicsit kiemelem, és csak vele foglalkozom, akkor meg a nagy féltékeny. na nehogy már jó napom legyen:(
igen értem, jó ötlet:) én abban követem el a hibát hogy megsajnálom a nagyot, mert cseszteti a kicsi.és ilyenkor tehetetlen vagyok.ha mindkettejükre büntit szabok(akár hogy a saját ágyukon kell ülni,vagy bármi) ezzel hibáztatom magam hogy nem állok ki a nagy mellett.és a nagy persze nem felejti el érzékeltetni velem, hogy ő ártatlan
A kicsinek is kell feladatot adni. Nem csak olyat, mint a nagynak az iskolai (bár néhány feladatlap, egy olcsó hátizsákban lehet, hogy oldaná a feszültséget). Legyen olyan, amit csak ő tud (mert erős, mert bátor). Legyen ezen a hangsúly. Ha a lányka elég megértő, talán be is vonhatod, mint cinkost, hogy hagyja bizonyos dolgokban érvényesülni a kicsit. Az egyéb vitákban tényleg az a jó, ha nem teszel igazságot. Inkább csak meg kell próbálni rávezetni őket, hogyan tudnak kibékülni. Nekem a legjobb módszer az volt, amikor még egy szobában laktak, hogy vita esetén nem szólhattak egymáshoz, mindkettőnek a saját ágyán kellett ülnie. Nagyon szenvedtek, utána én voltam az "ellenség" és ők voltak a pajtik :).
A ti szeretetekért, elismerésetekért versengenek, mindenki a legjobb akar lenni. Emeld ki a fiad jó tulajdonságait, dicsérd ezek miatt sokat. És nagyon fontos, hogy ne legyenek összehasonlítva. Azt el lehet mondani, hogy te ebben vagy jó, a tesód meg abban. Teljes béke még soká lesz, neked is el kell ezt fogadni. Az enyémek már 17 és 14 évesek, az egyik pillanatban nagy cinkosok, a másikban meg húzzák egymást.
igen:DD azért bízom benne hogy hamar kinövi a kicsi.fura mert egy éve meg tök jól elvoltak.lehet az a baj hogy a nagy egyre többet tanul, lemehet barátnőkkel játszani, és ez zavarja a kicsit, hogy neki lehet, a kicsinek meg nem. pedig mennek együtt is a játszóra,és mégis mindig féltékeny..áhhh...komolyan ez már tényleg kikészít.
fogadjunk, hogy neked is úgy kezdődik a "kedvenc" mondatod, hogy persze, mert ő a nagyobb/kisebb/iskolás/óvodás! :D
nekem is van egy öcsém aki két évvel fiatalabb.mi is sokat vitáztunk.akkor én voltam rá irigy.mostanra kinőttük.nem is hittem volna hogy ez lesz, pedig eddig semmi gond nem volt.tök jól elvoltak.
én is így jártam. amikor megszületett a kicsi, akkor a nagy a világ legszuperebb ajándékának tekintette, pedig féltem a testvér féltékenységtől, mert addig ő volt az egyeduralkodó a nagycsaládban is, de semmi probléma nem volt.
más: van egy két évvel fiatalabb öcsém. rengeteget veszekedtünk gyerekkorunkban, de tűzbe mentünk volna a másikért. Mára már, szerencsére, csak a második igaz ránk :))), szóval van remény, hogy a mi gyerekeink is kinövik.
hát remélem az iskola segít.lefoglalja majd a sok tanulás.
Én nem büntetném, szerintem az csak rátenne egy lapáttal.
igazából az is a baj, hogy rengeteget dolgozunk a párommal, így lehet hogy foglalkozás hiányában is ölik egymást. de sajna ilyen a munka:(
komolyan már azt hittem csak én vagyok egyedül aki ilyen gonddal küzd.legalább nem vagyok egyedül:) de még szerencsére nem kellett büntetnem, de végső kétségbeesésemben akár megtenném.nem is gondoltam volna hogy minél nagyobbak lesznek annál több lesz a gond.míg kicsik voltak, jól megvoltak
szerintem nem, mert csak a nagytesót hibáztatná érte.
tudom, hogy kitolás, de ha valami miatt muszáj megbüntetnem az egyiköjüket, akkor szólok előre, hogy "ha még egyszer..." és hogy mind a kettőjükre érvényes lesz. Nincs estimese, fociskártya stb. Hatásos, mert az éppen jól viselkedő is próbálja rávenni a rosszalkodót, hogy állítsa le magát. Sokkal hatásosabb, mintha én papolnék nekik.
mondjuk ez is jó ötlet, mert a házimnkánál valahogy versengenek.akkor a kicsi is akar bizonyítani, és nem kezdi megint azt hogy én úgysem vagyok okos.a tankönyveset kipróbálom. habár a nagy iskolaotthonos, így hetente csak egy tanulnivalót hoz haza.
Én vettem a kisebbiknek (5,5éves) is "tankönyveket". Nagyon jó iskolaelőkészítő kiadványok vannak, én kinéztem pár darabot a kínálatból, de azok közül ő választhatott. Ha leülök tanulni a másodikos "naggyal", akkor a kicsit is magunk mellé ültetem és ő is kap házi feladatot.
A házimunkában is úgy kérem a segítségüket, hogy megosztom a teendőket. pl, ha le kell vinni a szemetet, akkor megosztom kettőjük között, mert még ilyasmin is képesek veszekedni. Hál istennek azon vitáznak, hogy ki segítsen és nem azon, hogy semelyikük nem akar. az majd a kamaszkor "áldásos" időszaka lesz :)))
Persze, mivel két kisfiúról van szó, vannak összezördülések, sőt verekedések is, de sikerült elég jól csökkentenem a háboruskodások számát.
komolyan néha hülyét kapok
ezt próbáltam. akkor meg a nagy féltékeny a kicsire, mert nem vele foglalkozom. :SS
utólag mindig megbánja.és bosszantja, de másnap kezdi elölről. gondoltam valami bünti félére. nincs tv számítógép. az vajon hatásos lehet?
Ez tényleg fontos, azért rossz, mert úgy érzi, kevesebb figyelmet kap. A gyerekek úgy reagálnak, hogy bármivel is, ha kell, rosszasággal, de kiprovokálják, hogy a szülő vele foglalkozzon. Szóval próbáld meg éreztetni vele, hogy szereted, próbálj külön és kicsit többet figyelni most rá a szokottnál.
Ki nem?:)
Nekem kisebbek a gyerekeim, a pici még nem is érti, miről van szó, de kipróbáltam ezt a leültetős módszert, és nagyon bejött, főleg a nagynak. A pszichológus tanácsára a kicsi véleményét is megkérdeztem, aki mivel 16 hónapos, nem állt elő semmiféle javaslattal, de a nagy igen, és utána mesélte az apjának este, hogy mi hárman megbeszéltük ...:)
A békülés pl. lehet olyasmi, hogy aki megbántotta a másikat, engesztelje ki valamivel, pl. összerakodik helyette, készít neki egy szép rajzot, stb...
megpróbálom.hátha sikerül.az a baj hogy egyik napról a másikra jött
igen. most megy suliba szeptembertől. lehet hogy talán ez segít. de rossz, hogy ennyire gonosz a nagy tesóval. mondjuk az sem lehet túl jó ha a nagy féltékeny a kicsire.
igen. sokszor van hogy beleesek abba a hibába, hogy igazságot kell tennem, de tehetetlen vagyok. régebben 1-2 éve nem volt ez. talán már nagyobbak,lehet azért van
Meg kell értenie, hogy ha majd ő is sulis lesz , akkor ő is sokmindent meg fog tanulni majd.És azt higy ő ettől egy cseppet sem kevesebb.Nagyon sok beszélgetés kell, és meg fogja érteni , meglátod.
jobb lenne ha megtépnék egymást, mert egyszerűbb. de a gonoszkodással, áskálódással nem tudok mit kezdeni
További ajánlott fórumok: